"Kiugrottunk" Sorrentoba :)

Régóta nem írtunk már, mert az volt az elhatározás, hogy akkor lesz új bejegyzés, ha történik is valami. Az állásra jelentkezés és az onnan kapott elutasítás sajnos szinte napi téma, erről nem írunk, csak ha majd lesz pozitív eredmény is.

A napjaink kb a következő módon néznek ki: 

Reggel 8 és 9 közt sikerül felkelni, kb 10-ig átnézzük az előző nap kiírt állásokat (jönnek hírlevélben), jelentkezünk rájuk, ha beleférünk az elvárásba, néha akkor is, ha nem. Ha van telefonszám a hírdetésben, amit fel lehet hívni, akkor elkezdjük zaklatni adott illetőt :)

Ezután Zsolt általában leül játszani, én is picit, majd főzök/melegítem az előző napi maradékot. Ebéd után ismét picit játék, esetleg séta vagy bevásárlás, ha kell valami a konyhába vagy például a zúzódásaimra, mert ügyesen elesek az utcán.

Napközben is néha beesik egy-egy hírlevél, ilyenkor újra állásra jelentkezés. 

Este nézzük a Masterchef ausztrál verzióját, illetve tegnap kezdődött az X-faktor is. Ezután még játék-olvasás, éjfél (néha 2) körül elalvás.

Anyukám minden nap megkérdezi, hogy merre jártunk, s nem bírom elmagyarázni, hogy itt a távolságok nem olyanok, mint otthon. Talán a szombati kirándulás után sikerült kicsit rávilágítanom...

Két hónap

Két hónapja hajnalban szálltunk le a repülőről fáradtan, kissé zavartan, de boldogan a sydney-i repülőtéren.

Az érkezést sok idegeskedés, hivatalos ügyintés, aggódás és búcsúzkodás előzte meg. Nagy reményekkel, energiával teli (már amennyi az út után maradt) érkeztünk, Zsolt egy rakat ígérettel, hogy lesz állása, ha már itt lesz, én egy interjú lehetőségével.

Sydney-ben csak turisták voltunk és papírmunkát intéztünk, illetve elkezdtünk állásokra jelentkezni. De akkor még az volt a legnagyobb gondunk, hogy melbourne-i szállást kell találni két hét alatt. Igaz, hogy csak ideigleneset, de találtunk másfél hét alatt.

Melbourne-ben megismerkedtünk a város egy részével, újra szállást kerestünk (ahol maradunk is 13 hónapig), újra és még mindig állást keresünk. A kezdeti szép remények kopnak, Zsolt néha már nem reménykedik, én igen, mert muszáj remélnem. Amikor Zsolt is elkeseredik, s én is, akkor felvetem, hogy menjünk haza. De ez még arrébb van, ilyen könnyen nem adjuk fel.

Amit eddig elértünk: van biztos szállásunk - persze ha kifizetjük :)

Ami még előttünk van: állást szerezni és újra felépíteni álmaink.

Állás kapcsán mára eljutottunk oda, hogy elmentünk a munkaügyi központba, ott regisztráltak minket, s kiküldtek egy ügynökséghez, akik segíthetnek önéletrajzot írni, tanácsokat adni, fénymásolhatunk, nyomtathatunk náluk. Ha lesz olyan munka, amire megfelelünk, szólnak, de még nem vagyunk a sürgős listán, mert nem vagyunk elég régóta munka nélkül és vacak anyagi körülmények között, hogy mi kapjuk az első lehetséges állást.

A napokban elmegyünk önéletrajzot "szórni" gyalogosan a bevásárlóközpontba, hogy legyen valami ideiglenes állás, amíg nem találjuk meg a várva várt lehetőséget.

Igyekszünk kitartani, látni a a  jót és örülni neki, ami néha nehéz, de nem adjuk fel.

 

Kis lakásunk képekben

Eddig mindegyik lakhelyünket befotóztuk, most sincs ez másként, főként mivel itt minimum jövő év július végéig fogunk lakni (12 hónapnál hosszabb távra még több kedvezmény jár).

A hely ténylegesen egy szálloda, aminek vannak hosszabb távra kiadó apartmanjai is, na ilyenben lakunk mi. Mellettünk van még egy szálloda, ami diákoknak, illetve rövidebb időre is kiad apartmanokat picit olcsóbban, mint ahol mi vagyunk, de jóval kisebb alapterülettel.

Akit érdekel a "marketing" rész, a hely webcíme: http://www.rydgesresidences.com.au

Kisebb séta Prestonban

Szinte egész héten borult volt az idő, most végre kisütött a nap, így kimentünk sétálni, picit körülnézni.

Egyelőre úgy érezzük, hogy itt a tél azt jelenti, hogy 14-16 fok van széllel és felhőkkel. Egyszer esett az eső kb 10 percig is. Szóval ezt még vígan el lehet viselni.

Álláskeresés - fent és lent - továbbá egy kérés

Álláskeresés kapcsán tegnap kicsit bizakodtunk, ma ismét a mélypontot éljük meg.

Tegnap interjún voltam egy fejvadásznál, akik, mint írtam, a Linkedin-en kérték el az önéletrajzom. Másfél hétig várattak a CV elküldése után, majd felhívtak, hogy menjek interjúra. A késedelem oka állítólag az volt, hogy előre kiküldték az önéletrajzom kettő cégnek is, s a visszajelzésüket várták. ezt erősíti meg az is, hogy az egyik cégtől valaki ránézett a Linkedin profilomra.

