Papírmunka

Ebben a bejegyzésben megpróbálom összeszedni, mi mindennel is irtottuk az őserdőket annak érdekében, hogy vízumot kapjunk.

Általános megjegyzés minden papírhoz: kell a digitalizált változata is. A posta lassabb, mint az e-mail.

Szintén általános dolog az, hogy ha valamit be tudsz szerezni angol nyelven, az jó, de ha nem (pl. hatóság által kibocsátott iratok cask anyanyelven jönnek) NE fordítsd le – van a CSE-nek szakfordítója, aki azt a nyelvezetet fordítja, amire szükség van. Ha esetleg magánszakállra vagy OFFI-val próbálkozol, eléggé megszívhatod. A hivatalos fordítónak is van egy plusz ára, de az összköltséghez képest eléggé jelentéktelen, főleg ha megkímél jópár gondtól.

IELTS: nyelvvizsga mindenek előtt ugyebár. Nekem a 7.0 kellett mind a négy kategóriában, és bár átlag 7.5-öt szinte mindig hoztam, mégis négyszer kellett letennem, mire meglett az a nyavalyás Writing. Ez van, ha az emberre ráragad a nyelvtudás, nem pedig tanulja.

Nem olcsó muri, de abszolút korrektek. Vizsgázni csak a British Councilnál lehet Magyarországon, felkészítőket is csak ők csináltak akkoriban amikor mi csináltuk. Ha jól tudom Editék készítenek fel egy nyelvtanárt, aki majd vállal lelkes padavanokat IELTS felkészülésre, de vizsgázni akkor is az angoloknál kell.

Ami nem is baj, mert a Rigó utcához szokottakat érhetik meglepetések korrektség kapcsán. Egy ilyen sztori:

Mesebeli hősünk (legyen mondjuk a neve András) elmegy vizsgázni, és bőszen töltögeti a feladatsorból az első feladatot. Kész is van vele, egész bizodalommal néz a vizsga elé, majd lapozna a kettes feladatra, mikor erre jön az instrukció, hogy akkor a hármas feladat következik. Ezt a komoly próbatételt hősünk könnyedén veszi, majd a vizsga végén megkérdezi, hogy lehet-e fellebbezéssel élni amiatt, hogy a feladatok nem sorrendben jöttek, és ez neki stresszt okozott. Magyar vizsgáztató szerint nem, mert mégis mit gondol, mire az angol vizsgáztató közbelép és közli, hogy ők britek, persze hogy tartják magukat ahhoz, hogy ha azt mondják bármi eltérés esetén lehet fellebbezni, akkor lehet.

Amikor először hallottam ezt a sztorit, szégyelltem, hogy magyar vagyok...

Amúgy a vizsga akkor nem nehéz, ha nem stresszel rajta az ember - lesz, amilyen lesz, max. jössz még egyszer.

Útlevél: jobb minél előbb megcsináltatni, és ne spórolj vele, válaszd a 10 évest - ha minden jól megy, sokáig lesz a személyid. Az útlevélszám szinte mindenhez kelleni is fog, még IELTS-en is hasznát veheted.

Igazolványfénykép: amúgy sem baj, ha van, de a vízumbeadáshoz kelleni fog mindenképp. Ha épp nincs, nem nagy cucc csináltatni.

Szerződés a CSE-vel: ez ugyebár amolyan létszükséglet ahhoz, hogy az embernek sikerüljön a dolog. Kerül x összegbe, de bőven megéri. Nálunk két fő része volt, az egyik, hogy a skill assessment-ben (szakmai elismertetés) segítkeznek Editék, másrészt a vízumügyintézést csinálják.

EuroPass: ha van ilyened, akkor boldog vagy, ha angolul is van, akkor meg pláne. Elméletileg az EU csatlakozás óta minden közép- és felsőfokú végzettségre kiadnak ilyet, és nem egy nagy összeg kérvényezni utólag. Csak az az intézet adhatja ki, ahol a tanulmányodat végezted - ha azóta bezárták azt az egyetemet/főiskolát, akkor a jogutód. Ha azt is, akkor bajban vagy.

