Vízumtípusok, ahogy én látom

Második bejegyzés - legyen mondjuk a vízumtípusokról. Előre bocsátom, hogy nem vagyok jogász, nem ez a szakmám, és bármi, amit itt leírok, az inkább az, hogy bennem hogyan csapódtak le a dolgok.

Valahol ott kezdeném, hogy rengetegféle vízum van, ráadásul majdnem olyan gyakran változnak a feltételek az egyes vízumokhoz, mint nálunk az alkotmány. Vannak könnyebb és vannak nehezebb fajta vízumok, ráadásul az átjárás sem feltétlenül egyszerű köztük, valamint egyeseket lehet az országon belül (Ausztrálián belül) igényelni/módosítani, másokhoz jobban teszi az ember, ha előbb elhagyja az országot, aztán igényli.

Turista vízum: kezdjük ezzel, ez hangzik a legegyszerűbbnek. Elméletileg a bécsi nagykövetségen is lehet igényelni, vagy az utazási irodák is be tudják szerezni, nem valami nagy ügy. Állítólag pár nap alatt megkapja az ember és kint lehet vele egész sokáig (két hónap vagy fél év, nem tudom). A trükk benne az, hogy ha jól emlékszem, hogy semmiféle más vízumra nem válthatsz ha ilyened van - viszont kint lehetsz, élvezheted a napsütés és azt, hogy nem kell (nem is szabad) dolgoznod. X idő után lejár, mész haza és osztod meg a fényképeket a fészbúkon.

Látogatói vízum: ezzel egy Ausztráliában élő rokont mész ki meglátogatni valahány hónapra (azt hiszem talán max 6.) Nem tudom mi kell hozzá, de esélyes, hogy meg fogjuk tudni, mert Zolinak talán ez lesz a legjobb módja, hogy kijöjjön és állást keressen. Dolgozni ugyan nem lehet ezzel a vízumtípussal, de állásinterjúra járni tuti lehet. Ha ez idő alatt meg tud győzni egy céget, hogy elég értékes ember, akkor hazamenve megkaphatja a munkáltatói szponzorálást.

Szülői látogatói vízum: erről még csak felszínes ismereteim vannak, egészen újak. Editék honlapján ez van róla: 2012 november 24-től az ausztrál állampolgárok illetve mindazok szülei, akik állandó letelepedési engedéllyel tartózkodnak (permanent resident status) Ausztráliában hosszabb tartózkodásra jogosító turistavízumot igényelhetnek.

A Bevándorlási Hivatal eseti elbírálás alapján dönt arról, hogy:
- Öt évig érvényes, egyszerre 12 hónapos tartózkodásra jogosítja fel azokat a szülőket, akik Ausztrálián kívül élnek és rajta vannak a szülői várólistán.
- Három évig érvényes, egyszerre 12 hónapos tartózkodásra jogosítja fel azokat a szülőket, akik nincsenek rajta a szülői várólistán.

Ezen változtatások lehetővé teszik azon szülők számára akik megfelelnek a turistavízum feltételeinek, hogy tovább maradhassanak a családjukkal anélkül, hogy minden látogatás alkalmával új vízumért kellene folyamodniuk.
A vízum igénylésének feltétele, hogy a szülő rendelkezzen olyan egészségbiztosítással, ami fedezi az Ausztráliában való tartózkodásának teljes időtartamát, valamint a 12 hónap lejártával hagyja el az országot és egy ideig (legalább 6 hónapig) ne vegye a vízumot újra igénybe. A vízum ezen felül korlátozza az Ausztráliában igényelhető egyéb vízumok körét is.

Amolyan ingázósnak tűnik, anyósomnak és anyámnak szánunk ilyet.

Diákvízum: ezzel elméletileg tanulni megy az ember egy vízumköteles országba, de itt más a helyzet. Sokan az országba való bejutás kiskapujának gondolják, állítólag azért, mert régen annak is szánták. Ha jól emlékszem Edit előadására ez azért mára változik, és egyre nehezebb a diákvízumról továbblépni egy maradandóbb vízum irányába.

A diákvízumot anno mi mint utolsó lehetőséget tartottuk számon, mert könnyű megszerezhetősége mellett tartogat jó pár csapdát is a dolog.

Külföldről kell igényelni, nem annyira bonyolult, viszont az első dolog, amivel szembesül az ember az az, hogy egy tanintézetbe be kell iratkoznia, amit aztán valamennyire látogatnia is kell. Ez egyértelműnek hangzik, mivel mégiscsak diák lesz, de vannak következményei. Numero uno: tanintézetnek tandíja van, amit be kell fizetni még mielőtt az ember megkaphatná a vízumot - ez a pénz tutira elmegy. Ráadásul hozzáköti a vízumát az ember a tanintézetekhez, ugyanis addig diák ugyebár, míg jár valahova, ergo addig van vízuma, míg diák. Ez félévenként újabb és újabb tandíjak befizetését jelenti természetesen.

Emellett egyes intézmények érthető módon megkövetelik, hogy az ember értse, mit akarnak neki tanítani, szóval itt már képbe kerül az IELTS nyelvvizsga, és annak valamilyen szintje. Egyetemek, főiskolák általában az academic típust követelik meg, de változó a dolog, meg kell nézni a tanintézetnél, mit akar. Attila pl. olyan tanintézetbe iratkozott be, ahol saját szintfelmérővel döntik el, jó-e az angolja vagy nem.

