Karácsony előtt, alatt és után

Zsolt írt külön bejegyzést az általános decemberi érzéseiről, én most megpróbálok a karácsonyról írni, amit aztán Zsolt szépen ki tud egészíteni.

Nem sokat írtam bele, Zita eléggé részletesen leír mindent :) (ez pozitív kritika)

Szóval milyen is itt a karácsony?

Az ausztrál december

Előszó: ez a poszt két lépésben született, az első fele nagyjából december közepe felé íródott, amiben próbáltam összefoglalni, hogyan is érezzük magunkat a decemberi ünnepáradat közeledtével (mikulás, szülinapok, karácsony, szilveszter+szülinap... sűrű a december)

Great Ocean Road

Az elmúlt hetek nekem a munka, Zsoltnak a munkakeresés miatt megterhelőek voltak.

Ezért úgy döntöttünk, hogy ismét kellene egy kikapcsolódásra alkalmas program, amikor nem a hétköznapokra gondolunk és amikor ismét látunk valamit ebből a csodálatos országból.

Újra fogtam a Groupon oldalt, s most a Great Ocean Road túrára vettem két főre szóló kupont.

Phillip Island

Otthon állandóan kaptam a Kuponvilág és a Bónuszbrigád hírlevelet, néha sikerült is elmenni magándokihoz vásárolt kedvezménnyel...

Természetesen itt is van hasonló oldal, az egyik legnagyobb a Groupon, ahol éttermek, hotelek, különféle szolgáltatók hirdetnek különféle kedvezményesen megvásárolható dolgokat.

Első vásárlásként sikeresen egy csoportos túrára fizettünk be 56% kedvezménnyel, azaz ketten olcsóbban mentünk, mintha a rendes árat fizettük volna.

Előre is bocsánat a sok képért, de gyönyörű helyeken jártunk, s igyekeztem ezt megörökíteni is. Aki nem szeretne szép helyeket és helyes állatokat látni, az ne olvasson tovább :)

The Hungarian - avagy az egyik magyar étterem Melbourne-ben

Ez egy rendhagyó bejegyzés lesz, mivel Zsolttal közösen írjuk, így előre is elnézést kérünk a szín- és stílusváltások miatt :)

A héten megérkezett első fizetésem, így pár eddig halogatott vásárlás mellett úgy döntöttem, hogy el kellene menni egy étterembe picit ünnepelni.

Munkába jövet-menet a villamos éttermek sora előtt megy el, s egyszer sikerült kiszúrnom, hogy az egyik felett "The Hungarian" tábla díszeleg. Neten rájuk kerestem, s kiderült, hogy tényleg magyar étteremről van szó, ami ráadásul elég jó véleményezéseket szokott kapni. Ennek örömére mára asztalt foglaltam ebédre.

Mennyibe kerül az élet Ausztráliában?

Ha az ember nekiáll keresgélni neten, vagy egyszerűen csak megkérdezi az ausztrál ismerőseit, elég nehezen tudja elképzelni, mennyibe is kerülnek itt a dolgok. Többször is említettünk már árakat Zitával ezen a blogon, de ahogy az ismerőseinkkel beszélgettünk, nem igazán sikerült értelmes összehasonlítást csinálni.

Ezt próbálom meg most kicsit szárazabban, számokkal ebben a bejegyzésben. Hosszú lesz, de remélhetőleg érdekes dolgokat is láttok majd.

Két fő témakört fogok körbejárni.

Az első témakör egy árösszehasonlító táblázat lesz. Ebben megpróbáltam összeszedni olyan termékeket, amik vagy nagyon alapok, vagy mindkét országban kaphatóak és így összevethetőek.

A másik témakör egy gondolatkísérlet lesz arra, hogy átszámoljam, mennyibe is kellene kerülnie dolgoknak Magyarországon ahhoz, hogy "ugyanannyiba kerüljön" az élet arányaiban, mint Ausztráliában.

Annak érdekében, hogy rendesen lehessen összehasonlítani a magyar árakkal, megkértem egy Magyarországon élő barátomat, hogy a megadott tételeket ugyanazon a napon, amin én is, nézze meg és írja össze.

Megjegyzés: informatikusokat hallottam már "táblázatb**i"-nak is megjelölni, erre most rászolgálok :)

Első munkahét

Az előző bejegyzés arról szólt, hogy kaptam munkát és hogyan is kaptam.

A mai bejegyzés röviden (merthogy itt már este 10 óra van, s holnap meg már munkába kell menni) összefoglalja, hogyan is érzem magam a munkahelyen.

Nagyon tömören összefoglalva: pánikolok. Kicsit bővebben: nagyon pánikolok. Még bővebben: pánikolok és kétségbe vagyok esve. Tudom, nincs rá okom...

Munkát kaptam :)

Végre eljött ennek a bejegyzésnek is az ideje, megtört a jég - azaz munkát kaptam, keddtől dolgozok!!! :)

Mindenkinek köszönöm a kitartó drukkolást és bíztatást! Aki eddig nekem szorított, azt kérem, hogy ezután Zsoltnak tegye :) Illetve picit nekem is, hogy meg is feleljek a munkahelyen... ;)

És akkor most a bejegyzés, hogy hogyan is lett munkám.

Könyvtár

Azt már írtuk, hogy beiratkozunk a könyvtárba, s páran kérdezték, hogy milyen. Úgy gondoltam, hogy mivel vannak érdeklődők, s nekem pedig nagyon tetszik, külön posztot szentelek rá.

Sajnos az épületen belül nem tudtam képeket készíteni, mivel nem engedélyezik, csak ha senki sem szerepel a képen. Olyan időpontban pedig nem sikerült érkeznem, hogy legalább 30 ember ne legyen a könyvtárban...

Ausztrál jogosítvány, Medicare kártya

Ugyan állásunk még nincs, de legalább azt sikerül elérni, hogy a tárcánk újra megtelhessen mindenféle pontgyűjtő kártyákkal és igazolványokkal.

Egy nokedliszaggató hosszú útja

Rég nem írtam már - a legutóbbi bejegyzésem ebbe a blogba eléggé depresszív volt és azóta se lett munkánk, szóval ezen a fronton nem változott sok minden. Annak érdekében, hogy kicsit jobban érezzük magunkat, Zitával elkezdtünk a főzéssel foglalkozni, legalább lekötjük a gondolatainkat.

