Hát, ez a bejegyzés sokáig váratott magára. Minden este akartunk írni, aztán vagy közbejött valami vagy a kedvünk ment el a gép bekapcsolása közben.
Vegyük sorra a napokat:
Délelőtt a szokásos Westfield Eastgardens-ben való napi bevásárlást intéztük, illetve megvettük a repülőjegyeket szombatra.
A repjegy vásárlás kb 1 óra hosszú volt, mivel mikor, hova, mennyiért, mennyi, ha egy éjszakát ott alszunk, melyik szállodában kérdések sorra merültek fel bennünk. Kezdtük azzal, hogy 2 retúr jegy lesz Melbourne-be, aztán hogy ott aludnánk 3 éjszakát... csak egyet... a kinézett szállodában nincs hely... az utazási irodában elment a telefonvonal, erre az ügyintéző a saját telefonjáról elkezdni hívni a központot "no problem" jeligével... másik szállodában sincs hely... végre egyben van, de drága... akkor mégis csak a jegyeket kérnénk, de nézzük meg újra, mennyibe is kerül, mert szombat estére még nem néztük...
Szóval nem voltunk egyszerű esetek, ennek ellenére az ügyintéző lány (Írországból érkezett) mosolyogva és türelmesen intézkedett, mindent elmagyarázott, kinyomtatott, háromszor ellenőrizte a neveket, majd utunkra engedett.
Míg bent ültünk az irodában, kaptuk Rékától az üzenetet, hogy a bankkártyák megérkeztek. Rögtön rohantunk is be értük, mivel ezt látni kellett saját szemmel: hétfő délután igényeltük őket a bankban, s szerdára kiérkeztek postán!!! És még a nevünk is jó rajta... Délután sikerült aktiválni is interneten keresztül.
Mivel a városból hazafelé már hűvös volt, bementünk a K-martba, s vettünk 2 őszi kabátot összesen 49 dollárért. Napközben nem kell, csak hajnalban meg este (bár Melbourne-ben hidegebb van, ott nappal is nálunk lesz).
Szerda este az indiai srác kopogtatott be hozzánk legnagyobb meglepetésünkre, hogy fel tudnánk-e hívni a ház tulaját, mivel kizárta magát a szobájából. Kiderült, hogy nem csak magát, de még a szobatársát is, merthogy kulccsal bezárta a forgózáras ajtót, de visszalépett a szobába valamiért, majd behúzta az ajtót. Közben meg letette a kulcsot. Így két kulcs, pénztárcák, mobilok bent maradtak.
Attila elindult, majd hívhattam újra, hogy segítség, de az indiai srácnak peches napja van... beindította a nem működő riasztót, villog a vészjelző lámpa, a riasztótól pedig megsüketülünk. Szerencsére a hang leállt kb 5 perc után, a lámpa villogott még jó ideig, de se a szomszédok, se a rendőrség nem jelent meg megkérdezni, hogy van-e valami baj.
Csütörtök
Reggel bementünk a bankba, mivel nem volt alkoholos filcünk a bankkártyák aláírásához és még kérdezni szerettünk volna.
Ismét egy hölgy megkérdezte, mit szeretnénk, mi a nevünk, s leültetett, hogy mindjárt jön egy ügyintéző. Kicsit furán nézett ránk a kérdéseink miatt. Ügyintéző jött, majd ő is furcsán nézett. Bármilyen tollal aláírható a kártya, mivel speciális felülete van az aláírási résznek. A plusz kérdésre meg majdnem bocsánatot kértek a magyar bankok nevében, s elhangzott a "Welcome to Australia" jelmondat. A kérdés az volt, hogy kapunk-e SMS-t a bankkártyával végrehajtott tranzakciókról. Nem is értették, miért kellene, hogy kapjunk. Mondtuk, hogy mégis tudnunk kellene, mennyi pénz van a közös számlán, ha az egyikünk már vásárolt, a másik ne próbáljon pénzt felvenni vagy hasonlók. Pár perc után kiderült, hogy itt erre is applikáció van, természetesen ingyen. Az applikációval ellenőrizhető a folyószámlán a pénz, a saját számlák közt át lehet utalni és lehet másnak is utalni, ha már a neten keresztül korábban utaltam neki. Szóval minek is az SMS???
