Ezt a bejegyzést kereken egy hete tervezem, de mindig közbejött valami vagy vártam valamire.
Múlt hét szombat reggel megvettük a repülőjegyet a mortons.hu-n, csak oda.
Zsolt rámbízta a technikai részt, persze el is rontottam, s sírtam, hogy nekem még ez se megy. Most először vettem neten keresztül repülőjegyet, no meg ez egyébként is nagy döntés, így aztán beparáztam.
Május 9-én indulunk Londonon keresztül Sydneybe. Elrontottam a klikkelést, s véletlenül a reggeli járatot jelöltem ki, s persze ezt csak fizetés után tudtuk meg... De nagyon kedvesek voltak a mortonsnál, s telefonos kérésre rögtön javították. Így délután 2-kor szállunk fel London felé, aznap éjszaka átszállás Sydney-be, s ausztrál idő szerint szombaton hajnalban érkezünk (magyar idő szerint péntek este).
Az a terv, hogy Sydney-ben maradunk kicsit átállni, hivatalos ügyeket intézni (előre is köszönjük a CSE Australia-nak a segítséget). Zsolti akár át tud majd "ugrani" Victoriába interjúkra, lakást keresni (amihez Sydney-ből már lesz referenciánk).
Hétfőn, mivel szó szerint remegtem az idegességtől, mert nem árulom el, mit tervezünk, bementem a közvetlen főnökömhöz elmesélni, hogy elmegyünk, április közepéig maradok a cégnél. Kedves volt és megértő, de épp nem szereti Zsoltit...
Csütörtökön az ügyvezető igazgatónak vallottam be terveinket (hivatalosan neki adom majd be a felmondásom), ő is nagyon megértő volt. Én meg egyre vacakabbul éreztem magam, hogy itthagyom őket.
Pénteken a marketing csapatnak, közvetlen kollegáimnak meséltem a terveinkről. Bár az egyik kolleganő remélte, hogy azt jelentem be, babát várok... :) A tervezett 10 perces bejelentésből kb 3/4 órás beszélgetés lett, amit nagyon élveztem, mert végre nem csak magamban összegezhettem a történteket, de beszélhettem róla, s már nem is tűntek a dolgok olyan félelmetesnek...
Mindenki a kezdeti döbbenet után gratulált és sok sikert kívánt. Külön kérték, hogy a blogba írjam le, hogy nem haragszanak rám, remélik, hogy minden jól fog menni, de Zsoltit épp közösen utálják, hogy elvisz az országból :) A főnököm pedig utólag is sajnálja, hogy nem szólalt fel az esküvőn annál a résznél, amikor megkérdezték a jelenlevőket, tudnak-e bármiről, ami miatt nem házasodhatunk össze.
Én továbbra is szeretlek, Zsolt, és nem csak viszel, hanem megyek veled!
Így már hivatalosan is elindulhat a blog, talán nemsokára már valaki olvasni is fogja. Remélem legalábbis.
Ügyintézésben én ott tartok, hogy rávettem a magánnyugdíjpénztárt, ne akarjanak mobilon hívni, ha nem vagyok az országban, illetve elindítottam Zsolt egészségügyi vizsgálatait. Én már túl vagyok a fogorvoson, visszavan a teljes egészségügyi szűrés és sajnos a szájsebész is...
Teljesen más téma, ezért írom más színnel...
Mint korábban írtam, én vagyok a kicsit érzelmesebb típus, s van valami, ami manapság nem hagy nyugodni: egyik legkedvesebb kolleganőm, barátnőm kisfia beteg sajnos. Nem írom le, hogy mi baja van, mert még mindig alig hiszem el. De ezúton is üzenem neki, hogy nagyon szeretem őket és minden rendben lesz, mert másképp nem lehet!!!