A főzéshez minden rendes háztartás egyik alapkelléke ezen bejegyzés főszereplője - avagy hogyan szerzel nokedliszaggatót egy olyan országban, ahol nincs is olyan szó, hogy "nokedli".

"Kiugrottunk" Sorrentoba :)

Régóta nem írtunk már, mert az volt az elhatározás, hogy akkor lesz új bejegyzés, ha történik is valami. Az állásra jelentkezés és az onnan kapott elutasítás sajnos szinte napi téma, erről nem írunk, csak ha majd lesz pozitív eredmény is.

A napjaink kb a következő módon néznek ki: 

Reggel 8 és 9 közt sikerül felkelni, kb 10-ig átnézzük az előző nap kiírt állásokat (jönnek hírlevélben), jelentkezünk rájuk, ha beleférünk az elvárásba, néha akkor is, ha nem. Ha van telefonszám a hírdetésben, amit fel lehet hívni, akkor elkezdjük zaklatni adott illetőt :)

Ezután Zsolt általában leül játszani, én is picit, majd főzök/melegítem az előző napi maradékot. Ebéd után ismét picit játék, esetleg séta vagy bevásárlás, ha kell valami a konyhába vagy például a zúzódásaimra, mert ügyesen elesek az utcán.

Napközben is néha beesik egy-egy hírlevél, ilyenkor újra állásra jelentkezés. 

Este nézzük a Masterchef ausztrál verzióját, illetve tegnap kezdődött az X-faktor is. Ezután még játék-olvasás, éjfél (néha 2) körül elalvás.

Anyukám minden nap megkérdezi, hogy merre jártunk, s nem bírom elmagyarázni, hogy itt a távolságok nem olyanok, mint otthon. Talán a szombati kirándulás után sikerült kicsit rávilágítanom...

Két hónap

Két hónapja hajnalban szálltunk le a repülőről fáradtan, kissé zavartan, de boldogan a sydney-i repülőtéren.

Az érkezést sok idegeskedés, hivatalos ügyintés, aggódás és búcsúzkodás előzte meg. Nagy reményekkel, energiával teli (már amennyi az út után maradt) érkeztünk, Zsolt egy rakat ígérettel, hogy lesz állása, ha már itt lesz, én egy interjú lehetőségével.

Sydney-ben csak turisták voltunk és papírmunkát intéztünk, illetve elkezdtünk állásokra jelentkezni. De akkor még az volt a legnagyobb gondunk, hogy melbourne-i szállást kell találni két hét alatt. Igaz, hogy csak ideigleneset, de találtunk másfél hét alatt.

Melbourne-ben megismerkedtünk a város egy részével, újra szállást kerestünk (ahol maradunk is 13 hónapig), újra és még mindig állást keresünk. A kezdeti szép remények kopnak, Zsolt néha már nem reménykedik, én igen, mert muszáj remélnem. Amikor Zsolt is elkeseredik, s én is, akkor felvetem, hogy menjünk haza. De ez még arrébb van, ilyen könnyen nem adjuk fel.

Amit eddig elértünk: van biztos szállásunk - persze ha kifizetjük :)

Ami még előttünk van: állást szerezni és újra felépíteni álmaink.

Állás kapcsán mára eljutottunk oda, hogy elmentünk a munkaügyi központba, ott regisztráltak minket, s kiküldtek egy ügynökséghez, akik segíthetnek önéletrajzot írni, tanácsokat adni, fénymásolhatunk, nyomtathatunk náluk. Ha lesz olyan munka, amire megfelelünk, szólnak, de még nem vagyunk a sürgős listán, mert nem vagyunk elég régóta munka nélkül és vacak anyagi körülmények között, hogy mi kapjuk az első lehetséges állást.

A napokban elmegyünk önéletrajzot "szórni" gyalogosan a bevásárlóközpontba, hogy legyen valami ideiglenes állás, amíg nem találjuk meg a várva várt lehetőséget.

Igyekszünk kitartani, látni a a  jót és örülni neki, ami néha nehéz, de nem adjuk fel.

 

Kis lakásunk képekben

Eddig mindegyik lakhelyünket befotóztuk, most sincs ez másként, főként mivel itt minimum jövő év július végéig fogunk lakni (12 hónapnál hosszabb távra még több kedvezmény jár).

A hely ténylegesen egy szálloda, aminek vannak hosszabb távra kiadó apartmanjai is, na ilyenben lakunk mi. Mellettünk van még egy szálloda, ami diákoknak, illetve rövidebb időre is kiad apartmanokat picit olcsóbban, mint ahol mi vagyunk, de jóval kisebb alapterülettel.

Akit érdekel a "marketing" rész, a hely webcíme: http://www.rydgesresidences.com.au

Kisebb séta Prestonban

Szinte egész héten borult volt az idő, most végre kisütött a nap, így kimentünk sétálni, picit körülnézni.

Egyelőre úgy érezzük, hogy itt a tél azt jelenti, hogy 14-16 fok van széllel és felhőkkel. Egyszer esett az eső kb 10 percig is. Szóval ezt még vígan el lehet viselni.

Álláskeresés - fent és lent - továbbá egy kérés

Álláskeresés kapcsán tegnap kicsit bizakodtunk, ma ismét a mélypontot éljük meg.

Tegnap interjún voltam egy fejvadásznál, akik, mint írtam, a Linkedin-en kérték el az önéletrajzom. Másfél hétig várattak a CV elküldése után, majd felhívtak, hogy menjek interjúra. A késedelem oka állítólag az volt, hogy előre kiküldték az önéletrajzom kettő cégnek is, s a visszajelzésüket várták. ezt erősíti meg az is, hogy az egyik cégtől valaki ránézett a Linkedin profilomra.

Szóval tegnap interjúra mentem. Sajnos nem az a hölgy fogadott, akivel kapcsolatban voltam, hanem egy kolleganője. Nagyon kedves volt, csak épp nem tájékoztatták semmiről, hogy mi történt eddig a CV-mel, tehát egy általános interjúhoz volt szerencsém. Félelmeim ellenére nem fagytam le, egy órán át beszéltem arról, hogy hol mit csináltam, s itt mit szeretnék. A hölgy körbejegyzetelte az önéletrajzomat, s állandóan csodálkozott, hogyan lehetséges, hogy nem csak egy feladattal foglalkoztam. Pozitív volt a hangulat és jól éreztem magam. Amint hazaértem, már hívott is, hogy beszélt a kolleganőjével, elmondta a tapasztalatait, s az a visszajelzés, hogy már nem csak kettő, hanem három céghez kiküldték az anyagom. Szerintük várhatóan a jövő héten jelentkeznek és keep fingers crossed.

