Furcsaságok listája egy hét után

Ez most egy rendhagyóbb poszt lesz, nem arról fog szólni, hogy mikor mit csináltunk, hanem így egy hét után összegyűjtve a furcsaságokat.
Az ember elsőre azt gondolná, hogy maximum egy-két dolog fogja meglepetésként érni, legtöbben talán a jobbkormánytól és a balra tartstól tartanak, mint meglepetés. Hát nem.
Előre szólok, hosszú a poszt.

Közlekedés

Kezdjük akkor a közlekedéssel. Az egy dolog, hogy az autók fordítva közlekednek a megszokott magyarhoz képest, de a zavaró a dologban az, hogy a közlekedés nem teljesen megfordított, szóval aki a tükörre számít, az is csalódni fog. A váltó európai módon van beállítva, vagyis balra fent van az egyes és magad felé van az ötös. Az index viszont már fordítva van szóval onnan lehet könnyen megismerni, hogy az európai kanyarodni akar, hogy törli az ablakot :) Cserébe viszont a pedálok ismétcsak európai módon vannak elrendezve.
Hogy a káosz teljes legyen, ez az elrendezés ráadásul autótípusonként változhat is. Szóval igen komoly esélyünk lesz arra, hogy ha autót akarunk, akkor előtte járművezetési órák lesznek, mert ezt nem merem anélkül bevállalni.

Még mindig közlekedés. Zita már említette a gyalogátkelők felfestéseit, valamint az átkeléshez mindenhol kitett gombokat (anélkül szerintem nem is vált zöldre a gyalogátkelő soha). Ez a gomb alapból kattog, és ha zöldre vált, akkor olyan hangot hallat, mintha egy lézerpuskával rálőttek volna egy harkályra, aki aztán riadtában hevesen kopácsolni kezd.
Max. az út feléig jutsz el zöld lámpával. Utána pirosra vált, a frissen érkezett meg bepánikol, hogy most fogják elcsapni itt az út közepén. Csakhogy itt a piros villog, nem a zöld, még bőven van időd átérni. Szóval a sorrend piros lámpa, lézerpuska, zöld lámpa, villogó piros, piros.
Szintén érdekessége a gyalogátkelőnek, hogy rendkívül ritkán van olyan közlekedési helyzet, hogy ráengedik a gyalogátkelőre a forgalmat (pl. arra kanyarodó sáv). Az esetek nagy részében ha zöld a lámpád, akkor átmehetsz gond nélkül (azért körülnézni javasolt - hogy merre, azt a zebra elején fel is festik, pl. "Nézz jobbra"). Ez mondjuk azért is hasznos, mert az emberek nagy része a telefonjával van elfoglalva.

Még mindig közlekedés, ezúttal tömegközlekedés. A rendszerről igazából nem írnék, ha az ember megérti, hogy jegyváltás után felszáll és érvényesít, akkor nem olyan nagy gond. Itt az érdekesség a megállókban rejlik. Vannak kötelező megállók és vannak amolyan "leintőhelyek". Kötelező megállóknál a busz akkor áll meg, ha valaki le akar szállni (jelzett), vagy valaki áll a megállóban. Ezek a helyek vannak feltüntetve a buszútvonalakon is, ezeket itt szekcióknak hívják (ha jól értettem a rendszert). Ezen kívül vannak olyan megállók, amik sehol nem szerepelnek a térképen, csak egy tábla valahol. Itt akkor áll meg a busz, ha valaki megrendelte (gondolom appon keresztül), vagy épp kéri a sofőrt, hogy itt meg itt álljon már meg. Ez csak a rutinosabbjának való, mi is megszívtuk azzal, hogy számoltuk, hány megállónyira van a reptér, aztán még sétálhattunk kb. másfél kilométert egy ilyen miatt.

A közlekedési szabályokról egy rövid szösszenés (ajánlom Herr Kontor figyelmébe különösen :) ). Itt az emberek nagyon türelmesen vezetnek - amíg betartod a szabályokat. Ez azt jelenti, hogy a 40-es táblánál 40-el mész és nem többel.
Kevesebbel szabad, ha többel mész, akkor talán a következő kereszteződésig jutsz el, mert a legtöbb lámpában trafi, plusz még rengeteg helyen amúgy is kint van. Persze mindenhol figyelmeztetnek rá, ahogy arra is, hogy ha gyorshajtasz, akkor egyrészt durván büntetnek, másrészt jó esélyed van a jogsid elvesztésére.
Ha ezt elfogadod, akkor nem nagyon fognak zargatni hogy siess már vagy ilyesmi - egyszerűen nem éri meg.

