Régóta nem írtunk már, mert az volt az elhatározás, hogy akkor lesz új bejegyzés, ha történik is valami. Az állásra jelentkezés és az onnan kapott elutasítás sajnos szinte napi téma, erről nem írunk, csak ha majd lesz pozitív eredmény is.
A napjaink kb a következő módon néznek ki:
Reggel 8 és 9 közt sikerül felkelni, kb 10-ig átnézzük az előző nap kiírt állásokat (jönnek hírlevélben), jelentkezünk rájuk, ha beleférünk az elvárásba, néha akkor is, ha nem. Ha van telefonszám a hírdetésben, amit fel lehet hívni, akkor elkezdjük zaklatni adott illetőt :)
Ezután Zsolt általában leül játszani, én is picit, majd főzök/melegítem az előző napi maradékot. Ebéd után ismét picit játék, esetleg séta vagy bevásárlás, ha kell valami a konyhába vagy például a zúzódásaimra, mert ügyesen elesek az utcán.
Napközben is néha beesik egy-egy hírlevél, ilyenkor újra állásra jelentkezés.
Este nézzük a Masterchef ausztrál verzióját, illetve tegnap kezdődött az X-faktor is. Ezután még játék-olvasás, éjfél (néha 2) körül elalvás.
Anyukám minden nap megkérdezi, hogy merre jártunk, s nem bírom elmagyarázni, hogy itt a távolságok nem olyanok, mint otthon. Talán a szombati kirándulás után sikerült kicsit rávilágítanom...
Egyik nap kiszakadt egy csavar az egyik szekrényből, így hívtuk a karbantartókat. Megjelent a szokásos ázsiai srác, s szerelés közben megkérdezte, hogy honnan jöttünk. Amint kimondtuk, hogy Magyarország, még jobban mosolyogni kezdett, s a "hogy vagy; köszönöm, jól" kifejezéseket kezdte mondogatni. Kiderült, hogy van egy magyar kollegája, akit gyorsan hívott is, hogy megismerkedhessünk.
Igy ismertük meg Ferit, aki 21 éve költözött ide feleségével és akkor még két kisgyerekével. Nagyon kedves volt, kikérdezett minket, hogyan kerültünk ide, felajánlotta, hogy ismerőseinél érdeklődik, hátha lenne valami munka, múlt pénteken pedig felajánlotta, hogy elvisz minket picit kirándulni.
Szombaton 10-kor be is szálltunk az autóba, s átmentünk Narre Warrenbe, ahol Feriék laknak. Megcsodáltuk a szép házukat (s bele is szerettünk, hasonlót szeretnénk majd mi is), felvettük a feleségét, Erzsit, aki szintén nagyon kedves volt velünk. Elvittek minket Sorrento-ba, ami egy félszigeten van, s most az üzletek fele zárva volt, mert ugye tél van. Itt megebédeltünk (s belefutottunk két második generációs magyar lányba), s megpróbáltunk bejutni a termálfürdőbe, de épp tele volt, s itt nem engednek be több embert, mint amennyi kényelmesen elfér. Visszamentünk a tengerpartra, kicsit sétáltunk, de tényleg csak rövid ideig, mivel eléggé feltámadt a szél. Eután visszaautóztunk Narre Warrenbe, ahol sokat beszélgettünk arról, hogy mi van itt és mi van otthon, eközben pedig Erzsi készítette a vacsorát.
Találkoztunk a lányukkal, vejükkel és az egyik unokájukkal is (Szilvi, Laci és Eperke). Szilvi és Laci is rögtön, kérdés nélkül felajánlották, hogy szólnak IT-ben dolgozó magyar ismerősüknek, hogy próbáljon Zsoltnak adni tippeket, hogyan lehetne az első állást megszerezni, mivel a többi már könnyen fog menni. Én is kaptam Lacitól ügynökség neveket, ahol jelentkezhetek, mivel ő gyógyszercégnél dolgozik (s pont annál, ahonnan elvileg nekem nem jeleznek vissza a fejvadászon keresztül...).
Kaptunk egy nagyon finom vacsorát, igazi magyar zöldséglevest, varga bélest és meggyes rétest, majd még sokáig beszélgettünk, kb éjfélig.
Szép volt a nap, nagyon jól éreztük magunkat, köszönjük a vendéglátóinknak! Reméljük, hogy még sokszor fogunk találkozni velük!
És hogy a "kiugrás", illetve a "menjünk valahova" mit is jelent itt, ha km-ben nézzük:
Egy nap alatt kb 300 km autóval - ez egy normális távolságnak tekinthető.
Emiatt van az, hogy mi csak kisebb sétákra szoktunk menni :)
Sorrentoban készült képek a vásárló utcáról és a partról:
Másnap kb 11-ig aludtunk, kifárasztott minket a nap, s azóta sajnos ismét visszarázódtunk a napi menetrendbe. De lesz ez sokkal jobb is, s jó, hogy tudjuk, van néha kihez szólni akár személyesen is :)