A mai napra azt terveztük, hogy elmegyünk a munkaerő-közvetítőbe, ami nem messze van. Sajnos szép reményekkel mentünk, s puffantunk. Náluk épp nincs állás, cserébe kaptunk egy listát másik hasonló cégekről, próbálkozzunk náluk. Elkeseredve hazajöttünk, hogy neten ránézünk a lehetőségekre, s ekkor felhívták Zsoltot. Beküldte önéletrajza kilencedik verzióját hozzájuk, ami a netes tanácsok, ismerősök javaslatai és minden más info alapján készült - színesebb, figyelemfelkeltőbb, kiemelésekkel, rövidítve bizonyos részeket, mert ugye nem olvasnak mindent végig, a főbb dolgok legyenek részletezve inkább, stb. Na erre jött a hívás, hogy ez rövid, s sejtik, hogy sokkal több minden van mögötte, de nem merik továbbküldeni a cégeknek, mert nem elég részletes. Küldött segítségképpen egy újabb formát e-mailben, azzal ki kellene egészíteni. Szegény Zsolt ezután - érthető módon - ismét mélypontot élt át, mivel még hányszor írja át és hogyan feleljen meg mindenkinek, főként ha egymásnak ellentmondanak a kérések.

Most írja a tizedik verziót...

Én ennek ellenére ezt valahol jó hírnek élem meg, mert végre valaki észrevett valamit, s vette a fáradtságot, hogy felemelje a telefont. Ez szerintem jól is elsülhet, csak az újabb pofonból fel kell állni.

A kérésem a következő:

Most ne Zsoltnak érkezzenek a tippek, hanem nekem, méghozzá főzés ügyben.

Kérnék szépen recepteket, amik viszonylag könnyen elkészíthetőek, figyelembe véve az itteni árakat, ugyanis kezdek kifogyni az ötletekből. Lehet bármilyen recept, igyekszem majd megcsinálni őket, s posztolom, melyik hogy sikerült.

Olcsóbb élelmiszerek - megtakarításhoz képest, merthogy fizetésből majd sok minden lesz olcsó, csak addig tűnik soknak:
liszt, rizs, tej, hagyma, tésztafélék, fagyasztott, előkészített ételek, darált marhahús, kenyér, Vegemite (ez egy élesztő alapú, B vitaminokat tartalmazó, ízre sós és pecsenyekacsazsírra emlékeztető kenhető massza), félkész szószok (ázsiai szószok főleg), kukorica konzerv, bacon

Kevésbé olcsó, de még tűrhető:
burgonya, tojás, alma (akciósan 2, amúgy 3-4 dollár kilónként), csirkecombfilé, tonhal konzerv, tejföl, joghurt, olaj, sajtkrém, gomba.

 A recepteket a receptekau@yahoo.com.au címre várom vagy ha linket akartok küldeni, azt ide is megírhatjátok. Köszönöm!!!

Költözés, hivatalos ügyintézés

Szombaton megtörtént a költözés. Ez úgy nézett ki, hogy reggel 8-fél kilencig összecsomagoltunk mindent, a fél nappali megtelt a csomagokkal, zacskókkal, bőröndökkel. Megjött lakótársunk, megnézett mindent, visszaadta a bond-ot, s beszélgettünk még pár órát, majd elmentünk ebédelni.

Egy körül indultunk neki az első környi holmival (mivel kettőtől lehetett elfoglalni a szállást), ez két nagy bőröndöt, egy kicsit, egy óriás bevásárlószatyrot, laptop hátizsákot és táskát és még plusz zacskókat jelentett. A Flinders kb 10 percnyi sétára volt tőlünk. Ennyi holmival fél óra alatt tettük meg az utat. Fel a vonatra, majd a vasútállomástól ismét fél órányi cipekedés. Miután kitöltöttünk minden papirt, s megkaptuk a belépőkártyákat, kidöntöttük a holmikat az ágyra, asztalra, s üres bőröndökkel visszamentünk a második körért. 2 fordulóval, kb 5 óra alatt átszállitottunk kb 100-120 kg-nyi holmit, majd ezt este 9-ig el is pakoltuk a helyére :) Sikerült pár sérülést is összeszednünk, de mára már kihevertük őket, max egy-két kék-zöld foltunk van :)

Az utcán érdekes volt, hogy többen felajánlották, hogy segitenek cipekedni, de minimum sok szerencsét kivántak :)

Royal Botanic Gardens Melbourne télen

Végre visszatért az internet, így megpróbálhatom feltölteni a múlt héten készült képeket.

Mint írtam, Zsolt mélypontos napján mentünk ki az első sétára és fotózásra, s aztán másnap, még szebb napsütésben visszatértünk. Talán a képeken is látszik,  hogy ilyen szép környezetben (habár elvileg tél van) nehéz igazán rosszkedvűnek lenni. Legalábbis engem kicsit megnyugtatott a séta, s békesség.

Itt nem csak turisták mennek ki a parkba, láttunk olyanokat is, akik zenélni, elmélkedni, olvasni, kutyát sétáltatni mentek ki vagy csak épp munka közben siettek át rajta - nincs is jobb, mint egy nehéz nap közepén kimenni a zöldbe lenyugodni.

A kert a CBD mellett van, kb 1 km-re tőle. Tehát elvileg a belváros zaja még hallatszódna. Ez csak a park szélén érezhető, ha az ember nagyon arra figyel. Egyébként a nyugalom szigete, tele gyönyörű sétálóutakkal, padokkal, kis tavakkal és patakokkal, csodás illatokkal. S nem csak az az érdekes, ahogy a világ minden tájáról összegyűjtött növények egységet alkotnak, hanem az is, hogy ezt környezettudatos módon tartják fenn - pl. fúrt kutakból nyert öntözővíz (az ilyen csapok direkt lilák, nehogy valaki igyon belőle), úszó növényszigetekkel és mesterségesen épített talajszerkezettel létrehozott víztisztítók. Lenne mit tanulni tőlük...