Ezután úgy döntöttünk, hogy megnézzük, merre is van a reptér, hogy néz ki. Felszálltunk a Westfield előtt a 400-as buszra, majd sikerült rossz helyen leszállni. Gyalogoltunk jó sokat, majd megtaláltuk a Domestic Airport Departure oldalát.
Itt a repteret úgy kell elképzelni, hogy van az International, innen mennek külföldre a repülők és még pár belföldre is. Plusz van a Domestic, innen csak belföldi gépek mennek.
Ha ezek mellé betolnánk Ferihegyet az összes termináljával, kifutópályájával és parkolójával, üzletével, várójával, akkor talán az merülne fel az emberekben, hogy jött még egy légitársaság.
A Qantasnak a Domestic Airporton saját részlege van, külön terminállal, váróval, biztonsági ellenőrzéssel. Aztán van még egy belföldi terminál a többi társaságnak (Virgin, Jetstar, REX, stb...). Parkolók hada, taxik százai (nem viccelek, van külön parkoló részleg a várakozó taxiknak, amik nem férnek be a taxi droszthoz).
Kb 1 óra alatt megtaláltuk azt a részt, ahonnan mi szombaton indulunk Jetstar géppel és utána a 400-as induló helyét vissza Maroubra-ra.
Ez a túra arra is jó volt, hogy kiderüljön, nem tudunk busszal kimenni a reptérre, mert a busz 5:26-kor indul reggel, a mi gépünk 6:00-kor. Otthon taxi keresése az alapján, hogy milyen társaság nevét sikerült a legjobban megjegyeznem a reptéren. Meg kerestem egy átlagos viteldíj számolót is a biztonság kedvéért.
A taxi társaság (ezt többnél is néztem, mindnél ez volt) honlapján rögtön felajánlják, hogy töltsem le az applikációt. App letölt, nevet, telefonszámot rögzítem, majd app-on át taxit rendelek szombat hajnali négyre. Nem kis izgalmamra a rendelést egy taxis szombat hajnali 3:53-kor vette fel, de időre értünk jött :)
Szóval ez itt az app-ok világa, alig van, aki nem okostelefont használ.
Csütörtökön kora délután behoztuk magyar tv-s lemaradásunk (Észbontók, Eurovízió), majd délután 5-kor jött értünk Enikő, akinek magyar magazinokat hoztunk még otthonról, hogy a középiskolában legyen mit olvasni a magyar származású gyerekeknek.
Elvitt magukhoz, megismertük a családját, kaptunk palacsintát (nagyon finom volt mindegyik, különösen a kakaóporos-tejszínhabos verzió), s hosszas beszélgetésbe merültünk, amiben volt ismerkedés, mi van itt és mi van hasonló (vagy épp az ellentéte) otthon. Kaptunk jó pár tippet, amire figyelni kell, s ami érdekességként előfordulhat. Enikő még szállást is próbált intézni nekünk Melbourne-ben. :)
Éjszaka fél kettőkor értünk haza.
Köszönjük az estét, Enikő és Lali, jól éreztünk magunkat! Remélem, valamikor majd még találkozunk vagy legalábbis tudjuk majd tartani a kapcsolatot.
Péntek
Mivel a csütörtök hosszúra nyúlt, pénteken jó későn sikerült összeszednünk magunkat.
Reggeli ki is maradt, mentünk megint a Westfieldbe program hiányában. Úgy gondoltuk, lassan egy hét alatt szeretnénk már az egészet megnézni, merthogy még mindig nem sikerült.
Megtaláltuk a mozit, de nem ültünk be, mivel magyar megtakarításból húzósnak tűnt a 18 dolláros jegy 9 dolláros popcornnal fejenként.
Találtunk még egy boltot, ami talán otthon egy kínai üzlet és egy "százforintos" bolt keverékére hasonlít, teljesen jó, azaz alacsony árakon szinte minden van, s nem is rossz minőségben. Reméljük, majd Melbourne-ben is találunk hasonlót, akkor nem lesz annyira drága felszerelni a lakást. Itt találtam egy kis csálé fülű, bumerángos plüss kengurut is (igaz, Kínában készült), amit nem bírtam otthagyni:
Ebédre sikerült vennünk grillcsirkét egy olyan üzletben, ami egy családé, ők tenyésztik a csirkéket, készítik elő és adják is el. Nagyon szépek a húsok és nem vészes áron. A grillcsirke íze pedig fantasztikus volt, az egészet átjárta a fűszerezés. Emellett speciális zacskóba tették, amivel együtt mikróban is megmelegíthető.
