Egy önéletrajz evolúciója Ausztráliában

Életrajzot írni szívás.

De tényleg. Sosem tudod, mit akar látni a másik, milyen formátumban, hogyan fogja legkönnyebben átlátni, és alig van pár sorod arra, hogy meggyőzd a teljes élettapasztalatodról.

Persze mindenki baromi bölcs, ha nem neki kell csinálnia. Adnak tippeket, ötleteket, átnézik neked meg bármi, amitől majd a megváltást reméled - csak épp az nem jön.

Ebben a bejegyzésben nem akarok tanácsokat adni, sem pedig tippeket. Volt egy megjegyzés az egyik blogposztban, hogy kiakadtam eléggé, mert már a tizenvalahanyadik CV verziónál jártam és még mindig semmi.

Ezt az utat fogom most áttekinteni és véleményezni, hátha hasznára válik azoknak, akik önéletrajzot akarnak készíteni ausztrál állásjelentkezéshez.

Hosszú lesz és nem kímélem benne a HR-t (Emberi Erőforrás """"""Szakértők""""""")

Új munka - Zita

Párszor említettem, hogy stresszes a munkahelyem, kolleganő felmondott, s nem érzem a magam a legjobban. Most jöjjön a történet, hogyan is alakult első munkahelyem és hogyan kaptam új állást.

Orvosi ellátás - vagy legalábbis amiben eddig részünk volt

Egyszer már írtam arról, hogy voltam háziorvosnál, hogyan is mentek a dolgok, s milyen szép is a rendelő. Azóta sajnos vissza kellett mennem, s még szakorvoshoz is eljutottam. Mivel tudom, hogy vannak ismerősök, akiket ez is érdekel, íme egy bejegyzés az orvosi ellátásról, amiben részem volt.

Január - Melbourne Aquarium, Melbourne Zoo, Phillip Island, Great Ocean Road Anyuval és Zolival

Először is elnézést szeretnénk kérni, hogy a blogbejegyzéseink megjelenése elhúzódott. Nagyon köszönjük a megkereséseket, üzeneteket, amikben érdeklődtetek, hogy mi történt velünk, miért nem írunk. Jó volt olvasni, hogy "idegen" emberek keresnek meg, mivel szeretik olvasni a bejegyzéseket, s kíváncsiak, hogy mi történik. Persze a barátainktól is jöttek hasonló megjegyzések, de egy hosszú, fárasztó nap végén erőt tudott adni, hogy nem csak az ismerőseink érdeklődnek utánunk.

Munkatalálás

"Szia, Karesz vagyok, 42 éves, tanár."

"Cső, Tomi vagyok, 31 éves, villanyszerelő."

"Helló, Joci vagyok, 32 éves, alkoholista." ;)

Identitásunk egyik legfontosabb része az, hogy mit csinálunk, mi a foglalkozásunk, hobbink. Nekem ez a sor az elmúlt időszakban így nézett ki: "Helló, Zsolt vagyok, 33 éves és próbálok munkát találni". Valahogy sután hangzik, hogy nincs foglalkozásom, vagy ha van is, nem megyek vele sokra (mondjuk 32 éves Joci se, de ez más téma).

Mióta kijöttünk ide Ausztráliába próbálok munkát találni, sikertelenül. Mióta otthagytam a magyar munkahelyemet májusban, azóta egyre kevésbé mertem magamat informatikusnak mondani, lévén egyre inkább tapasztaltam azt, hogy nem kell a szaktudásom itt, vagy legalábbis valami miatt nem sikerül elhelyezkednem. Itt nem vagyok informatikus - ez volt egy idő után az összegzés. Volt is belőle lelki gyötrelem és kikészülés bőven.

Költségnapló I.

Még szeptemberben írtam egy bejegyzést arról, hogy mennyibe is kerül az élet itt. Akkor azt próbáltam meg bemutatni, hogy minek mennyibe is kéne kerülnie Magyarországon annak érdekében, hogy ott is az ausztrál életszínvonalat lehessen érezni.

Több érdekes válasz is érkezett arra a posztra (különös figyelmet váltott ki a 76 HUF-os benzinár :) ), páran viszont azt jeleztétek vissza, hogy arra is kíváncsiak lennétek, mi mennyit költünk egy normális hónapban.

Nem felejtettem el ezt a kérést és jó gondolatnak tartom, viszont a "normális" hónap megfogalmazásával volt némi gondom, így úgy döntöttem, hogy összekötöm a hasznost a jópofával és csinálok egy "költségnaplót".

Feltételezem, hogy minden háztartásban csinálnak valami hasonlót (vagy legalábbis hasznos lehet), de mivel új környezetben mi sem tudtuk pontosan, hol állunk, ezért nem tudtam egyértelműen megválaszolni a kérdést.

Október elsejétől kezdve minden egyes költési tételünket elkezdtük vezetni egy táblázatban annak érdekében, hogy választ kapjunk, mennyibe is kerül itt ténylegesen egy-egy hónap. Az azóta gyűlt adatokat fogom most bemutatni, illetve beszélni róla.