Szóval tegnap interjúra mentem. Sajnos nem az a hölgy fogadott, akivel kapcsolatban voltam, hanem egy kolleganője. Nagyon kedves volt, csak épp nem tájékoztatták semmiről, hogy mi történt eddig a CV-mel, tehát egy általános interjúhoz volt szerencsém. Félelmeim ellenére nem fagytam le, egy órán át beszéltem arról, hogy hol mit csináltam, s itt mit szeretnék. A hölgy körbejegyzetelte az önéletrajzomat, s állandóan csodálkozott, hogyan lehetséges, hogy nem csak egy feladattal foglalkoztam. Pozitív volt a hangulat és jól éreztem magam. Amint hazaértem, már hívott is, hogy beszélt a kolleganőjével, elmondta a tapasztalatait, s az a visszajelzés, hogy már nem csak kettő, hanem három céghez kiküldték az anyagom. Szerintük várhatóan a jövő héten jelentkeznek és keep fingers crossed.

A mai napra azt terveztük, hogy elmegyünk a munkaerő-közvetítőbe, ami nem messze van. Sajnos szép reményekkel mentünk, s puffantunk. Náluk épp nincs állás, cserébe kaptunk egy listát másik hasonló cégekről, próbálkozzunk náluk. Elkeseredve hazajöttünk, hogy neten ránézünk a lehetőségekre, s ekkor felhívták Zsoltot. Beküldte önéletrajza kilencedik verzióját hozzájuk, ami a netes tanácsok, ismerősök javaslatai és minden más info alapján készült - színesebb, figyelemfelkeltőbb, kiemelésekkel, rövidítve bizonyos részeket, mert ugye nem olvasnak mindent végig, a főbb dolgok legyenek részletezve inkább, stb. Na erre jött a hívás, hogy ez rövid, s sejtik, hogy sokkal több minden van mögötte, de nem merik továbbküldeni a cégeknek, mert nem elég részletes. Küldött segítségképpen egy újabb formát e-mailben, azzal ki kellene egészíteni. Szegény Zsolt ezután - érthető módon - ismét mélypontot élt át, mivel még hányszor írja át és hogyan feleljen meg mindenkinek, főként ha egymásnak ellentmondanak a kérések.

Most írja a tizedik verziót...

Én ennek ellenére ezt valahol jó hírnek élem meg, mert végre valaki észrevett valamit, s vette a fáradtságot, hogy felemelje a telefont. Ez szerintem jól is elsülhet, csak az újabb pofonból fel kell állni.

A kérésem a következő:

Most ne Zsoltnak érkezzenek a tippek, hanem nekem, méghozzá főzés ügyben.

Kérnék szépen recepteket, amik viszonylag könnyen elkészíthetőek, figyelembe véve az itteni árakat, ugyanis kezdek kifogyni az ötletekből. Lehet bármilyen recept, igyekszem majd megcsinálni őket, s posztolom, melyik hogy sikerült.

Olcsóbb élelmiszerek - megtakarításhoz képest, merthogy fizetésből majd sok minden lesz olcsó, csak addig tűnik soknak:
liszt, rizs, tej, hagyma, tésztafélék, fagyasztott, előkészített ételek, darált marhahús, kenyér, Vegemite (ez egy élesztő alapú, B vitaminokat tartalmazó, ízre sós és pecsenyekacsazsírra emlékeztető kenhető massza), félkész szószok (ázsiai szószok főleg), kukorica konzerv, bacon

Kevésbé olcsó, de még tűrhető:
burgonya, tojás, alma (akciósan 2, amúgy 3-4 dollár kilónként), csirkecombfilé, tonhal konzerv, tejföl, joghurt, olaj, sajtkrém, gomba.

 A recepteket a receptekau@yahoo.com.au címre várom vagy ha linket akartok küldeni, azt ide is megírhatjátok. Köszönöm!!!

Költözés, hivatalos ügyintézés

Szombaton megtörtént a költözés. Ez úgy nézett ki, hogy reggel 8-fél kilencig összecsomagoltunk mindent, a fél nappali megtelt a csomagokkal, zacskókkal, bőröndökkel. Megjött lakótársunk, megnézett mindent, visszaadta a bond-ot, s beszélgettünk még pár órát, majd elmentünk ebédelni.

Egy körül indultunk neki az első környi holmival (mivel kettőtől lehetett elfoglalni a szállást), ez két nagy bőröndöt, egy kicsit, egy óriás bevásárlószatyrot, laptop hátizsákot és táskát és még plusz zacskókat jelentett. A Flinders kb 10 percnyi sétára volt tőlünk. Ennyi holmival fél óra alatt tettük meg az utat. Fel a vonatra, majd a vasútállomástól ismét fél órányi cipekedés. Miután kitöltöttünk minden papirt, s megkaptuk a belépőkártyákat, kidöntöttük a holmikat az ágyra, asztalra, s üres bőröndökkel visszamentünk a második körért. 2 fordulóval, kb 5 óra alatt átszállitottunk kb 100-120 kg-nyi holmit, majd ezt este 9-ig el is pakoltuk a helyére :) Sikerült pár sérülést is összeszednünk, de mára már kihevertük őket, max egy-két kék-zöld foltunk van :)

Az utcán érdekes volt, hogy többen felajánlották, hogy segitenek cipekedni, de minimum sok szerencsét kivántak :)