A trükk akkor kezdődik, ha EU csatlakozás előtti szakmát akarsz EuroPass-al megtámogatni. Ilyenkor össze kell hozni egy leírást a tanulmányokról, és valami EuroPass-hoz hasonlót kell kihozni belőle - nem egyszerű és jók az esélyek, hogy nem is fogják elfogadni majd.

Két végzettségem van, az egyikre tudtam szerezni EuroPass-t, a másikra sajna nem.

CV avagy életem egy táblázatban: ez ugyebár alapvető dolog manapság, de azért vannak itt is érdekességek. Van hozzá egy fedlap, amin alapvető infók mellett rövid, 1-2 bekezdéses szöveges bemutatkozás van, mint valami motivációs levél - csak ugyebár itt arra vagy motivált, hogy Ausztráliában akarsz élni.

A történeted kronológiailag a régebbi felé halad, vagyis a legfrissebb van elöl. Tételesen kiírod, mikortól mit csináltál (hónapra pontosan minimum a munkahelyeket, később úgyis kelleni fog még csomószor, hasznos dolog előre összeszedni), milyen feladataid voltak, és azokról a feladatokról egy-egy mondatos kis összefoglalót, ha szükséges. Nem baj, ha ebben is vannak szakmai szövegezések, könnyen előfordulhat, hogy egy szakembernek fogják odaadni, hogy "Te figyelj Jimmy, mit jelent az a pékeknél, hogy "network infrastructure handling"?".

Ne legyen túl hosszú, ha évente-kétévente váltottál munkahelyet, akkor fel fogják tenni a kérdést, hogy miért nem voltál képes nyugton maradni egy helyen.

Szakmai referenciák: ehhez kellett egy szakmát választani, és aszerint én magam megírtam előre a referenciák szövegét. Edit adott a szakmához egy leírást, hogy az ausztrálok szerint mit csinál az olyan szakmájú ember, majd ahhoz kellett igazítani a referencia tartalmát.

Ez egy olyan folyamat, hogy megírom a referenciát, Edit átnézni és lektorálja, hogy ez még nem elég hosszú, nem elég szakmai, nem eléggé fedi a dolgot, nincsenek benne megfelelő elérhetőségek a referenciaadótól, stb.

Ezzel futottam öt kört, mire meglett a végleges szöveg. Nagyjábóli irányvonalnak Edit azt mondta, hogy először meg kell tudnia érteni a referenciából, hogy mit csinál az ember, majd utána annyira megtűzdelni a szakmai dolgokkal, hogy már ne értse, mint laikus, csak szakember.

Utána ezzel a papírral az ember odajárul a megfelelő csoport elé, és autogrammokat gyűjt rá, valamint kikönyörgi, hogy ha az illetőt felhívják az ausztrálok, akkor lehetőleg ne tagadja le csóri jelentkezőt.

Project report: nekem ez amolyan +1 volt, szakma elismertetéséhez kellett bizonyítanom, hogy értek ahhoz, amit állítottam az önéletrajzomban. Az elmúlt öt évemből két projectben való szerepemet kellett taglalnom, vagy ha 5 év alatt egyetlen projectet csináltam, akkor abból két nagyobb részletet és azokban a szerepemet, referenciákkal igazolva. Aki érti a szakmáját, annak nem nehéz, én is gond nélkül írtam 31 oldalt, még vissza is fogtam magam. Aztán elszórakoztam, hogy megszerezzek rá 11 aláírást...

Skill assessment, avagy szakmai elismerés: CV+Szakmai referenciák+EuroPass = szakmai elismerés. Legalábbis jó esetben. A szakmához tartozó hatóság (nálam Australian Computer Society) határozza meg, mi mindenre van szükséged, és ők is adják ki. Kb. két hónapig tartott, mire válaszoltak.

