2013. január 25., péntek

Ügyintézős nap

Tegnap eredményes napot zártunk; leültem dumálni a főnökeimmel, hogy hogyan is legyen a hátralevő időm a cégnél, mi legyen az együttműködés kerete, és azt kell mondjam, mindent sikerült megvalósítanom, amit akartam.
Ez egyrészt azt jelenti, hogy maradok, ameddig akarok, és felmondási idő nélkül jöhetek majd el, másrészt ha ügyintézéshez kell napközbeni szabadidő, akkor azt gond nélkül kiadják - mennyire is látszik az, hogy nem magyar a vezetőség...
A másik fontos lépés a beszélgetésben, hogy sikerült rávennem a főnökeimet, hogy üljenek le újra Rádival beszélni és interjúztassák a helyemre utánpótlásnak. Végül az lett, hogy az önéletrajza alapján jó alapanyagnak tűnt, a többi terén meg megbíztak bennem, hogy ha azt mondom, nem lesz gond, akkor nem is lesz gond. Azért Rádi fejét megnéztem volna, mikor felhívtam kb. 16:40-kor, hogy akkor most rögtön induljon el interjúra hozzánk az irodába, merthogy a főnökömnek 6-kor kell indulnia a reptérre.

Mindezek után még sikerült elintéznem némi pénzügyet is, hogy ne zaklasson tovább egy befektető havonta, és még Editékhez is eljutottunk egy csevejre, ahol megbeszéltünk pár dolgot, mint segítségkérés bankszámlák, meg telefonok, meg egyéb ügyintézés kapcsán.
Abban maradtunk, hogy az útitervünk valószínűleg úgy lesz, hogy először nem Melbourne-be megyünk, hanem egy kis akklimatizálódási időnk lesz Sydney-ben, ahol segítenek némi papír ügyintézésben (telefon, biztosítások, meg ilyesmik).

Összességében jó nap volt a tegnap :)

2013. január 23., szerda

Kapás utáni reggel

Zsolt tegnap posztolta, hogy vége a várakozásnak, szép levelet kaptunk! Tényleg szép hosszú és nem csak egyszerű vízum, de tele hasznos tudnivalókkal :)

Hogyan is éltem meg?
Beérek a munkahelyre, köszönök pakolászó szobatársamnak. Már éppen a táskámat süllyeszteném a szekrénybe, amikor megszólal a mobil. Kb ennél a résznél vettem fel: "Van az úgy, / nem hat már a szó. /S valahol messzebb volna jó, / gyógyít a távolság." Zsolt hívott a kérdéssel, hogy ülök-e. Sejtettem, hogy ez mit jelent, így próbáltam nem túl feltűnően egy szabad irodát keresni (persze ilyenkor van bent mindenki), végül lehuppantam egy székre, s megtudtam, hogy a tegnapi nappal megszületett a várt dokumentum.
Öröm és sok kérdés egyszerre merült fel, s mivel jó pár téma várt a munkában, szinte egész nap nem is tudtam gondolni rá, kénytelen voltam kizárni.
Hazafelé Anyunak elmeséltem telefonon, akkor kezdett nekem is leesni, hogy megyünk.
A lezárás utáni katarzis és mámor viszont hiányzik, mivel hazaérve kb 5-10 perc alatt egy laza 3 oldalas listát írtunk az elintézendő dolgokról, amik közt szerepel a repjegy vásárlástól a degukról szóló használati útmutatónak megírásán át banki ügyintézésig sok minden.
Így jelen pillanatban az az ötletünk, hogy nekiállunk intézni a listán lévő dolgokat (s amint kipipálunk egyet, hozzáírunk még ötöt), s ha látjuk a végét, repjegyet veszünk - azt persze megnéztem, hogy árban már mindegy, egy vagy 5 hónapra előre vesszük meg.

Az éjszakám vacak volt, alig aludtam. Nem köröztek gondolatok, s nem is tudtam átgondolni semmit, de álom sem jött a szememre. Ezt szerintem a mai edzésen fogom megérezni...

Sok dolog van mögöttünk, de most sok feladat jön, amit igyekszünk pozitív hozzáállással végigvinni.

Köszönöm CSE Ausztralia, s különösen Nektek, Edith és Csaba, hogy erőt és reményt adtatok a kezdeti elkeseredettség után!

2013. január 22., kedd

Kapás van!

Egy ideje már vártam, hogy reggel úgy fogok felébredni, hogy ott virít az e-mail fiókomban a vízum. Őszintén szólva már hetek óta reménykedtem ebben, de csak nem így alakult.

