2013. október 6., vasárnap

The Hungarian - avagy az egyik magyar étterem Melbourne-ben

Ez egy rendhagyó bejegyzés lesz, mivel Zsolttal közösen írjuk, így előre is elnézést kérünk a szín- és stílusváltások miatt :)

A héten megérkezett első fizetésem, így pár eddig halogatott vásárlás mellett úgy döntöttem, hogy el kellene menni egy étterembe picit ünnepelni.
Munkába jövet-menet a villamos éttermek sora előtt megy el, s egyszer sikerült kiszúrnom, hogy az egyik felett "The Hungarian" tábla díszeleg. Neten rájuk kerestem, s kiderült, hogy tényleg magyar étteremről van szó, ami ráadásul elég jó véleményezéseket szokott kapni. Ennek örömére mára asztalt foglaltam ebédre.



A hely Richmondban van, ami belvároshoz közeli kerület. Mi vasúttal és villamossal jutottunk el az étteremhez kb 45 perc alatt.
A környéken mindenféle étterem van, a magyar például egy nepáli kávézó-étterem mellett helyezkedik el.
Kívülről a feliraton kívül az különbözteti meg a helyet a többiektől, hogy egyrészt fehér-piros kockás függönyöket lehet látni, másrészt az ajtóra kiírták, hogy diétázóknak nem ajánlják, valamint akárki elmegy a kirakat előtt, s beles a tányérokra, akkor rémülten megy tovább az adagok láttán. Ja és magyar zene szól (a mulatós remixelt verzió).

Ide én tennék két konkrét példát az adagokról.
1. Csávó megy el az étterem mellett, benéz, amikor épp egy adag csülköt tesznek ki az egyik vendég elé. Annyira nézte, hogy mi is az, hogy végül nekiment az ajtónak :)
2. Két fitnesszlady ment el szintén bepislogva és épp lángost hoztak ki valakiknek, mire az "Oh, my God!" "Te Jó Isten!" hagyta el valamelyik száját reflexből.

Az étterem kisebb, kb 10 asztallal, így érdemes foglalni. Ma egy órakor kevesen voltunk, rajtunk kívül egy négyfős társaság, köztük egy idősebb magyar hölggyel és aztán jött még két vendég, akiknek nem sok fogalmuk volt a magyar ételekről és adagokról.

A második pár aranyos volt, szintén példái lehetnének az adagméretnek. A pasas nagydarab, azt hinné az ember, hogy egy fél vagon kaja alatt nem áll meg az ebéd során. Nos, mikor alulmaradt és elvitték előle a "Szörnyszelet" becenevű óriás rántott húst, majd a pincérnő megkérdezte, hogy desszertet kér-e, akkor csak annyit bírt kinyögni, hogy "ez is túl sok volt".
Az asztalokon piros-fehér kockás terítő, kalocsai mintás festett szalvétatartók, alátétként Kiskegyed konyhája receptoldalak laminálva :) A falakon magyarországi fotók, illetve 1960-80-as évekből reklámok, valamint gyors nyelvi talpaló :)

Kezdeti zavar után rájöttünk, hogy a pincérnő magyar, így magyarul rendeltünk, s beszélgettünk.



 Gyors nyelvi talpaló:

Kezdőknek:
Hello = Szia
Bye = Szia
Thanks = Köszönöm
Please = Kérem

Haladóknak:
G'day = Jó napot kívánok
Yes = mindenféleképpen
No = semmiféleképpen
Wow = arézangyalát


A kölyök ül a labdán reklám mindent vitt. A felirat: "Kedvencem a vajaskenyér"


 Az étlap első oldala valójában leírás arról, hogy honnan tudod, hogy eléggé magyar vagy:


  • Ha meg vagy győződve arról, hogy nem volt értelme egy magyar étterembe jönnöd, mert anyukád, vagy te magad képes vagy jobbat főzni
  • Amikor képes vagy kimondani egy szuszra az olyan szavakat, mint "elkelkáposztástalaníthatlanságáért" vagy "megszentségteleníthetetlenségeskedései-tekért"
  • Amikor szinte az összes férfi rokonod József, János, László vagy István
  • Amikor nehéz elmagyaráznod, hogy miért van az, hogy az "első neved" (keresztnév) van a második helyen és ez még mindig nem az "utolsó neved" (vezetéknév)
  • Amikor van névnapod, de senki nem érti, hogy ez mire jó
  • Amikor a boldog születésnapot kívánságot egy fülhúzás követ
  • Amikor egy 79 km hosszú tavat "Magyarország tengerének" nevezel, de még mindig képes vagy átúszni
  • Amikor tudod, hogy "a rézfánfütyülő rézangyalát" (itt van egy angol tükörfordítás) valójában a káromkodás egy formája
  • Amikor szereted a Túró Rudit, de nem tudod elmagyarázni, hogy mi is az egy olyan személynek, aki soha nem kóstolta
  • Amikor furcsának találod, hogy az emberek furcsának találják, hogy a kólát vörösborral szereted inni
  • Amikor több tejfölt használsz, mint ketchupot
  • Amikor több paprikát használsz, mint sót
  • Amikor erős paprikát nevelsz cserépben az ablakodban, hogy biztos lehess benne, hogy erősebb, mint a bolti verzió
  • Amikor levest csinálsz a gyümölcsökből
  • Amikor kalácsot csinálsz sült szalonnával
  • Amikor nemcsak, hogy tudod, mi az a "főzelék", hanem szereted is
  • Amikor "madártejet" eszel desszertnek (itt tükörfordítás van, "bird's milk" nem pedig a helyes fordítás, a "floating Island" (lebegő szigetek))
  • Amikor esküszöl rá, hogy a fokhagyma mézes teával sokkal hatásosabb, mint a Codral (a Coldrex ausztrál verziója)
  • Amikor azt mondták neked gyerekként, hogy egyél sárgarépát ahhoz, hogy jól tudj fütyülni
  • Amikor a nagyid azzal ijesztgetett, hogy ne vágjál pofákat, mert úgy maradsz
  • Ha olyannak akarsz elmagyarázni valamit magyarul, aki nem beszéli a nyelvet, akkor lassan és kiabálva beszélsz, hogy "jobban értse"

Átrágtuk magunkat az első oldalon, s csak annyit sikerült kitalálnunk, mire jöttek felvenni a rendelést, hogy "magyar meggylevet" kérünk, ami azt jelentette, hogy fogták a Sió gyümölcslevet, s szépen áttöltötték nekünk kancsóba.
Az étlap is külön élmény, amikor megpróbálják leírni angolul, hogy milyen ételről is van szó. Akit érdekel, itt megnézheti.

Ezután jött ténylegesen az ételek kiválasztása, mindketten bevállaltuk a három fogást, mivel még nem ismertük az adagokat.

Nálam az első fogás szarvasraguleves volt bográcsban. Az adag kb fél liter leves tele zöldségekkel, csipetkével és színhússal. Szerintem ez már önmagában elég lett volna nekem ebédre... Az íze pedig nagyon finom, az arányok jól eltaláltak, a magyarországi verzióhoz képest annyi különbséggel, hogy a zsírtartalom jóval alacsonyabb.





Zsolt már a múltkor emlegette, hogy gulyáslevessel kellene próbálkozni valamikor, így ő ezt rendelte.


 Második fogás Zsoltnál: sztrapacska. És tényleg túró van benne, ami itt elvileg nincs. Sajnos Dandenongból hozzák, ami tőlünk nagyon messze van,  biztos nem ugrunk ki oda vásárolni.


Az én második fogásom: rántott setésszelet (ja, itt  köret alapból jár a kajához). Két szeletet kaptam, együtt kb lazán 40 dkg lehetett, mellé krumplit, egy kis salátát. A leves után ezt az adagot látva az első kérdésem az volt, hogy a maradékot be lehet-e csomagoltatni. Szerencsére lehetett, merthogy az egyik szelet feléig jutottam csak. Mondjuk ez nem is volt csoda, amilyen szép vastag volt a szelet :) Nem baj, két napra még van ebédem... :)



És végül a desszert:

Zsoltnak gesztenyepüré, ami itt szintén nincs. A menüben is úgy tüntetik fel, hogy kapható Magyarországon és a 362 Bridge Road-on (ez az étterem címe). 
Hozzátenném ehhez, hogy a gesztenyepüré itt tényleg gesztenyéből készül. Otthon elég gyakran azzal szembesült az ember, hogy fogták a boltban kapható gesztenyemasszát, habot rá és kész. Mivel itt nem kapható gesztenyemassza, ezért macerásabb megcsinálni, viszont határozottan jobb (még Zitának is ízlett).


Én a túrós palacsintát választottam. A méret már megint óriási, nem a strandokon kapható kis verzió. Egyet sikerült megennem, a másik jött haza a hússal együtt :)


Összességében nagyon finom volt és jól éreztük magunkat. Most még a magyar zenét is élveztük, a helyhez illik :) Biztos jövünk még, csak előtte nem eszünk 1-2 napig...


Egyébként találtunk az étteremben csípős Piros Aranyat is, angol csomagolással, mivel ausztrál az importőr. Sajnos venni most nem tudtunk, de majd munkából jövet akár beugorhatok érte, cserébe viszont vettünk Édes Annát, jól jön majd az itthoni főzésekhez :)