Komoly kiadásnak tűnik egy külföldinek a diákvízum, de van benne egy kiegészítés (egyelőre legalábbis), ami könnyít a dolgon: diákvízummal lehet munkát vállalni Ausztráliában, bár csak heti 20 órát. Mondjuk ha az ember bejár tanulni, több ideje úgyse nagyon lesz, ha meg nem, akkor a maradék időben győzködheti a főnökét, hogy vegye át munkáltatói szponzorálásba.

Van még egy érdekessége a diákvízumnak: hozhatsz csatolt egy objektumot (férj, feleség, élettárs), akire semmiféle kötelezettség nem tartozik, azt csinál, amit akar - akár teljes munkaidőben dolgozhat is -, ráadásul ezeket a szerepeket meg lehet cserélni menet közben.

Munkáltatói szponzorált vízum: vagyis munkavízum. Amíg dolgozol, addig maradhatsz. Persze nem ilyen egyszerű a dolog, mivel ezzel meg a munkáltatóhoz kötöd magad. Szóval amíg NÁLUK dolgozol addig maradhatsz (vagy kereshetsz mást, aki szponzorál). Viszont nem olyan könnyű ilyet találni - a munkáltatónak is meg kell felelni bizonyos feltételeknek ahhoz, hogy egyáltalán szponzorálhasson (létszám, amiből x% állampolgár, bizonyos éves forgalom, meg mindenféle más amiről nem tudok.). Ráadásul felelősséget vállalnak érted valamilyen szinten: ha eltűnsz/bűnözni kezdesz akkor az előkerítésedet és a kitoloncolásodat velük fizettetik meg, stb. Szóval nem osztogatják ezt csakúgy, és nagy valószinűséggel külföldről sem tudsz meggyőzni munkáltatót, hogy kapásból ilyennel indulj.

Azért akinek ilyenje van, már jó úton halad, hogy maradjon elég sokáig (ha akar). Teljes munkaidőben dolgozhat, és ugye munkája is van, ráadásul ha jól emlékszem pár év után (2 év talán?) válthat ideiglenes letelepedési vízumra, amivel munkáltatótól függetlenedhet, és utána még valahány év és válthat ideiglenesről véglegesre. Onnan meg már csak várni kell és állampolgárság.

Ideiglenes letelepedési vízum: na ez nálam homályban maradt, mint afféle átmeneti állapot. De nem zavar, mert nem fogok belőle vizsgázni.

Végleges letelepedési vízum: ezt kissé nehéz beszerezni, a pontrendszeren eléggé jót kell villantani ahhoz, hogy ezzel menjen az ember eleve. Nem vagy helyhez/munkáltatóhoz/intézethez kötve. Odamész és ott élsz, csinálsz, amit akarsz. Kb. az áhított állapot sokaknak. Nekünk egy köztes lépés, én állampolgárságot akarok, mert ahogy az előző írásból is kiviláglott, nem egyszerű dolog eljutni és megmaradni ott - büszkének érzem majd magam, ha sikerül, és ha büszke vagyok arra, hogy Ausztráliában élhetek, akkor az már csak kis lépés, hogy büszke ausztrál legyek.

Van persze még egy rakás másik féle is, meg ezeknek is alváltozataik, mint például az is, amivel mi megyünk ki: ez az állami szponzorálású végleges letelepedési vízum. Nagyjából olyasmi, mint a sima végleges vízum, annyi benne a trükk, hogy az ember éppenhogy leverné a lécet a pontrendszerben, ezért kérvényezi az adott államtól, hogy cserébe az ottlétéért és szaktudásáért, az adott állam adjon még neki pár pontot, amivel megvan minden.

Ezért cserébe az állam azt kéri, hogy 2 évre hűséget fogadj nekik, és az adott államon belül, az adott szakmában dolgozz. Ezt ők persze ellenőrzik is, szóval a pontosabb megfogalmazás az, hogy elkötelezed magad arra, hogy az adott államban lesz egy lakcímed az országba lépésedet követő két évig és ezidő alatt fel tudsz mutatni minimum egy év, szakmailag releváns munkaviszonyt. Szóval esélyes, hogy max. egy évig leszek kocsmáros Ausztráliában (vagy legalábbis Victoriában), a maradék időt IT Business Analyst-ként tervezem tölteni.

Van persze ebben is egy trükk: az rendben, hogy te elkötelezed magad, de ha nem jön össze a munka, hát nem jött össze - a törvénykezés erről nem rendelkezik. Már dolgoznak rajta.

A dolog nagy előnye, hogy ilyen vízummal kapásból a végleges letelepedésit kapja az ember, nincs semmiféle más átmeneti. Annyi van, hogy ha nem teljesítek bizonyos feltételeket, akkor a vízumot elméletileg az állam visszaveheti, hiába végleges (pl. nem jelenek meg ellenőrzéseken, meg ilyesmik). Egyébként legrövidebb útnak látom az állampolgárság felé, mivel házasodás révén már nem szerzek állampolgárságot, nem mintha bánnám. Szeretlek, Zita.

Vízumtípusokról hirtelen ennyit, ha valakit érdekelnek még részletek, kérdezzen nyugodtan, max. azt fogom válaszolni, hogy megéri beszélni Editékkel. Ebben nagyon otthon vannak.

***** Update 2013-02-25 *****

Mint kiderült, kissé félreértettem ezt az "elkötelezem magam, hogy ott dolgozzak, ellenkező esetben" dolgot.
Az van, hogy az ideiglenes vízumtípusnál van olyan, hogy 3 éven belül fel kell mutatni 1 év szakmai releváns munkát, de amit mi kaptunk, az az állami szponzorált végleges letelepedési, aminél csak a lakcím kell, a kötelező munkaviszony nem. Nem gond, kevesebb a stressz : )