Utolsó közlekedéses élmény, ezúttal Melbourne-ből. A reptéri busz (Tullamarine - Southern Cross). Hát ez egy külön élmény. Egyrészt szép állapotban van, kb. mint a frissen szerzett Volvo buszok a BKV fogságában, másrészt úgy van elrendezve, hogy van külön bőröndtartó része, mint egy nemzetközi vonaton. 23 km-re van az egyik végállomás a másik végállomástól, de itt a "vég"állomás nem is annyira találó kifejezés, lévén, hogy a busznak össz-vissz három megállója van; Reptér 1, Reptér 2, Southern Cross pályaudvar. A két reptéri megálló kb. 5-600 méterre van egymástól, a másik megálló felé viszont autópálya visz - ahol a busz a belső sávban halad és lealáz szinte minden járművet. De komolyan, látott már valaki BKV buszt közel 130-al tépni az autópályán? Az egy külön élmény, hogy az Audi terepjáró szolid tempóban tűnik el hátrafelé melletted, rajtad meg nincs még csak biztonsági öv sem.
A busz amúgy ritkán, percre pontosan 10 percenként jár, percre pontosan 20 perc alatt teszi meg az utat - és a legolcsóbb út a reptérre. $28 egy retúr jegy egy felnőttnek, ami 3 hónapig érvényes.

Életkörülmények

 
Elsőre ugye Sydney-ben vagyunk/voltunk, itt is éri az embert eléggé sok élmény. Előre bocsátom, az egyik kertvárosi részben voltunk, a belváros ennél jóval forgalmasabbnak és mozgalmasabbnak tűnt (arról is írok majd pár sort, meg majd megyünk még túristáskodni).

Az ember arra felkészül, hogy majd a konnektor az másmilyen lesz, mint az európai, úgyhogy átalakító kell. Általában ha mondjuk gyereked van, akkor ezt annyival szokták megfejelni, hogy viszel vakdugót is, hogy a gyereket védd. Ami viszont itt meglepetésként ért minket, hogy minden konnektornak van egy külön kapcsolója (ez az aljzat része), amit ha nem kapcsolsz be, egyszerűen nincs a konnektorban áram.
Szóval IT-sok, ha azt mondja a felhasználó, hogy nem működik, akkor nemcsak azt kell megkérdezni, hogy be van-e dugva, hanem azt is, hogy a konnektor be van-e kapcsolva? :)

Mindenki lefotózza, hogy itt különböző fajta papagájok vannak galamb helyett, mert ez olyan érdekes (ahogy mi is tettük). Amit nem nagyon mesélnek, hogy van itt valamiféle madár, aminek kb. olyan a hangja, mintha macskák naphosszat... szóval... ellennének egymással. Eleinte azt hittem, hogy itt brutális lesz a szaporulat rövid időn belül, aztán rájöttem, hogy ez egy madár - elég fura szitu volt.

Van egy pláza nem messze tőlünk, ezt Zita már írta. Ahogy mondta, valamivel nagyobb a Westend-nél. Mivel szinte minden nap bementünk oda valamit elintézni, ezért most már nagyjából kiismerjük magunkat arrafelé. Előre bocsátom, a méreteit nagyon nehéz magyar rutinnal elképzelni. Ez egy kis bevásárlóközpont. Ezalatt a következőket kell érteni (az alább felsoroltak mind a plázán belül vannak, a parkolót nem számítom):

• 3 akkora bevásárlóhely, mint a Váci úti nagy Tesco extra
• kb. annyi kisebb-nagyobb üzlet, mint a Westend-ben (ruhák, műszaki dolgok, kaják, bankok, telefonosok, ilyesmik)
• min. 3 olyan áruház, mint mondjuk egy Spar vagy kis Tesco expressz
• egy komplett piac
• legalább 4 hentesüzlet (darabja kb 25-30 méter hosszú részt foglal el a folyosókon, szóval nem kicsik). Az áruik kifejezetten szépek magyar szemmel, ráadásul egy csomó kaját előre elkészítenek, hogy itt már csak fel kell tenni a grillre.
• egy tengeri kajás hentes (rákok, polipok, halak minden mennyiségben, nyersen és élőn egyaránt)
• egy mozi (nem tudjuk, mekkora, mert nem mentünk be - elég drága itt a mozi)
• egy könyvtár (!). Ezt még meg sem találtuk, csak tudjuk, hogy valahol van.
• egy konditerem. Szintén nem tudjuk, hogy hol van, csak láttuk a kiírást.