State support, avagy állami szponzorálás: fogod a szakmai elismertetésedet, átírod a CV-det olyanra, hogy a fedlap az adott államhoz szóljon, meg még mellékelsz pár meglevő papírt, és várod az állami szponzorálást. 12 hetük van válaszolni, nálam ki is használták (plusz még 2-3 nap), bár állítólag késtek nehézségek miatt.

Ez egy többfordulós papírmunka, az első forduló tart sokáig. Ebben van az, hogy megkérdezed, ilyen paraméterekkel szponzorálnának-e téged? Ha megjön a válasz, akkor utána van egy gyors kör, hogy akkor kéred is, hogy szponzoráljanak. Erre 1-2 nap alatt megjött a válasz, ami már maga az állami felkérés, becenevén a szponzorálás.

Vízumkérelem: ez egy kb. 8 oldalas formanyomtatvány, amit lelkiismeretesen ki kell töltened (igen, ott is, ahol azt kérdezik, tagja vagy-e valamilyen terrorszervezetnek - mivel szerintem az OVB nem az (mások mást mondhatnának), ezért én a NO-t ikszeltem be).

Vannak benne trükkös kérdések, amire nem árt, ha előre felkészülsz, pl. hónapra pontosan a munkahelyeid, a tanulmányaid, valamint napra pontosan az elmúlt 10 évben a külföldi tartózkodásaid. Ez utóbbit jól megszívtam, kb. 36 sort körmöltem bele. Kellenek továbbá a személyigazoló okmányok adatai, útlevél, jogsi, személyi, lakcímkártya, minden. Az ÖSSZES, amit össze tudsz szedni, függetlenül attól, hogy lejárt-e vagy sem.

Külön történet volt Zitánál a családtagok adatai rész, de ezt majd ő meséli el, ha akarja.

Orvosi: ha megvan a vízumkérelem, jön egy kötelező orvosi vizsgálat. Amire biztosan lehetett számítani az veszélyes fertőző betegségek szűrése - nem téged akarnak védeni, hanem az ausztrál élővilágot. TBC, AIDS, ilyesmik. Nem szabad elmenni az embernek magánszakállra megcsináltatni, csak megfelelő tanúsítvánnyal rendekező orvostól fogadják el az elismervényeket, Editék megmondják ki az illetékes, ha kell. Dr. Böröcz Zoltán már úgyis pikkel rám szerintem, hogy folyton azt mondtam nem jó a telefonja, pedig csak én mentettem el rosszul és ezért nem vette fel.

Pár extra vizsgálat, hogy rokkant vagyok-e, csődbe fogom-e vinni az ausztrál egészségügyi támogatási rendszert, meg ilyesmik, semmi vészes. Egy vérvétel, egy röntgen, 15 perc fizikai vizsgálat.

Ha mindez megvan, akkor ezzel az egész paksamétával Editék lerohanják bevándorlási hivatalt, és utána reméljük a legjobbakat. Állítólag max. 2 éve van a DIAC-nak válaszolni (ausztrál bevándorlási hivatal), remélhetőleg nem fogják kivárni, és hamar kiadják majd a vízumot.

Igazolás a munkavégzésről: Szintén egy +1 csak nekem, az ügyintéző hölgy a papírjaim átnézése közben bekért korábbi munkahelyekről fizetési lapokat, annak érdekében, hogy igazoltnak lássa, hogy a szakmában dolgozásért én pénzt kaptam.

Szintén szükségesnek ítélnek egy olyan papírt, ami egy állami szervtől igazolja ugyanezt a tényt – TB, Nyugdíjbiztosító, NAV, ilyesmik közül valamelyik.

Ezen jó adagot stresszeltem, mert elég váratlanul ért az a kérés, hogy 8-10 éves fizetési papírokat kerítsek elő. Kellett bennem tartani a lelket miatta rendesen – szeretlek, Zita.

Jelenleg itt tartunk, ha kell még valami más papír, majd megírom.