Otthon állandóan kaptam a Kuponvilág és a Bónuszbrigád hírlevelet, néha sikerült is elmenni magándokihoz vásárolt kedvezménnyel...
Természetesen itt is van hasonló oldal, az egyik legnagyobb a Groupon, ahol éttermek, hotelek, különféle szolgáltatók hirdetnek különféle kedvezményesen megvásárolható dolgokat.
Első vásárlásként sikeresen egy csoportos túrára fizettünk be 56% kedvezménnyel, azaz ketten olcsóbban mentünk, mintha a rendes árat fizettük volna.
Előre is bocsánat a sok képért, de gyönyörű helyeken jártunk, s igyekeztem ezt megörökíteni is. Aki nem szeretne szép helyeket és helyes állatokat látni, az ne olvasson tovább :)
Előre is bocsánat a sok képért, de gyönyörű helyeken jártunk, s igyekeztem ezt megörökíteni is. Aki nem szeretne szép helyeket és helyes állatokat látni, az ne olvasson tovább :)
A túra Phillip Island - Pinguin Parade néven futott, s egy egész napos programnak számít.
A sziget a várostól délre, kb két órányira található.
Délután 1-kor volt gyülekező a Flinders állomáson, ahol szépen össze is gyűlt egy busznyi turista, köztük mi is.
Befutott a busz, a szervező közölte, hogy egy szép sort szeretne látni, s láss csodát, mindenki morgás nélkül képes volt sorbaállni :)
A busz már maga meglepi volt, mivel kényelmes bőrülésekkel volt felszerelve, a végében wc, s minden ülésnél biztonsági öv.
Az utazás megkezdése előtt a sofőr/turistavezető (merthogy kettő az egyben) oktatást tartott az ajtókról, vészkijáratokról, wc használatáról és arról, hogy Victoriában az utasok kötelesek becsatolni magukat, még akkor is, ha turistabuszon vannak... Őszintén: otthon sohasem láttam buszt biztonsági övekkel...
Melbourne-ből kifelé megismertünk 3 élmezőnybeli fiú iskolát (ahova persze nehéz és drága bekerülni), az autópálya rendszer építésének egy kis történetét (ez is fura - autópálya rendszer...), s a környékbeli főbb épületekről információkat kaptunk a sofőrtől.
A sofőr önmagában egy érdekes jelenség volt, imádott beszélni és favicceket faragni...
Pár kép az útról...
Igen, TV-n megnéztük előre, mire számíthatunk aznap :)
Az első megálló az út során a kb egy órányira levő Maru koala- és állatkert volt.
Itt megnéztük többek közt a koalákat (némi plusz pénzért be lehetett volna menni fényképeszkedni is velük), a vombatot, aki éjszakai állat révén éppen aludt, a tazmán ördögöket (ők is aludtak először, de szerencsénkre felébredtek), továbbá megetettük az emukat és a kengurukat. Na jó... én etettem... Zsolt azt mondta, hogy az étellel nem játszik :)
A park kívülről:
...de felhívták rá a figyelmet, hogy egyébként ugranak, harapnak, húst esznek, így mindenki vigyázzon az ujjaira...
Az emuk olyan szempontból voltak veszélyesek, hogy a kajáért mindent megtesznek, jó messzire kinyújtják a nyakukat, s igyekeznek kicsípni az ember kezéből az élelmet...
Én inkább adtam neki enni. Az elején félelmetes kicsit, mert az ember azt látja, hogy gyorsan és nagy erővel lecsap az emu a kajára, de a csőre alig ér az ember kezéhez, csak a kaját viszi :)
Pávák ismét páváskodnak, most épp a saját helyükön, de ők egyébként szabadon mozognak a park területén, s néha azon kívül is.
És jönnek, azaz hevernek az abszolút nem éhes kenguruk... Napi minimum 10 órában tömik őket a látogatók a kapuban 2 dollárért kapható kenguru kajával, szóval nem éhesek...
Találtam egy kengurut, aki hajlandó volt még enni, bár azért felkelni nem akart...
Ha viszont indulni akartam, akkor kinyúlt a mancsával,s belém kapaszkodott :)
Ilyen szép környezetben élnek ezek az állatok. Azt hiszem, szívesen lennék itt kenguru...
Kitartóan kerestem egy olyan példányt is, aki még nem feküdt... ő épp megfigyelő pozícióban volt, de hagyta magát közben megetetni :)
Ez a kenguru nem csak rámtette a mancsát, de még a fejét is a karomra hajtotta, így vakargathattam a fejét is.
Zsolt pedig igyekezett befotózni, hogy milyen karmok ejtettek foglyul :)
Közben egy páva elvonta Zsolt figyelmét :)
Egy kenguru mama a picijével
A pici kidugta a fejét egy percre. Erre mindenki elkezdett visítozni, megjelentek a fotósok, s a pici gyorsan visszavonult. Ő még úgyis áttételesen kapja a kaját :)
Ilyenre mehettünk volna be plusz 30 dollárért. Ezt most kihagytuk, mivel Victoriában nem lehet kézbevenni, megölelni a koalát. Majd átlátogatunk egy másik államba, ahol ezt is lehet.
Közös fotó azért még így is megvan :)
És mire visszaértünk, felébredtek a tazmán ördögök is...
Kb másfél óra után visszaszálltunk a buszra, s mentünk tovább Phillip Island felé.