A méretéről talán annyit, hogy 2x 2-3 órás sétával nem jártuk be az összes utat, s nem is nagyon pihentünk közben.

A hely természetesen ingyenesen látogatható, táborokra, foglalkozásokra lehet befizetni. Maximálisan karbantartott, szemét és gaz sehol, a fű kb 3 cm-esre nyírva. Adakozni biztos lehet a fenntartására, de erre nem szólítanak fel, csak a kiírás szerint annyit kérnek, hogy fejenként csak egy ingyenes térképet vegyél el. Az adományokra vonatkozóan még annyi jelzés van, hogy minden helyen kiírják (nem plusz táblácskán, hanem az ismertető tábla szövegébe beágyazva), melyik pár, család segítette adott terület kiépítését, felújítását, illetve jó pár padon táblácskák vannak felfúrva szeretett családtagok emlékére.

További kommentárok nélkül következnek a képek és fürdőző kacsás kisvideó, mi pedig nekiállunk lassan csomagolni, hiszen szombaton költözünk :)

Lakáskeresés és egyebek

Lassan négy órája írom ezt a bejegyzést, s a vége az lett, hogy teljesen át kell variálnom.

Az eredeti cím "lakáskeresés és arborétum" lett volna, de a az arborétum majd máskor kerül sorra. Hála annak, hogy Zsolt még mindig nézi a sorozatokat, amiket otthon elkezdett, sikerült kiscsiga lassúságra korlátozni a netet, én meg tölteném fel ide a képeket... De meg kell várnom a költözést, s akkor teszem majd közzé a képeket.

Mélypont

Sokan rendszeresen kérdezik/jelzik, hogy írjuk a blogot, mert így nem tudják, mi van velünk. Úgy voltam vele eddig, hogy majd írok, ha lesz valami pozitív amiről írjak, de annyit rágták a fülem hogy adjak már jelt magamról, hogy úgy döntöttem írok.

Előre szólok, nem egy kedves iromány, és nincs benne az ausztrál no worries hangulat. Épp depressziós vagyok és kissé összekaptunk Zitával.

Első munka első és utolsó napja

Ismét régen írtunk, mert vártuk, hátha jobb hírekkel jelentkezhetünk. De sajnos nem, így újabb beszámoló egy újabb hétről.

Amikor utoljára írtam, átmeneti munka keresésben voltam.

A kozmetikai termékekkel foglalkozó céghez végül nem mentem, mert nem tudnám teljes bizalommal árusítani a drága termékeiket.

Az utazási irodával hétfőn volt egy röpke kb 5 perces telefonos interjúm, s tegnap visszajeleztek, hogy nem jutottam be a következő körbe. Én azon is csodálkoztam, hogy ebbe bejutottam, mivel az automata levelükben azt írták, hogy csak világot járt, sales tapasztalattal rendelkező emberek jutnak tovább.

Érdekesség: a fejvadász cégtől, ahol interjún voltam, kaptam egy képeslapot, amely szerint örülnek, hogy megismerhettek és remélik, hogy tudnak segíteni a sikeres keresésben. Én is remélem :)

És akkor beszámoló a teljes két napos munkámról...

Heti beszámoló + újabb érdekességek

Egy ideje már nem írtunk, mert nem igazán tudtuk, hogy mit lehetne írni. Egy kicsit most is így vagyok vele, ezért ez a bejegyzés egy heti egyveleg lesz.

Öböl esküvői fotózással, vásárlói reklamáció és egyebek

Az elmúlt napokban nem történt semmi, mert esett az eső és nem volt kedvünk elázni. Esernyőnk persze nincs. :)

Ma viszont kisütött a nap, így kimerészkedtünk. 

Voltunk boltban, megnéztük az öböl egy részét és most készül a vacsora. :) 

Ismét fényképes beszámoló következik :)

Melbourne - éjszakai fények

Egyik este kimentünk a boltba, s elhatároztam, hogy sötétedés után fényképezőgéppel is ki kell jönni. Nagyon szép a város "kivilágítva". Van, ahol tényleg kivilágítanak valamit, de hála a belvárosban levő nagy épületeknek egyébként sincs ténylegesen sötét. 

Mondjuk az, hogy állandóan valamilyen szinten világos van, kissé kikészíti alvási szokásaimat...

Vegyes képek Melbourne-ből

Ez a poszt három különböző témakört fog nagyon röviden körbejárni, főként fotókkal.

Az egyik a béna próbálkozásom épületek és parkok szép fotózására (a HTC automata funkciói sokat javítottak a tehetségem teljes hiányán), a másik az valójában egy ornitológia házi lenne, ha értenék hozzá, a harmadik pedig igazából az értelmezhetetlen furcsaságok rovatába tartozik.

Melbourne - városnézés II./2

És akkor jöjjön a szerdai képek folytatása, hátha így könnyebben be lehet majd tölteni...

Időjárás - Winter is coming!

Rendszeresen megkapjuk azt a kérdést, hogy milyen az idő errefelé, mivel ugye itt fordítva vannak az évszakok, mint Magyarországon. Nos, ez a poszt most ezzel fog foglalkozni főként, nem pedig az elmúlt napok eseményeivel - arról Zita ír.

Melbourne - városnézés II/1.

Elnézést, hogy csak most keletkezik új bejegyzés, s köszönjük a sok figyelmeztetést, hogy írnunk kellene már :)

Az igazság az, hogy néha (néha gyakran) leeresztünk, s eluralkodik az elkeseredés a munka keresése miatt. S mivel munkát neten keresünk, így már örülünk, ha kikapcsoljuk a gépeket, összevakarjuk magunkat annyira, hogy kimenjünk a lakásból. Ha utóbbi sikerül, akkor se visszük magunkkal mindig a fényképezőgépet...

Szóval bocsánat, igyekszünk írni és jókedvűnek lenni.

A sok kérés hatására viszont ma több bejegyzés is születik. Zsolt is éppen ír, én is fel szeretném tenni a városnézős képeket, s mivel páran jelezték, hogy a sok kép egy bejegyzésben lassan töltődik le, ezért ráadásul két részletben töltöm fel a képeket.

Melbourne - városnézés I.