Délután a banktól Zsolt kapott egy SMS-t, hogy adjuk meg a TFN számot, mert akkor nem kellene kamatadót levonni...
Ezután jön Rékától az üzenet, hogy megjött a TFN szám. Jövő héten bemegyünk érte.
A két brazil srác egy "hello, we are moving out" mondattal elköszönt, s kiköltöztek. Hát, a mosogatást már nem sikerült megcsinálniuk. Most konkrétan egy szál tiszta pohár vagy bögre sincs a házban...
Este igyekeztünk korán feküdni, merthogy hajnalban kell kelni a szombat reggeli repülő miatt. Kellően vacakul aludtunk...
Szombat
Hajnali negyed négykor kelés, a taxi rendelést még nem vette fel sofőr... 3.53 - végre felvéve. Jé, 4-re meg is jött :)
A taxis megkérdezte, hogy tényleg erre és erre a címre kértünk-e mi taxit, mi a nevem, s hova is akarok menni. Zsolt benyögte, hogy első taxizásunk, s újak vagyunk a városban. Na ennek hatására tuti elvittek volna várost nézni Budapesten...
Itt meg a taxis mondta, hogy nem probléma, s már mentünk is. Teljesen nyugisan vezetett, a lámpáknál szépen lassított, nem bőgette a motort a lámpáknál, nem próbált kiugrani, nem lépett túl sebességet. Így totál normális stílusban kiértünk a reptérre max 12 perc alatt, a neten számított 24 dolláros árhoz képest kért 20 dollár körül (persze taxióra ment), s amikor Zsolt adott 22 dollárt borravalóval, akkor mondta, hogy mindjárt keresi a visszajárót. Mikor mondtuk, hogy nem, nem kell visszaadnia, megköszönte, de láthatóan kellett neki pár másodperc, hogy felfogja, mi történt. Ezek szerint ez itt nem szokás...
Reptéren gyors check-in, itt is teljesen kedves ügyintézővel. Biztonsági ellenőrzés, kapu megtalálása. Hajnal volt, így még nem volt nyitva minden, pl az ingyenes (!!!) borkostoló stand sem.
A repülő fapadossága ellenére kényelmes volt (fapadosra is fejenként 7 kg-nyi táska felvihető), s másfél óra alatt vígan elértünk Melbourne-be. Ott a terminálról kilépve szembetaláltuk magunkat a Skybus társasággal, akik bevittek minket a városba. A reptér és a Southern Cross vasútállomás közt üzemeltetnek buszokat, ami jóval olcsóbb, mint minden más bejutási mód. Vettünk retúr jegyet, s már jött is a busz (10 percenként indulnak).
A buszon van külön hely a csomagoknak, nem kell az ülések közé beszorítani őket. A busz szép, jó minőségű, jó állapotban, a 23 km-es távot 20 perc alatt teszi meg (ami azt jelenti, hogy szinte minden járművet megelőztünk Melbourne-ig a belső sávban).
A vasútállomáson szereztünk ingyenes térképet és Melbourne leírást, s nekivágtunk a városnak.
Mivel azt ígértem a lakás hirdetőjének, hogy 10 körül hívom, még volt kb 2 óránk. Ezalatt csámborogtunk a városközpontban, nézegettük az üzleteket, megreggeliztünk a Subwayben kemény 4 dollárért. Elkezdett szitálni az eső, s hideg is volt, behúzódtunk egy Hungry Jack's-be (otthon ez a Burger King) forró csokira. Sajnos a lány telefonja kikapcsolva... Séta tovább, s még mindig kikapcsolva a telefon... Emailt írok... hideg van, kezdünk letörni... Zsoltnak is jön egy elutasító e-mail egy fejvadász sráctól, épp nincs megfelelő munka nála... kellett nekünk ez?... leszakad a vállunk, mert kb 12 kilónyi cucc lóg a vállunkon, amit a lakásban hagynánk, ha kivesszük... kezd kiütközni a fáradtság rajtunk és az elkeseredés, hogy jó ötlet volt-e ez az egész ausztrál dolog... Aztán végre jön egy e-mail a lánytól, elaludt, mert reggel 8-kor jött meg Canberrából, s lemerült a telefonja, ezer bocsánat. Megbeszéljük, hogy egy óra múlva találkozunk a lakás előtt. A nap kezd kisütni (ténylegesen ez történt, addig felhős volt az ég), megkeressük a megadott utcasarkot, s végre van újra célja a napnak. :)
A sarkon vele találkozunk:
A lány aranyos, beszédes, mosolygós. A lakás éppen megfelelő annyi időre, hogy legyen honnan munkát keresni, s utána hosszabb időre szállást. Egy szállodában levő apartman, közel mindenhez, konyha-nappali egyben, plusz hálószoba, fürdőszoba. A lánynak ideiglenesen Canberrában van munkája, addig lakótársként beköltözünk mellé.
