Álláskeresés:
Mindkettőnknél még mindig folyamatban.
Zsolt kitart a szakmája mellett, naponta jelentkezik a hírlevelekben érkező ajánlatokra. Sajnos eddig még sikertelenül, de 3 hét múlva kezdődik az üzleti újév, akkor adják ki az új budget terveket és sok állás fog megnyílni.
Én már mindenre jelentkezem (mivel regulatory állást nem írnak ki gyakran): titkárnő, asszisztens, utazási irodában tanácsadó, sales ügynök, helpdesk, stb...
Jó pár helyről megkaptam a jelenleg nem felelt meg visszajelzést, mivel nincs tapasztalatom adott területen (bár egy német srác megsúgta a tuti módszert: beírja, hogy nem egy hónapig, hanem egy évig dolgozott adott helyen, munkakörben, s kontaktnak a haverját adja meg, aki leigazolja), van ahonnan visszajelzést várok még.
Szerdán voltam egy "csoportos interjún" - ez inkább úgy nézett ki, hogy aki a telefonos megkeresés után még vállalta, hogy bemegy interjúra, az kapott kapásból egy 3 órás képzést a többi jelentkezővel együtt, s utána dönthettünk, hogy akarjuk-e. Mivel minimum teljesítmény elő van írva ahhoz, hogy fizetést kapjon az ember, a cég nem bukik rajta, ha nem felelek meg mégsem. Maga a munka egy "kopogj be az ajtón" stílusú dolog. Itt működik az a rendszer, hogy az ügynök tényleg bekopog az ajtón és nem csapják az orrára, amint meghallják, mit is szeretne mondani. Nem kellene eladnom semmit, csak ha az illető lakás és tulaj/bérlő megfelel bizonyos kritériumoknak, akkor beszerelhetek egy ingyenes elektromos energiafogyasztást csökkentő eszközt. Ha sikerül beszerelnem megadott mennyiséget hetente, s az ellenőrzésen is átmegy (merthogy a cég és a hatóság is ellenőrzi), hogy jól csináltam, jogos volt a beszerelés, akkor kapok alap fizetést, ha előírt mennyiség felett teljesítek, akkor még jutalékot is. Ha nem jön jobb addig, akkor kedden megpróbálom ezt a csodás munkát elkezdeni. Nem fogok meggazdagodni belőle, de legalább gyakorlom a nyelvet és ismerkedem az emberekkel, helyekkel. És ami itt még pozitív volt: kedvesek azok az emberek, akikkel találkoztam, e-mailben, telefonon és személyesen is bármilyen kérdésre igyekeznek válaszolni, tippeket adni. Pl: volt egy skót lány és egy fiú is az interjún, s kiderült, hogy ketten együtt 680 dollárt fizetnek a szállásért hetente. Az egész cég felhördült, hogy ez túl magas összeg, s nekiálltak honlapokat mutogatni nekik, hogy hol találhatnának jobb szállást.
Csütörtökön is voltam egy sales interjún, de mivel nem tetszett a dolog, így nem fektettem sok energiát abba, hogy eladjam magam és meggyőzzem a felvételiztetőt arról, hogy jó munkaerő lennék. Plázákban kellett volna elvileg 100%-ban természetes anyagokból készült arckrémeket, testápolókat árulni úgy, hogy letámadom az embereket, bemutatót tartok, s ráveszem őket, hogy vegyék meg. Csakhogy: nem 100% valójában, 160 dollár egy krém (összehasonlításul: a Nivea nappali arckrémemet 10 dollárért vettem), s csak az első két hétre jár fix fizetés (vagy jutalék, ha az magasabb), utána már csak jutalék van. Emellett a HR-es hozzáállása sem volt épp kimagasló az előző napi csapatéhoz képest. Szóval erről ennyit.
Mikor épp erről a csodás interjúról jöttem ki, kaptam egy e-mailt, hogy (valamilyen csoda miatt) átjutottam egy utazási iroda első körös kiválasztásán is, s neten a megadott linken jelöljem be, mikor lenne jó nekem egy telefonos interjú. Ügyesen bejelöltem az egyik hétfői időpontot, csakhogy az itt most épp ünnepnap lesz (királynő születésnapja alkalmából), így nem tudom, hogy tényleg hétfőn lesz-e a beszélgetés...
Így ha más nem, átmeneti munka remélhetőleg lesz, s utána majd befut egy jobb munka is mindkettőnknek. Illetve Zsoltnak előbb :)
Étkezés:
Erről csak pár szóban:
Ma tejfölös gombás húst készítettem. Érdekes lett. Egyrészt készítés közben bekapcsolt a tűzjelző (persze Zsoltnak nem kapcsolt be, pedig párszor már füstölt a tűzhely...). Szerencsére pár másodperc után ki is kapcsolt. Ha nem teszi, akkor kijön a tűzoltóság, s téves riasztás miatt büntetést fizethettem volna.
Másrészt ugye a tejföl. Kinyitottam a poharat (amiből a legkisebb a 300 g-os), s kissé sárgás. Nem baj, az íze sem olyan, mint otthon :) Finom, de valahol a tejföl és a tejszín közt van az íze, az állaga pedig jóval sűrűbb, mint otthon. Kezdetben aggódtam, hogy 300 g tejföl nem lesz elég a kajához, de ezek után meg már vizeznem kellett, hogy ne egy massza legyen az egész. Fokhagymakrémet is vettünk a készítéshez, ami szintén nem az a paszta, ami otthon van, inkább a tormára hasonlít az állaga. Nem őrleményből készült, hanem mintha ledarálták volna a fokhagymát. De végül finom lett az egész, a végső íz nem állt messze az otthonitól.
