Ismét régen írtunk, mert vártuk, hátha jobb hírekkel jelentkezhetünk. De sajnos nem, így újabb beszámoló egy újabb hétről.
Amikor utoljára írtam, átmeneti munka keresésben voltam.
A kozmetikai termékekkel foglalkozó céghez végül nem mentem, mert nem tudnám teljes bizalommal árusítani a drága termékeiket.
Az utazási irodával hétfőn volt egy röpke kb 5 perces telefonos interjúm, s tegnap visszajeleztek, hogy nem jutottam be a következő körbe. Én azon is csodálkoztam, hogy ebbe bejutottam, mivel az automata levelükben azt írták, hogy csak világot járt, sales tapasztalattal rendelkező emberek jutnak tovább.
Érdekesség: a fejvadász cégtől, ahol interjún voltam, kaptam egy képeslapot, amely szerint örülnek, hogy megismerhettek és remélik, hogy tudnak segíteni a sikeres keresésben. Én is remélem :)
És akkor beszámoló a teljes két napos munkámról...
Egy olyan céghez mentem, akik "kopogtatós módszerrel" ingyenes termékeket terjesztenek. Ez azt jelenti, hogy kisbusszal kiviszik a csoportot valamelyik családi házas kerületbe, ott ledobják a felszereléssel, megmondják, melyik utcákat kinek kell végigjárnia, s nap végén begyűjtik az embereket.
Kedden egy angol sráccal mentem, merthogy ugye első nap, be kell tanulnom. Kopogtatás, nincsenek otthon. Kopogtatás másik ajtón, nincsenek otthon. Harmadik házba már bejutottunk, múlt héten költözött be egy család, még felújítanak, s örülnek, hogy kapnak egy terméket, amivel spórolni tudnak. Szóval két energiatakarékos elosztót a srác beszerelt, én meg figyeltem, hogyan mit csinál. Két óra múlva eljátszottuk ugyanezt, s újabb két óra múlva én is beszereltem egy elosztót. A köztes időkben kopogtattunk, s vagy nem voltak otthon, vagy már volt hasonló termékük vagy nem akartak beengedni minket.
Szerdán hasonló nap volt, csak már egyedül mentem, s csak egy házba jutottam be.
Tegnap nem éreztem jól magam, de elindultam. Kb 10 perc múlva pedig visszafordultam, mert egyre rosszabbul lettem. Hányingerrel, szédüléssel értem haza, mára már csak a torkom fáj és gyenge vagyok. Nem megyek vissza, mert nem fog menni a pénzkeresés, mivel:
- egész héten esik az eső, s ázott verébként még kevésbé engednek be a házba az emberek plusz le is betegszem
- vagy nincsenek otthon (mivel dolgoznak) vagy ha otthon vannak, 95%-nak már van ilyen terméke (mivel két éve 7 cég hordja ki folyamatosan)
- a cég nem vezet rendes listát arról, hogy hol voltak már, a többi cég útvonaláról meg nem is tudnak. Így aztán én érzem magam vacakul, amikor a lakók ránéznek a termékre, s közlik, hogy 3 hónapja vagy 3 napja már más járt itt ugyanettől a cégtől vagy egy másiktól
- egész napos mászkálással, kopogtatással és próbálkozással annyit tudok elérni, hogy ugyanazt a mondatot egyre tökéletesebb angolsággal adom elő, de ez nem elég ahhoz, hogy megkapjam az alap fizetést (50 beszerelés kellene hozzá hetente).
Egyébként az első félelmeimhez képest (ki se fogják nyitni az ajtót vagy rácsapják az orromra) egész normális volt a helyzet. Az emberek többsége mosolyogva nyit ajtót és kedves, megjegyzik, hogy milyen rossz lehet az esőben csinálni ezt a munkát, picit beszélgetnek is. Volt, ahol sajnálkoztak, hogy nem tudtak segíteni, egy helyen forró teát is kaptam. Tegnapelőtt találkoztam egy orosz hölggyel, aki elkérte a telefonszámom, mivel megkérdezné a testvéreit, gyerekeit, hátha valamelyik tudna valami jobb munkát. Nem bízom benne, hogy igen, de aranyos gesztus volt.
A házak pedig nagyon szépek, főként ahol, szerdán voltam. Mondjuk be nem költöznék, mert már túlzásnak tűnik a 4 telken elhelyezkedő 6 szobás, teniszpályával és 4-5 kocsibeállóval rendelkező épület... Megnéztük neten, mennyibe kerülne ott házat venni. Biztos nem most fogunk odaköltözni - 600ezer és 1,5 millió dollár közt vannak a hirdetések. De azt nézve, hogy egy kb 40nm-es apartman a belvárosban 450ezer, már nem is tűnnek annyira drágának :) Ha valaki kíváncsi a házakra, menjen fel a realestate,com.au oldalra, s a "buy" fülecskére kattintva keressen rá "Narre Warren North" kerületre.
Persze találkoztam pár mogorva emberrel is, s egy helyen ugyan nem uszították rám a kutyát, de nem is fogták vissza... De ez a kisebbség, egyébként nem lenne vészes a munka, ha nem tél lenne vacak idővel és nem olyan terméket kellene vinni, ami már van az embereknek.
Szóval első munkáról ennyit, keresek tovább, ahogy Zsolt is.