A legtöbb terméken, amit látsz, rajta van itt, hogy ha nem vagy 100%-ig elégedett a termékkel, vidd vissza és kifizetik az árát. Nem szórakoznak eredeti csomagolással vagy számlával. Fogyasztóvédelmet nem is látsz feltüntetve sehol.

Mivel itt mindenkinek van autója (átlagban egy családnak három), ezért egy újabb furcsaság, hogy lakónegyedekben nem zaklatják az embert kis boltokkal. Órák hosszat lehet úgy sétálni, hogy semmi mást nem látsz csak lakóházakat, esetleg templomot, iskolát, vagy parkot. Se egy kisbolt, se egy zöldséges, abszolút semmi.

Benzinárak

 
Ha az embernek sok az autója, akkor a benzin tutira anyagi csőd. Elsétáltunk egy benzinkút felé, döbbenten néztük az árakat, amik kint voltak, pl. 140.9 a sima 95-ös (vagy valami ilyesmi). Aztán rádöbbentünk, hogy ez 100 literre vonatkozik. Osszatok, szorozzatok, hogy ez drágának számít-e szerintetek?

Telefonok

 
Ez egy külön részleg, megéri, annyira furcsa pár dolog.

Itt ha telefonról van szó, akkor azt kérdezik, hogy iPhone-od van vagy Samsung-od. Nokiád van, nem is vagy ember, a HTC az alap kategóriának minősül. Az árak röhejesek a magyarhoz képest, ha az ausztrál fizetéseket nézzük. Ha az ember a magyar fizetéseket nézi, akkor kb. ugyanannyiba kerül, mint Magyarországon, szóval tök normális.
Amit viszont kap érte az ember, az magyar szemmel értelmezhetetlen.

Mi egy nagyon drága, Vodafone nevű lánchoz csatlakoztunk, annak is a feltöltőkártyás változatához. Nem lehetünk előfizetésesek, mert nem tudunk igazolni bevételt, vagyis nem garantálja semmi, hogy be tudjuk majd fizetni a számlákat (ilyenről valaki hallott már Magyarországon?).

Szóval telefonszámla. Az ember befizet $30-t aztán a jó magyar gondolkodással az az első kérdése, hogy ezért mennyit beszélhet. Nos, Zita tegnap felhívta az anyját kétszer, kb. 10 percre, és még a tizedét sem használta el a limitjének (kb. 800 HUF/perc az otthoni tarifa). Ez azért van, mert van egy olyan kiegészítés a telefondíjakban, ami a magyar rendszerben nem létezik, kreditnek hívják.
Az van, hogy veszel egy csomagot mondjuk $30-ért és kapsz érte $450-nyi kreditet. Ezt lehet felhasználni egy hónapon belül, a maradék elvész. De ez nem is annyira egyszerű, mint elsőre gondolná az ember, ugyanis csak a beszélgetés kerül pénzbe, az SMS meg bárhová ingyenes Ausztrálián belül, szóval csak hálózaton kívüli hívásokért és külföldért fizetsz. Hálózaton kívüli percdíjakat nem tudok, és ahogy mondtam, Zita kb. 10 perc külföldért használt el $20-25 kreditet (ebben benne van a kapcsolási díj is). Jah, és ettől függetlenül van benne 500 MB net.
Ha mondjuk előfizusok lennénk ennél a nagyon drága társaságnál havi $45-ért, akkor ingyen hívás minden ausztrál hálózatba, ingyen SMS bárhová a világon (külföld is a világ része, nem úgy mint a magyaroknál), 1,5 GB net, és $700 kredit. Ez a drága szolgáltató.

Mivel itt ennyibe kerül a mobilozás, mindenki mobilozik. Mindenki alatt tényleg mindenkit kell érteni - átlagemberek, gyerekek, turisták, de a cégek, szolgáltatók és az állam is. Minden vacakra van app. Amióta idejöttünk, szórjuk tele a telóinkat appokkal, mert egyszerűsítik az ember életét. Van appunk a bankhoz, van appunk a taxihíváshoz, a buszokhoz, a telefonszolgáltatónál ezen nézzük, mennyi van még az előfizetésünkből. Van külön app villamosok követéséhez, repülőtérhez, vonatokhoz, bevásárláshoz, bármihez. Persze ez mind ingyenes, mert hát miért kerülne ez pénzbe ugye...