A mai napra beterveztük a városnézést. Természetesen rá kellett jönnünk, hogy ez egy folytatásos sztori lesz, mivel a belvárost sem sikerül egy nap alatt bejárni, főként ha fényképezünk is.

 Így tehát jöjjön az első felvonás :)

Első interjú

Ma reggel gyomorgörcs és idegesség ébresztett, mivel interjúra kell menni.

Felöltöttem kosztümöm, s már indultam is. A helyszín kb 5 percnyire volt, egy elegáns tárgyalóban. Jodie újra kedves volt, ismét kifaggatott, s megnyugtatott, hogy semmi baj az angolommal. Hát, én azért még bőven szeretnék fejlődni... Kollégája is beszélgetett velem. A végeredmény: majd értesítenek. Van náluk pár állás meg több cégnek állandóan küldik a szabadon lévő emberek adatait. Szóval, ahogy Jodie mondta, keep fingers crossed. De legalább kaptam csokit :) Hazaérve mindketten jelentkeztünk még pár helyre, hogy aztán egész nap azt érezhessük, hogy nem kellünk senkinek. Elmentünk még a VicRoads-hoz időpontot kérni, hogy becserélhessük a magyar jogsit ausztrálra. Hazafelé vettünk meg két pokrócot (jön a tél), meg egy sütit vacsira.  Most nekiállunk tv-t nézni és sajnálni magunkat...  Lesz majd ez jobb is, csak Zsoltit hívják be és kapjunk munkát.

Első napunk Melbourne-ben

Sydney-nek búcsút intettünk és felszálltunk a Melbourne-be tartó járatra. Másfél óra alatt meg is jöttünk, mi is és a csomagok is, mind a 70 kg.

Felszálltunk a Skybus-ra, majd elgyalogoltunk a szállásig. Ezekkel a csomagokkal csak áldani tudtuk a sorsot, hogy nem távolabb van a szállás...

Fél hat tájékán be is értünk a lakásba, majd gyorsan elkezdtünk kipakolni. Közben elrohantunk vásárolni is, merthogy sampon, balzsam, tusfürdő Sydney-ben maradt (nehezek és nincs hely), újabb kb 20 kg cuccal vissza a lakásba.

Kipakolás befejezése és ágyazás után már csak gyors vacsorára maradt erőnk, s bedőltünk az ágyba.

Ma (szerda reggel) ismét futottunk 2-3 kört a boltokba (amikkel itt tele van az összes utca, csak a megfelelő árakat kell megtalálni): vízforraló, edények, tányérok, pohár, bögre, cipőállvány, alap élelmiszerek, Zsoltinak egy öltöny (túl jól sikerült a fogyókúra), nekem egy farmer (én is fogytam valamennyit), tisztítószerek és még sok más került megvásárlásra (találtam 3 könyvet is, de megvárom a fizetésem a vásárlással). Zsolt szegény megszakadt a cipekedésben, s mindketten elfáradtunk.

Így hazaérve már csak a takarítás és az elpakolás maradt hátra :)

Zsolt ismét jelentkezett egy fejvadász céghez, várja a választ. Edit megnyugtatott minket, hogy 1-2 hónap és lesz munkája :)

Én írtam a fejvadásznak, aki Skype-on interjúztatott, s mire átértem a másik szobába, már csörgött is a mobilom, s behívott péntek reggelre. Most pánikolok...

A lakásról röviden, majd talán fotózunk is valamikor:

Bent van az amúgy nem túl nagy Melbourne CBD-ben, azaz az üzleti negyedben, egy szálloda 11. emeletén. Itt pár apartmant magánszemélyek megvettek, s kiadják. Van egy hálószobánk, egy fürdőszoba, egy konyha, s egy nappali. S egy lakótárs, aki 3 hetente egyszer megjelenik :)

Röviden ennyi, folytatás majd következik, talán pénteken...

Utolsó nap Sydney-ben - Operaház

Utolsó napunkat töltjük Sydney-ben (legalábbis egy időre), így eldöntöttük, hogy pár adminisztratív teendő mellett meg kell néznünk az Operaházat is és össze kellene hozni egy helyre a Zimlereket :)

(Mire sikerül közzétennem ezt a bejegyzést, már a nap is eltelt, mert a képek nem akarnak feltöltődni, hiába szórakozom velük 6 órája... Sőt, még egy teljes nap eltelt...)

Furcsaságok listája egy hét után

Ez most egy rendhagyóbb poszt lesz, nem arról fog szólni, hogy mikor mit csináltunk, hanem így egy hét után összegyűjtve a furcsaságokat.
Az ember elsőre azt gondolná, hogy maximum egy-két dolog fogja meglepetésként érni, legtöbben talán a jobbkormánytól és a balra tartstól tartanak, mint meglepetés. Hát nem.
Előre szólok, hosszú a poszt.

Szerdától vasárnapig - laza és mozgalmas napok

Hát, ez a bejegyzés sokáig váratott magára. Minden este akartunk írni, aztán vagy közbejött valami vagy a kedvünk ment el a gép bekapcsolása közben.

Vegyük sorra a napokat:

Ügyintézés és óceán és ki az a Laci???

A mai bejegyzés két napról szól - a tegnapi nap "száraz ügyintézés", ami azért tartogatott bőven meglepetéseket, a mai nap pedig egy újabb pihenős-sétálós nap lett, s megnéztük az óceánt is.

Első vasárnapunk

A tegnapi érkezés után picit sétáltunk és alapvető tisztálkodási eszközöket vásároltunk, mint Zsolt írta. Kora délután ránk tört a fáradtság, így aludtunk kb 3 órát, amiből az keltett, hogy Anyu hívott Skype-on :)

Este még tettünk a szomszédos utcákban egy sétát, s megállapítottuk, hogy jó pár ház egy IKEA vagy valami hasonló katalógus címlapján is lehetne. Párba a kinézete alapján szívesen beköltöztünk volna.

Ma reggel fél 8-kor ébredtünk, s nekikezdtünk a... semmittevésnek. Na erről fog ez a bejegyzés szólni, sok képpel.