Ma megjött a vízum. Kb. fél órája beszéltem telefonon Editékkel, hogy ott van már náluk, és mint fellow countrymen-t üdvözöltek némi kötelező szívatás után persze.
Maga a vízum egy e-mail attachmentként jött, amit egyrészt őrizni kell, mint a Szent Grált (csak adott pillanatban meg is kell tudni találni), másrészt kinyomtatva is jó, ha az embernél van, arra az esetre, ha valamiért a számítógépes rendszerben valami nem stimmel.

Hiszem, hogy a nehezén már túl vagyunk, és innentől a pakolás, várakozás, és utazás van hátra addig, hogy beléphessünk az országba. Még este meg kell beszélnem persze Zitával, hogy mikorra próbáljuk időzíteni az utazást, de egyelőre most ennyi. Gondolom ő is fog posztolni erről a témáról hamarosan.

KÖSZÖNÖM, CSE!

2013. január 17., csütörtök

Papírmunka

Ebben a bejegyzésben megpróbálom összeszedni, mi mindennel is irtottuk az őserdőket annak érdekében, hogy vízumot kapjunk.
Általános megjegyzés minden papírhoz: kell a digitalizált változata is. A posta lassabb, mint az e-mail.
Szintén általános dolog az, hogy ha valamit be tudsz szerezni angol nyelven, az jó, de ha nem (pl. hatóság által kibocsátott iratok cask anyanyelven jönnek) NE fordítsd le – van a CSE-nek szakfordítója, aki azt a nyelvezetet fordítja, amire szükség van. Ha esetleg magánszakállra vagy OFFI-val próbálkozol, eléggé megszívhatod. A hivatalos fordítónak is van egy plusz ára, de az összköltséghez képest eléggé jelentéktelen, főleg ha megkímél jópár gondtól.

2013. január 14., hétfő

Vízumtípusok, ahogy én látom

Második bejegyzés - legyen mondjuk a vízumtípusokról. Előre bocsátom, hogy nem vagyok jogász, nem ez a szakmám, és bármi, amit itt leírok, az inkább az, hogy bennem hogyan csapódtak le a dolgok.

Valahol ott kezdeném, hogy rengetegféle vízum van, ráadásul majdnem olyan gyakran változnak a feltételek az egyes vízumokhoz, mint nálunk az alkotmány. Vannak könnyebb és vannak nehezebb fajta vízumok, ráadásul az átjárás sem feltétlenül egyszerű köztük, valamint egyeseket lehet az országon belül (Ausztrálián belül) igényelni/módosítani, másokhoz jobban teszi az ember, ha előbb elhagyja az országot, aztán igényli.

2013. január 11., péntek

Nyelvvizsga

Zsolt is elkezdte írni első bejegyzését, ennek kapcsán már beszélgethetünk is posztolás előtt. Jobb, ha mindent megpróbálunk hamar leírni, mert már halványulnak az emlékek...

Én következő bejegyzésnek az IELTS nyelvvizsgát ígértem, mi ez és miért is kell.

Az IELTS (International English Language Testing System) angol nyelvvizsga különböző készségeket (írás- és beszédkészség, írott- és hangzó szöveg értése) hétköznapi vagy tudományos szövegkörnyezetben méri. A vizsgát számos brit, ausztrál, új-zélandi, kanadai és több amerikai oktatási intézmény is elismeri, természetesen Magyarország nem...
De ez kell az ausztrál hatóságnak, így hiába van nekem is Rigó utcai közép- és felsőfokúm, hiába beszél  Zsolt mindennap angolul, megyünk és bizonyítjuk itt is, mit tudunk.


Hogyan is jutottunk ide?




Akkor első bejegyzésem nekem is. Próbálom majd összefüggően irni a dolgokat, de nem garantálok semmit, legfeljebb majd Zita cenzúráz :)
Mivel az események eléggé a múltban vannak már, eltérően emlékszünk pár szituációra Zitával, szóval ezekért előre is elnézést.

2013. január 9., szerda

Utolsó megfázás?



Ennyit arról, hogy minden nap fogok írni... Bár ezt szerencsére nem fogadtam meg senkinek. A munka és a mindennapi rohangálás mellett nem jött össze, de ha már kint vagyunk, igyekezni fogok legalább kezdetben gyakrabban írni.


Bejegyzésem címe arra utal, hogy beteg vagyok , megfáztam. Köhögés, tüsszögés, orrfújás, fájó torok és láz. Budapesten tegnap -6 fokban értem haza, eközben a melbourne-i hőmérők hajnalban 16 fokot mutattak, s délutánra 32 fok volt várható.

Remélem, ez az utolsó magyarországi megfázásom...


2013. január 3., csütörtök

Új év – új blog



Sziasztok!

Az újévi fogadalmak közül az egyik a blog indítása. Ezennel ez le is tudva, de azért megpróbálom/megpróbáljuk még pár hónapig/évig vezetni is. :)