Banki dolgok

 
Többször is lehetett olvasni pl. a Határátkelőn, mennyire egyszerű is a magyar bankrendszer és a banki ügyintézés. Többek közt én is írtam erről - jelenleg még mindig nem sikerült megszüntetnem a magyar OTP bankszámlám. Anyám nem inzétheti, mert a közjegyzői meghatalmazás nem elég, hiába van benne, hogy intézheti a banki ügyeimet. Külön minden egyes tevékenységhez és számlához kellett volna iratni általuk ellenjegyzett közjegyzőit (csók innen is az OTP-nek).
Nos kérem szépen, szó szerint elhangzott itt a következő: "We are really sorry, that you had such experiences with banking back home. We will not do such things, welcome to Australia!". Aki nem ért angolul, annak elmondom, hogy az ausztrál Commonwealth Bank kér elnézést a magyar OTP ügyintézése miatt. Magyarország, én így szeretlek.

Megszoktuk, hogy ha bármi tranzakció zajlik a számlánkon, akkor arról jön egy SMS, amiben benne van a tájékoztatás a tranzakciónkról, valamint a fennmaradó egyenleg (a könyvelési díj nélküli, szeretem az OTP-t). Ezt a rendszert megszokva hiányoltuk ezt a szolgáltatást itt, szóval bementünk a bankba és kérdeztük, hogy van-e itt ilyesmi, esetleg ez külön szolgáltatás-e, amiért persze súlyos centeket fognak kérni.
Meglepetésünkre a nő eléggé zavarodottan nézett, hogy miért lenne ilyen, hát ők ilyet nem csinálnak, nem is hallott még ilyenről. Fordultunk volna ki, hogy megint egy ausztrál furcsaság, de beugrott nekem a telefonos fejezet, nincs rá véletlenül egy app? Jah, persze, az természetesen van, iPhone-unk vagy Samsung-unk van?

Ez az app önmagában is egy érdekesség. Külön PIN kóddal látod el, telón hozzáférést nyújt a bankszámládhoz, tudsz róla átutalásokat intézni, e-mailben, SMS-ben, Facebook-on fizetni, sőt, olyat is, hogy két ugyanolyan appot futtató teló összeérintésével pénzt áttenni egyik helyről a másikra. Annyi csak benne a trükk, hogy ha mondjuk PIN kóddal együtt hagyod el, akkor sem gond, mert van benne egy extra ellenőrző rendszer. Ez kb. úgy néz ki, mint az e-mailezésnél a címlista, csak számlaszámokat tartalmaz. Ha újat akarsz felvenni erre a listára, akkor azt előtte PIN-nel, SMS-kóddal és e-mailben is jóvá kell hagyni, utána viszont kérdés nélkül (PIN-nel) utalhatsz rá zsetont. Intézzük, nem bonyolítjuk, vagy hogy is volt régen a szlogen?

Garancia. Ha elhagyod a telód/bankkártyád és ezt jelented a banknak, akkor garanciát vállalnak rá, hogy azonnal le lesz tiltva minden mozgás arról a hozzáférésről, kvázi azonnal lekapcsolják a kártyát, telót, stb-t. Ha mégis a bejelentés után bármi mozgás lenne az elvesztett eszközről, azt visszatérítik.

Kamatok és költségek. Onnan indulunk, hogy nincs kamatadó, vagyis minden, ami kamat, az a tiéd. Tulajdonképpen nincsen tranzakciós adó sem, meg ilyenek. Három számlánk van, ezek közül az egyikre van rákötve a bankkártya, ezen van a legkevesebb, hogy ha ellopják a kártyát, akkor a legkisebb kár érjen. Ennek kamatozása 2% körül van, ez felel meg a folyószámlának kb. Ha jól emlékszem a magyar folyószámlákon levő pénz a 0,01% körül kamatozik, esetleg 0,02% ha milliókat tárol rajta az ember.
Van egy netes számla, ezen már jobbak a kamatok, de nem fér hozzá az ember a kártyával. A telefonos appal viszont PIN-kód megadása után pár kattintással tetszőleges összeg mozgatható róla a folyószámlára (persze ingyen), szóval van megoldás a fizetésre. Ennek a kamata 3% körül van.
A harmadik egy megtakarítási számla. Ez adja a legjobb, 4% körüli (a fölött) kamatot, de csak akkor, ha havonta min $200 érkezik rá, vagyis a megtakarítás folyamatos.
Csak a folyószámlának van költsége (súlyos havi $4), de ha az embernek van egy fizetése és arra utalja rá a havi min. $2000-t, akkor az is ingyenessé válik. Az nem gond, ha a fizu megérkezése után leveszed egy biztonságosabb számlára az összeget.

Van egy olyan költség, ami amolyan kamatadónak tűnhet. Ha van adószámod, akkor ezek nem is léteznek, viszont a bank egy külön e-mailben könyörgött, hogy nem lehetne-e esetleg, hogy megadjuk nekik az adószámunkat (még nincs meg, ezért nem tettük), mert akkor nem kéne ezzel a pénzvisszatartással foglalkozniuk, és megkaphatnánk azt, amit eddig visszatartottak.