Az út - egy hosszúra nyúlt nap

Eljött ez a nap is. Mivel nem vagyok Facebook-hívő, ezért nem online közvetítjük az utat, hanem egy utólagos összefoglalóban – már csak azért is, mert így nem kellett azon aggódni, hogy melyik reptéren van net vagy nincs. Mondjuk a Skype lehet, hogy kényelmesebb lett volna, ha lett volna bármelyiken reptéren net. Így maradt az SMS arról, hogy megjöttünk, jól vagyunk, élünk.

Indulás előtt

A mai napra elméletileg már nem volt túl sok teendő; dobozolás befejezése, bankszámla ügyintézés, búcsúzkodások.

Műszaki áruházunk költözik :)

Összepakoltuk a műszaki cikkeket a kábeleikkel együtt. Ez megért egy-két képet.

Hihetetlen, de sok dolgot nem viszünk: egy számítógép, 2 TV, 2 monitor, billentyűzetek, egerek, hangfalak, légtisztítók maradnak :)

Eközben Kati még alszik, mivel sokáig dolgozott tegnap, hogy ma velünk lehessen. Jófej leszek, s a róla készült képet nem teszem fel :)

Viszlát Csini!

Ez a bejegyzés nem szerves része a blognak, de szükségem van rá, illetve páran kérdezték, miért nem viszem magammal kiskutyám. Kérem, ha lehet, senki ne írjon ehhez a bejegyzéshez hozzászólást. Köszönöm!

Hosszú napok

Úgy érzem, ez a hét az egyik leghosszabb az életemben: hivatalos teendők, pakolás, ügyintézések, utolsó találkozások (vagy legalábbis egy időre), autó eladás és kiskutyám...

Röviden összefoglalva: haladunk. Hosszabban kifejtve: haladunk, de fizikailag és lelkileg kivagyunk. sok dolog változik egyszerre, sok helyen kell helytállni, mosolyogni, türelmesnek lenni, s már csak itthonra nem jut mindebből. De majd jobb is lesz, ezt az időszakot kell túlélni.

Tegnap voltam bent utoljára elköszönni a volt munkahelyemen. Megnéztem, Vera megérkezett, épp vette át a számítógépemet. Remélem, ma már az anyagaimat is megkapta, s hamar belejön :)

Ezalatt megkaptam az utolsó mikulás csomagomat is... Magyarország, így szeretlek... Olyan helyen parkoltam, ahol semmi nem utal arra, hogy fizetni kellene, csak 2, a szokásosnál alacsonyabb, szürkébb, oszlopok mögé rejtett automata. Hát, nem vettük észre... Nem baj, ez még kellett a végére.

Másfél hét múlva indulás - sydney-i címünk már van :)

Ma reggel megkaptuk a sydney-i lakás címét, ahol kb két hétre húzzuk meg magunkat. Maroubra-ban fogunk lakni, innen intézzük el a hivatalos dolgokat. Már a CSE Australia Sydney office-hoz is megvan az időpont, mikorra kell bemennünk, így a naptáramba van mit beírnom az "utazás" utánra is - olyan üres az a rész :)

Ami a tegnapi bejegyzésből kimaradt + a mai nap

Mivel nem dolgozom, több időm van a teendőkön agyalni, s az is eszembe jut, mit hagytam ki a tegnapi bejegyzésből :)

Utolsó munkanapok, újabb dobozok és nem szeretem a fogorvost

Valahol ott hagytuk abba, hogy Zsolt volt a lakás miatt az ügyvédnél.

Azóta velem is sok dolog történt, s persze Zsolttal is, hosszú másfél hét volt, de már csak három van hátra, s még mindig sok dolog maradt. Remélem, végzünk mindennel, mire indul a repülő, s még talán picit pihenhetünk is majd.

Megpróbálom összeszedni, mi minden is történt. Az elgépelésekért előre is elnézést, de kiskutyám kaparja a laptopot, merthogy miért is egy nyavalyás számítógéppel foglalkozom :)
 

Lakásügy

Anno, még mikor nem is említettem Zitának, hogy mit is tervezek, volt egy beszélgetésem Szaszával, amiben felvázoltam, hogy költözzenek oda a lakásunkba, ha mi külföldre mennénk.
Akkor még nagyon távoli koncepciónak tűnt az egész, szerintem nem is teljesen gondoltuk komolyan, amúgy is el voltunk telve az éppen letolt hamburgertől. A felvázolt tervben még ilyesmik szerepeltek, hogy "ha majd Zita hozzám jön feleségül", vagy "ha minden jól megy nálatok is".

Bankszámla, dobozolás, orvosi vizsgálat

Többen jelezték, hogy régen írtunk már ide, úgyhogy most igyekszem pótolni, mi minden történt.

Zsolt írta, hogy átesett az orvosi vizsgálatokon. Még várja az angol nyelvű fordításokat, s közben én is végeztem a vizsgálatokkal.

Nálam az eredmény (azon kívül, hogy már mindenki tudja a rendelőben, hogy ki vagyok és miért vannak a vizsgálatok): 

Egészségi állapot

Ugyan nem kötelező, de azért nem árt, ha az ember egyszer-egyszer elmegy egy orvosi kivizsgálásra - főleg, ha hosszabb ideig külföldre akar menni, és ott esetleg el kell magyaráznia egy orvosnak, mi is a helyzet.

Ezen indíttatásból vettem rá magamat és Zitát is, hogy menjünk el egy eléggé alapos kivizsgálásra, amiről angol nyelvű eredményeket kaphatunk.

Még kb. február közepén kezdtem el járni különböző vizsgálatokra emiatt és ma jutottam el odáig, hogy kiértékelés. Alapvetően semmi meglepőt vagy újat nem mondtak, inkább csak megerősítettek abban, amit már amúgy is sejtettem (hogy fogynom kéne vagy 10 kilót), de ami igazán számított, hogy ezen vizsgálatok hatására erőt tudtam venni magamon annyira, hogy újra edzeni kezdjek.

Zita tegnap kezdte el ugyanezt a kivizsgálás sorozatot, remélhetőleg nála sem lesz semmi meglepő.

Igazából arra jöttem rá menet közben, hogy ezek a vizsgálatok és az eredmények akkor is hasznosnak bizonyulhatnak, ha mondjuk akarunk valami biztosítást kötni majd Ausztráliában amihez kelleni fognak orvosi papírok.

Végeredmény tekintetében egyébként csak egy rakás papír ismét, amit kivihetünk de attól még szerintem megérte.

Csak úgy...