És hét elején megsütöttük a kengurus dolgokat is. Krumpli készült hozzá, illetve a "kolbászhoz" már majonézt is vettünk. Ennek is teltebb íze van, az állaga is sűrűbb.
Maga a kenguru hús kicsit a marhahúsra hasonlít, de édesebb. Nem rossz, s biztos hozzá fogunk szokni, de elsőre fura volt. A "kolbász" jobban ízlett mindkettőnknek.
Furcsaságok:
Kezdem azzal, ami fura és nem tetszett: az egyik plázában találtunk egy kisállat boltot. Az otthoniakhoz hasonlóan lehet kapni felszerelést és állatkát. Csakhogy itt nem degu, mókus és egér van a terráriumban, hanem kiskutya és kiscica. Általában kettesével vannak az üveg mögé zárva, a nagyobb kutyusoknak kb másfél x fél méteres területük van, a kisebbeknek ennek a fele. A cicák hasonlóan. Én ezt egy kicsit állatkínzásnak érzem, hogy egész nap ott vannak az üveg mögött...
Azért voltak ismét jó dolgok is, amik itt természetesek, csak magyar szemmel nézve furák:
Tömegközlekedés:
Mivel az egyik interjúm másik városrészben volt, vonatoznom kellett. Ehhez először is vennem kellett egy plasztikkártyát, s arra pénzt feltölteni. Ha bármi tömegközlekedési eszközre felszállok, akkor ezt a kártyát kell lehúznom, leszálláskor ismét, így a megtett út és idő alapján vonja le a rendszer a pénzt (naponta max 7 dollárt). Ha az ember sokszor utazik, akkor ugyanerre a kártyára lehet megvenni a heti, havi vagy hosszabb bérletet is.
A kártyát neten be lehet regisztrálni, így meg tudja nézni az ember, hogy mennyi pénze van még, mikor jár le a bérlete, neten is fel lehet tölteni, vagy akármelyik állomáson akár bankkártyával is. Ha pedig elveszíteném, akkor be kell jelenteni, a netes rendszer alapján a még fel nem használt pénzem megmarad.
A vonatozás előtt megnéztem neten, mikor mennek a vonatok és melyik vágányra kell mennem. Meg is érkeztem, egy vonat bent állt, de csukott ajtókkal, az információs táblán meg csak annyi, hogy figyeld a hangosbemondót. Így odamentem egy hölgyhöz, aki az egyenruhája alapján a pályaudvaron dolgozik. Mondtam neki, hogy segítséget kérnék, mert most először járok itt és nem tudom biztosan, hogy jó helyen vagyok-e és hogy mikor fog menni a vonat. Kedvesen, mosolyogva gratulált, hogy ugyan először vagyok az állomáson, de már elsőre eltaláltam a megfelelő peront, s közölte, hogy a bent álló szerelvény elmegy, utána jön be az enyém, 9 perc múlva indul. Láss csodát, tényleg percek múlva jött a vonat, s időben el is indultunk. De mielőtt még elindultunk volna, de már fent ültem a vonaton, jött a hölgy, hogy engem keres, ezek szerint sikerült felszállnom, s csak szólni akart, hogy a kilencedik megállónál kell leszállnom.
Ezen még ámultam egy ideig: nem küldött el, amikor segítséget kértem, kedves volt és megjegyezte, hova megyek, s meg is keres, hogy még segítsen...
A vonat egyébként tiszta, rendes, normális bemondással és kijelző is van, hogy melyik állomás következik.
Nem olcsó a tömegközlekedés, de működik, lehet rá számítani, s normális emberek dolgoznak itt (is).
Egyéb:
Ma egy zárva levő üzlet előtt nézelődtünk, nyitvatartást néztük. Egész hétvégén nincsenek nyitva. A posta tegnap ment utoljára a héten. Az érdekesség: az üzlet bejáratában az utcán van egy postai csomag, ami az üzletnek érkezett, csak előbb zártak, mint ahogy a postás kiért. Biztos még kedd reggel is ott lesz a csomag, s megkapják.
Mai séta közben ismét utcazenészekkel és rajzolókkal találkoztunk. ezt úgy kell elképzelni, hogy kb 5-10 méterenként van egy-egy, a többségénél az engedély is, amit a városi vezetés adott ki. A zenészek pár kivételtől eltekintve nyugodtan indulhatnának tehetségkutatón nálunk, s nyernének, a rajzolók, festők pedig simán mehetnének a galériákba kiállítást tartani.
Fagyi - ma kipróbáltuk (merthogy ugye télen mi mást egyen az ember). Nincs sima és édes tölcsér, az édes az alap. Lehet gyerek adagot kérni, normált egy ízzel vagy két ízzel. Egy ízt kértünk, finom volt, de az adag hatalmas. Az olasz fagyizókhoz hasonlóan lapáttal mérik, de szélesebbel, így kb 4-5 gombócnyi adagot mértek ki nekünk fejenként. Így már nem is tűnt olyan soknak a 4,9 dolláros ár adagonként. :)