Azt hiszem, a képek magukért beszélnek... a táj gyönyörű, nem teljesen érintetlen, mert néhol vannak házak és farmok (főként marhát és birkát tenyésztenek), de az emberek a természettel egyensúlyban élnek. Na jó, ez az egyensúly az utunk végéhez közeledve nagyon is eltolódik...
S ez már a szigetre vezető híd.
A négyszögletes torony egy kísérleti ár-apály erőmű teteje.
Megérkezünk Cowes-ba, egy városkába a szigeten. Kb 5-6000 ember lakik ott, de mivel nem messze van a MotoGP versenypálya is, versenyek idején akár 70000 ember is van itt.
Autóversenypálya az óceán partján...
Cowes-ban is kaptunk kb másfél órát, hogy mindenki levadászhassa vacsoráját. Mivel elég sok vendéglő van, a legnagyobb baj az, hogy az ember nem tud választani.
A csapat többsége ment is vacsorát keresni, mi viszont a partot céloztuk meg előbb :) Kaja amúgy is volt a táskánkban...
Azért ebben a házban sem lehet rossz lakni...
Elindultunk vacsorát is keresni.
És meg is találtuk. ez a normál méretű fish&chips.
Kapásból a sirályok is megjelentek.
Vacsora után még sétáltunk a parton, majd visszamentünk a buszhoz.
A part mellett találtunk még egy játszóteret is, valamint egy barbeque helyet is, ami szokásosan ingyen használható.
Visszaszálltunk a buszra, s elindultunk a sziget déli csücske felé.
Ez a terület szinte teljesen a természeté. Van egy kavicsos út, amin mehetnek az autók, buszok, de azok is csak lassan, mert wallaby-k (a kenguru egy kisebb termetű fajtája) szabadon rohangálnak a vidéken.
A fűre lépni tilos, mert lehet, hogy egy pingvincsalád otthonára taposol rá.
Az állam visszaszerezte és visszaadta ezt a helyet a természetnek és az állatoknak, hogy ne veszélyeztessék az itt élő faunát.
Visszavásárolták a földeket, lebontották a házakat. Ha valaki nem is hajlandó eladni a területet, átörökíteni nem lehet, az államhoz kerül, ha a tulajdonos meghal. Természetesen sokan ölnének itt egy telekért, de nincsenek már telkek, vásárolni nem lehet.
Ki találja meg a wallabyt? :)
Ugye, hogy ott van? :)
S hogy miért is nincs több kép?
Szigorúan tilos a fényképezés, kamerahasználat, amint belépünk a pingvinek területére. Mivel nagyon érzékenyek a fényre, s sötét van, nem szabad fotózni őket, nehogy megzavarjuk vagy felidegesítsük őket.
A pingvineket a Summersland parton lehet megfigyelni, csak itt tudnak partra evickélni.
Ide épült a környék egyetlen emberi építménye, ami turistaközpont és kutatóközpont egyben. Évente fél millióan jönnek el megnézni a pingvineket a világ minden részéről, eközben kutatók figyelik az állatkák viselkedését, számolják az állatokat, s igyekeznek kitalálni, hogyan tudnák növelni a populációt, megőrizni az élővilágot.
Ez az a partszakasz, ahol a nap végén, naplemente után összegyűlnek a pingvinek és kisebb-nagyobb csapatokban kijönnek a partra az élelemgyűjtés után. Sötétedésig várnak, hogy a természetes ellenségektől jobban védve legyenek. Ahhoz pedg már hozzászoktak, hogy eközben több száz ember figyeli őket. (Persze az embereket meg a hely dolgozói figyelik, s szólnak, ha valami nem tetszik nekik.)
Az ember leült a lépcsőre, s várja, hogy (a mi esetünkben) este 8 óra 15 perckor megjelenjenek a pingvinek. És tényleg megjelentek ekkor, nem csak ígérték :)
A hullámok hátán jönnek elő a kb 25-30 cm magas állatok, majd néhányat vissza is visz a víz, s jöhet újra. Nagy nehezen összegyűlnek, elindulnak, ha megijednek valamitől, visszarohannak a vízbe.
Mindenki drukkol a csapatoknak, hogy sikerüljön partra jutni, s amikor már 50-60 pingvin sikeresen előjött, az emberek a lépcsőről a kis utak mellé vonulnak, amiket a pingvinek jártak ki az évek során.
A pingvinek vonulási útja mellett gyér fényű lámpák, kis kerítés, hogy az emberek lássanak, de ne zavarhassák az állatokat.
És tényleg jönnek csapatostul, kicsit kacsázva, félve, egymást bátorítva, vagy épp néha összeverekedve, lassan, majd futva a pingvinek. Együtt vonulnak, majd egy-egy búcsút int a társainak, s nekiindul a domboldalnak, ahol az üregben már várja a párja és a kicsinye.
Olyan élmény, amit nehéz leírni, fényképekkel pedig nem lehetne dokumentálni.
Ennek ellenére itt egy kis videó régről, amikor még lehetett videózni.
Boldogan, az új élményektől feltöltődve és kissé kimerülten buszoztunk vissza Melbourne-be, s érkeztünk meg éjszaka 11 órakor.
Kellett a kikapcsolódás, s a megerősítés, hogy egy gyönyörű helyen vagyunk.