Mivel egy hete nem írtunk már semmit, most már itt az ideje :)

Először is köszöntök minden olvasót! Nagyon örülök, hogy vagytok, mert ez azt is jelenti, hogy most már tényleg biztos, hogy megyünk és már be is jelentettük mindenkinek :)

Korábban nem írtam blogot, s most kisgyerek módjára örvendezek, hogy van követőnk meg megjegyzést kaptunk, sőt ma túlléptük az 1000 megnyitást is!!! :)

Az elmúlt héten igazából nem sokat haladtunk, de azért folyamatosan kis lépéseket teszünk: 

 - Zsolt nagymamájának is bejelentettük, hogy megvan a repülőjegy és mikor megyünk

 - Zsoltnál folyamatban a menedzser szűrés angol dokumentációval, hogy legyen majd mit egy kinti doki kezébe nyomni és ne az orvosi szótárt kelljen magunkkal vinni

 - én utánajártam a befektetésemnek, mit lenne érdemes csinálni, lehet-e külföldről fizetni tovább, hogyan működne tovább, stb

 - aminek nagyon örülök és köszönöm főnökeimnek:  kaptam referenciát a munkahelyemről (az előzőről  már akkor megjött, amikor majdnem nekiálltunk az én skill assessment-emnek), sőt még próbálnak segíteni, hogy esetleg kint legyen munkám, mire odaérünk. Ha nem is sikerül, akkor is nagy dolog, hogy nem küldtek el és még segítséget is ajánlanak!

 - ami még mutatja, hogy telik az idő: Zsolt idősebb bátyja ma indult el Sydney-be, mivel márciusban kezdi a sulit...

Nézegettem állásportálokon törzskönyvezői állásokat, vannak szép számmal, így van remény nekem is. Próbálok majd előre tanulni szabályozások alapján, s már találtam egy oldalt is, ahol törzskönyvező kurzusokat hirdetnek (mondjuk kellően borsos áron), remélem, hogy ha el kell végeznek, akkor lesz rá pénz vagy akár egy cég megelőlegezni a bizalmat, s elküld rá... 

Hirtelen ennyi talán... 

Repülőjegy és egyebek

Ezt a bejegyzést kereken egy hete tervezem, de mindig közbejött valami vagy vártam valamire.

Múlt hét szombat reggel megvettük a repülőjegyet a mortons.hu-n, csak oda.

Zsolt rámbízta a technikai részt, persze el is rontottam, s sírtam, hogy nekem még ez se megy. Most először vettem neten keresztül repülőjegyet, no meg ez egyébként is nagy döntés, így aztán beparáztam.

Május 9-én indulunk Londonon keresztül Sydneybe. Elrontottam a klikkelést, s véletlenül a reggeli járatot jelöltem ki, s persze ezt csak fizetés után tudtuk meg... De nagyon kedvesek voltak a mortonsnál, s telefonos kérésre rögtön javították. Így délután 2-kor szállunk fel London felé, aznap éjszaka átszállás Sydney-be, s ausztrál idő szerint szombaton hajnalban érkezünk (magyar idő szerint péntek este). 

Az a terv, hogy Sydney-ben maradunk kicsit átállni, hivatalos ügyeket intézni (előre is köszönjük a CSE Australia-nak a segítséget). Zsolti akár át tud majd "ugrani" Victoriába interjúkra, lakást keresni (amihez Sydney-ből már lesz referenciánk).

Ügyintézős nap

Tegnap eredményes napot zártunk; leültem dumálni a főnökeimmel, hogy hogyan is legyen a hátralevő időm a cégnél, mi legyen az együttműködés kerete, és azt kell mondjam, mindent sikerült megvalósítanom, amit akartam.
Ez egyrészt azt jelenti, hogy maradok, ameddig akarok, és felmondási idő nélkül jöhetek majd el, másrészt ha ügyintézéshez kell napközbeni szabadidő, akkor azt gond nélkül kiadják - mennyire is látszik az, hogy nem magyar a vezetőség...
A másik fontos lépés a beszélgetésben, hogy sikerült rávennem a főnökeimet, hogy üljenek le újra Rádival beszélni és interjúztassák a helyemre utánpótlásnak. Végül az lett, hogy az önéletrajza alapján jó alapanyagnak tűnt, a többi terén meg megbíztak bennem, hogy ha azt mondom, nem lesz gond, akkor nem is lesz gond. Azért Rádi fejét megnéztem volna, mikor felhívtam kb. 16:40-kor, hogy akkor most rögtön induljon el interjúra hozzánk az irodába, merthogy a főnökömnek 6-kor kell indulnia a reptérre.

Mindezek után még sikerült elintéznem némi pénzügyet is, hogy ne zaklasson tovább egy befektető havonta, és még Editékhez is eljutottunk egy csevejre, ahol megbeszéltünk pár dolgot, mint segítségkérés bankszámlák, meg telefonok, meg egyéb ügyintézés kapcsán.
Abban maradtunk, hogy az útitervünk valószínűleg úgy lesz, hogy először nem Melbourne-be megyünk, hanem egy kis akklimatizálódási időnk lesz Sydney-ben, ahol segítenek némi papír ügyintézésben (telefon, biztosítások, meg ilyesmik).

Összességében jó nap volt a tegnap :)

Kapás utáni reggel

Zsolt tegnap posztolta, hogy vége a várakozásnak, szép levelet kaptunk! Tényleg szép hosszú és nem csak egyszerű vízum, de tele hasznos tudnivalókkal :)

Hogyan is éltem meg?

Beérek a munkahelyre, köszönök pakolászó szobatársamnak. Már éppen a táskámat süllyeszteném a szekrénybe, amikor megszólal a mobil. Kb ennél a résznél vettem fel: "Van az úgy, / nem hat már a szó. /S valahol messzebb volna jó, / gyógyít a távolság." Zsolt hívott a kérdéssel, hogy ülök-e. Sejtettem, hogy ez mit jelent, így próbáltam nem túl feltűnően egy szabad irodát keresni (persze ilyenkor van bent mindenki), végül lehuppantam egy székre, s megtudtam, hogy a tegnapi nappal megszületett a várt dokumentum.

Öröm és sok kérdés egyszerre merült fel, s mivel jó pár téma várt a munkában, szinte egész nap nem is tudtam gondolni rá, kénytelen voltam kizárni.