Elmeséltem neki a lakáskeresős rossz élményeket, nagyon csodálkozott rajtuk, s mondta, ha egy ausztrál azt mondja, hogy ez van, akkor ez van és nem hazudik. Tényleg, egyik emberke se mondta, hogy ausztrál, aki pénzt követelt előre...
Mivel még volt pár óránk, elrohantunk takarót, párnát, ágyneműt venni meg pár konyhai dolgot (éljen, találtam The Reject Shop-ot, így olcsón megússzuk), mert ugyan használhatjuk az edényeket, de nehogy a vegeteriánus lánynak gondot okozzunk, hogy hús érte az edényt. Két körben ezeket a dolgokat be is hordtuk a lakásba.
Érdekesség a vásárlás kapcsán: Targetben (ez is nagy mindenes üzlet) van egy újfajta kés, 5 dollár. 5 dollár amúgy is nevetséges ár egy nagykésért, de új termékként ez az akciós ára. Van viszont hétvégi 30%-os kedvezmény a lakásfelszerelésekre. Otthon a két akció nem lenne összevonható. Itt igen, így 3,5 dollárért visszük a kést, s mellé kapok még egy 5 dolláros női ruházati kupont is... ???
A kés kapcsán még egy érdekesség: a kések mellé ki van írva az üzletben, hogy 18 év alatti személy nem vehet kést...
Elköszöntünk a lánytól fáradtan, de elégedetten, remény kezd visszatérni, hogy minden jó lesz mégis. Nem lesz könnyű, de van remény. Zsolt a visszautasítás miatt elkeseredett, de szerintem, ha valakihez sikerül bejutnia, akkor beindul a dolog. Persze én is jelentkezem majd a fejvadásznál, aki Skype-on interjúztatott.
Az új cél: 3 hónap alatt legyen munka, a fizetésről kimutatás, ezzel tudunk lakást keresni, lakás bérlésre jelentkezni, hogy mire új lakótársunk szerződése lejár, legyen hova mennünk hosszú távra, ne kelljen ismét ideiglenest keresni.
Rohanás a Skybus-hoz, majd újra terminál és kapu keresés. 8-kor indul a gép, érkezés 9:10-kor. Fel a 400-as buszra, közben felhívom Anyut, mert a 450 dolláros kreditbe csak belefér :) Szegénykém felvette a telefont, s zavarba jött, hogy hívjon-e vissza vagy ha ne, akkor mit csináljon :)
Este már csak vacsira és fürdésre volt erőnk.
Vasárnap
Reggel kelés, reggeli, el kell fogyasztani a bevásárolt dolgokat.
Irány a Westfield (hiányozni fog ez a hely), repülőjegy vásárlása keddre. 30 kg-nyi feladandó csomagot is veszünk hozzá, ez már a költözős repjegy...
Edittel (jogászunk) mégsem találkozunk ma, mert tegnap érkezett, s még fáradt nagyon. Attilával se sikerül ma találkozni, így mosás és végre van idő blogot is írni. Meg összeszedni a rakat kérdésünket, amivel holnap Editet újra le tudjuk fárasztani.
Zsolt is írja a bejegyzését. A japán srác jött szólni, hogy lelép a lakásból, mert ma van az első munkanapja egy sushi bárban :) Sevim is dolgozik, a szudáni srácot is láttuk a Colesben. A brazil lány a teraszon brazil szappanoperát néz, ismét nem szól senkihez, s még mindig nem érdekli semmi :)
Ez egy nyugis nap lesz a tegnapi idegeskedés és rohangálás után.
Holnap találkozunk Edittel, Attilával és igyekszünk még a belvárosban is körbenézni, mielőtt kedden elrepülnénk.