Belvárosi plázatenger

 
Írtam, hogy van egy kisebb pláza a közelünkben. Nos, a belvárosokban (Sydney-ben is és Melbourne-ben is) a nagyobb plázákhoz szokott az ember. Ezt nem úgy kell elképzelni, hogy több benne az üzlet, vagy magasabb, vagy ilyesmi, hanem hogy a kisebb plázák nagyobb tömege egyszerűen összenőtt egy nagy egésszé, ami utcákat tud hosszában elfoglalni mindkét oldalon. Alsó szinteken (amik szintén plázafolyosók) lehet átmenni egyikből a másikba, villamosok közlekednek a melbourne-iben, a sétálóutcák is a részévé váltak, a sydney-iben konkrétan az egyik nagyobb plázabutiknak tűnik a metrómegálló.
Az egész egy olyan labirintus egyveleggé vált, hogy az embernek az az érzése, hogy innen addig nem jut ki, amíg van pénze. Két menekülési mód van, az egyik ha lehajtott fejjel kitartóan haladsz egy irányba és előbb utóbb kijutsz belőle (esetleg épületen belüli GPS app :) ). A másik, hogy megvárod az este 7 óra körüli időt, amikor is elkezdenek bezárni a boltok. Azért mondom, hogy körüli, mert a belvárosba ez az idő 8-9 is lehet, vidékiesebb régióban (suburb, hogy mondják ezt magyarul egyáltalán? ) 5-6 körül már sok üzlet zár.

Az emberek

Általánosságban véve a magyar ember a rafkós magyarra és az agresszivitásra készül, és ez itt gyakran furcsa szituációkhoz vezet. Az emberek kedvesek, figyelnek a másikra. Erre pár példa, mert így eléggé általánosnak érződik.

Álldogáltunk hogy megnézzük mennyibe kerülne fontot átváltani dollárra egy pénzváltónál, erre egy idősebb nő odaszól, hogy látja, hogy ketten vagyunk, ő meg egyedül egy kétszemélyes ülőhelyen, esetleg átadja-e a helyet?

Expressz buszra szálltunk fel hazafelé a belvárosból, és a sofőr kifejezetten szólt mindenkinek, hogy ez a busz nem áll ám meg mindenhol, bizonyosodjunk meg róla, hogy a jó buszon vagyunk.
Ennek egyik folyománya, illetve normális következménye, hogy az emberek megköszönik a buszsofőrnek az utat, mikor leszállnak.

Ha a bevásárlóhelyen elállod az utat mert a polcokon levő dolgokkal foglalkozol, majd észreveszed, hogy valaki nem fér el tőled és riadtan félreugrasz az útból, kapásból megköszönik és mondják, hogy nem gond, hogy elbambultál.

Adtam a taxisnak a borravalót, hogy kivitt minket hajnali 4-kor a reptérre, már nyúlt is a tárcája után, hogy biztos rosszul adtam vagy pénzt váltatnék, aztán nézett értetlenül, mikor mondtam, hogy a többit tartsa meg.

Senkit egy pillanatra se zavar, ha háromszor-négyszer visszakérdezel, hogy mit is mondott - valószínűleg ő is visszakérdezett annó, de legalábbis tutira megszokott dolog.
Volt egy törpenövésű emberke a pláza éttermi részén, nem érte el a kajástálcát rendesen. Erre odament egy anyuka kisgyerekkel, és levette neki - teljesen természetes gesztusnak tűnt, de nem ismerték egymást.

Amikor annó Edit említette azt a fogalmat, hogy "kultúrsokk", nem igazán értettem, mire gondolhat. Sokfelé jártam már Európában, nem tűnt annyira idegennek egyik hely sem, nem gondoltam, hogy ebből különösebb gondom lehetne, vagy nagyon meg lehetne lepni.
Itt sem az van, hogy egy nagy dolog annyira kizökkenti az embert. Rengeteg apróság van, ami elsőre furcsának tűnik, és egy idő után felgyülemlik az embernek. Ennek ellenére nem mondanám, hogy nem tetszik, csak nincs feltétlenül az embernek ideje egyenként megszokni őket, mert egyrészt összefüggnek egymással, másrészt mire feldolgozná az ember, jön egy újabb, majd megint, majd megint.
Összességében ennyi furcsasággal találkoztunk egyetlen hét alatt eddig - tuti lesz még bőven, szóval az ilyesfajta blogbejegyzésnek lesz még folytatása :)