Hazafelé Anyunak elmeséltem telefonon, akkor kezdett nekem is leesni, hogy megyünk.

A lezárás utáni katarzis és mámor viszont hiányzik, mivel hazaérve kb 5-10 perc alatt egy laza 3 oldalas listát írtunk az elintézendő dolgokról, amik közt szerepel a repjegy vásárlástól a degukról szóló használati útmutatónak megírásán át banki ügyintézésig sok minden.

Így jelen pillanatban az az ötletünk, hogy nekiállunk intézni a listán lévő dolgokat (s amint kipipálunk egyet, hozzáírunk még ötöt), s ha látjuk a végét, repjegyet veszünk - azt persze megnéztem, hogy árban már mindegy, egy vagy 5 hónapra előre vesszük meg.

Az éjszakám vacak volt, alig aludtam. Nem köröztek gondolatok, s nem is tudtam átgondolni semmit, de álom sem jött a szememre. Ezt szerintem a mai edzésen fogom megérezni...

Sok dolog van mögöttünk, de most sok feladat jön, amit igyekszünk pozitív hozzáállással végigvinni.

Köszönöm CSE Ausztralia, s különösen Nektek, Edith és Csaba, hogy erőt és reményt adtatok a kezdeti elkeseredettség után!

Kapás van!

Egy ideje már vártam, hogy reggel úgy fogok felébredni, hogy ott virít az e-mail fiókomban a vízum. Őszintén szólva már hetek óta reménykedtem ebben, de csak nem így alakult.

Ma megjött a vízum. Kb. fél órája beszéltem telefonon Editékkel, hogy ott van már náluk, és mint fellow countrymen-t üdvözöltek némi kötelező szívatás után persze.
Maga a vízum egy e-mail attachmentként jött, amit egyrészt őrizni kell, mint a Szent Grált (csak adott pillanatban meg is kell tudni találni), másrészt kinyomtatva is jó, ha az embernél van, arra az esetre, ha valamiért a számítógépes rendszerben valami nem stimmel.

Hiszem, hogy a nehezén már túl vagyunk, és innentől a pakolás, várakozás, és utazás van hátra addig, hogy beléphessünk az országba. Még este meg kell beszélnem persze Zitával, hogy mikorra próbáljuk időzíteni az utazást, de egyelőre most ennyi. Gondolom ő is fog posztolni erről a témáról hamarosan.

KÖSZÖNÖM, CSE!

Papírmunka

Ebben a bejegyzésben megpróbálom összeszedni, mi mindennel is irtottuk az őserdőket annak érdekében, hogy vízumot kapjunk.

Általános megjegyzés minden papírhoz: kell a digitalizált változata is. A posta lassabb, mint az e-mail.

Szintén általános dolog az, hogy ha valamit be tudsz szerezni angol nyelven, az jó, de ha nem (pl. hatóság által kibocsátott iratok cask anyanyelven jönnek) NE fordítsd le – van a CSE-nek szakfordítója, aki azt a nyelvezetet fordítja, amire szükség van. Ha esetleg magánszakállra vagy OFFI-val próbálkozol, eléggé megszívhatod. A hivatalos fordítónak is van egy plusz ára, de az összköltséghez képest eléggé jelentéktelen, főleg ha megkímél jópár gondtól.

Vízumtípusok, ahogy én látom

Második bejegyzés - legyen mondjuk a vízumtípusokról. Előre bocsátom, hogy nem vagyok jogász, nem ez a szakmám, és bármi, amit itt leírok, az inkább az, hogy bennem hogyan csapódtak le a dolgok.

Valahol ott kezdeném, hogy rengetegféle vízum van, ráadásul majdnem olyan gyakran változnak a feltételek az egyes vízumokhoz, mint nálunk az alkotmány. Vannak könnyebb és vannak nehezebb fajta vízumok, ráadásul az átjárás sem feltétlenül egyszerű köztük, valamint egyeseket lehet az országon belül (Ausztrálián belül) igényelni/módosítani, másokhoz jobban teszi az ember, ha előbb elhagyja az országot, aztán igényli.

Nyelvvizsga

Zsolt is elkezdte írni első bejegyzését, ennek kapcsán már beszélgethetünk is posztolás előtt. Jobb, ha mindent megpróbálunk hamar leírni, mert már halványulnak az emlékek...

Én következő bejegyzésnek az IELTS nyelvvizsgát ígértem, mi ez és miért is kell.

Az IELTS (International English Language Testing System) angol nyelvvizsga különböző készségeket (írás- és beszédkészség, írott- és hangzó szöveg értése) hétköznapi vagy tudományos szövegkörnyezetben méri. A vizsgát számos brit, ausztrál, új-zélandi, kanadai és több amerikai oktatási intézmény is elismeri, természetesen Magyarország nem...

De ez kell az ausztrál hatóságnak, így hiába van nekem is Rigó utcai közép- és felsőfokúm, hiába beszél  Zsolt mindennap angolul, megyünk és bizonyítjuk itt is, mit tudunk.

Hogyan is jutottunk ide?

Akkor első bejegyzésem nekem is. Próbálom majd összefüggően irni a dolgokat, de nem garantálok semmit, legfeljebb majd Zita cenzúráz :)

Mivel az események eléggé a múltban vannak már, eltérően emlékszünk pár szituációra Zitával, szóval ezekért előre is elnézést.

Utolsó megfázás?

Ennyit arról, hogy minden nap fogok írni... Bár ezt szerencsére nem fogadtam meg senkinek. A munka és a mindennapi rohangálás mellett nem jött össze, de ha már kint vagyunk, igyekezni fogok legalább kezdetben gyakrabban írni.

Bejegyzésem címe arra utal, hogy beteg vagyok , megfáztam. Köhögés, tüsszögés, orrfújás, fájó torok és láz. Budapesten tegnap -6 fokban értem haza, eközben a melbourne-i hőmérők hajnalban 16 fokot mutattak, s délutánra 32 fok volt várható.

Remélem, ez az utolsó magyarországi megfázásom...

Új év – új blog

Sziasztok!

Az újévi fogadalmak közül az egyik a blog indítása. Ezennel ez le is tudva, de azért megpróbálom/megpróbáljuk még pár hónapig/évig vezetni is. :)