2013. december 29., vasárnap

Karácsony előtt, alatt és után

Zsolt írt külön bejegyzést az általános decemberi érzéseiről, én most megpróbálok a karácsonyról írni, amit aztán Zsolt szépen ki tud egészíteni.

Nem sokat írtam bele, Zita eléggé részletesen leír mindent :) (ez pozitív kritika)

Szóval milyen is itt a karácsony?



Azt elöljáróban hozzá kell tenni, hogy én otthon általában már októberben elkezdek készülni, ajándékokat tervezek, veszek, karácsonyi dalokat dúdolok, s várom a havat. Ténylegesen téli gyerek vagyok.

Itt viszont nagyon hosszú ideig nem jött meg a karácsonyi hangulat. 
Egyrészt, ahogy Zsolt is írta, itt meleg van és napsütés, nyáron pedig ugye még nem várom az ünnepet. Rendesen tudott sokkolni, amikor a tűző napsütésből beérkeztünk az üzletbe, s szembetaláltam magam a díszekkel, műfenyővel és a mikulással.
Másrészt sajnos a munka olyan szinten vonta el a figyelmem, hogy tőlem akármilyen évszak is lehetne...
Nem a karácsonyi témához tartozik, de a hangulatomra kihatással van, hogy senior kolleganőm, aki közben a barátnőmmé vált, felmondott, mivel olyan szinten készült ki a munkában, hogy az orvos nem engedte vissza dolgozni. Ez rám komoly hatással volt: elvesztettem a mentorom, elvesztettük az egy szem seniort, s ketten maradtunk juniorok az összes munkára, valamint erőteljesen megkérdőjeleződött, hogy jó helyen vagyok-e. Sajnos én is az idegi kimerülés határán vagyok, néha már azon is túl... Szóval a szokásos karácsonyi készülődés helyett inkább azon szenvedtem, hogy tüzet oltsak a munkában a már nagyon égő témáknál, s közben ne teljesen őrüljek meg.
Utolsó kép Shraddhaval, az utolsó napján:


Munka és karácsonyi hőség ellenére a karácsony előtti napokban már eszméltem, hogy ünnep jön.
Itt elvileg már december elején állítják a fákat, nekünk december 22-én sikerült. Igaz, a fát és a díszeket már október végén beszereztük.
Az első fánk és a felállítása:






És hát persze a főzés sem maradhatott el, Zsolt úgy is nevezi a karácsonyt, mint a főzés ünnepét. Igazából, mivel nem voltam szabadságon, csak a kötelező ünnepnapokon, a december 25-ét reggeltől estig a konyhában töltöttem. Na jó, délután kimentünk úszni a medencéhez, mint kötelező karácsonyi program...

A karácsonyi menü (receptek a főzős blogon hamarosan):
Töltött káposzta - ezt Zsolt készítette, amikor én még dolgoztam :)
Volt olyan tervem is, hogy halászlevet is csinálok, de mivel pontyot nem tudtam, honnan lehet szerezni, ezért maradt a töltött káposzta. Zitáéknál ez a két étel kötelező karácsonyi, gondoltam segítem a hangulatát azzal, hogy valami ilyesmi is legyen, ne csak az angolszász karácsonyi menü.

Csirkehúsleves

Töltött pulyka

Linzer

Vettünk még a magyar boltból szaloncukrot és a bejglit, s így annyi ételünk lett, hogy idén már nem nagyon főzünk, sőt a töltött káposzta fele a fagyasztóban kötött ki.

Este, hulla fáradtan, de bementünk a belvárosba, hogy megnézzük, ott milyen a hangulat.
Először is szembe találtuk magunkat a belvárosi karácsonyfával, ahol persze mindenki megállt fényképezkedni: 



Itt a tömeg a városháza falára vetített képeket bámulja:
 

Zsolt és a diótörő:

Bourke street kivilágítása. Ez az utca karácsonyra nagyjából sétálóutcává változott, mivel mindenki szabadon átrohan az úton függetlenül a lámpáktól, megállnak fényképezni az út közepén, kivonult a fagyis autó is, csak néha egy-egy villamos próbál utat törni magának.


 Itt találhatóak a bevásárlóüzletek, köztük az egyik legnagyobb a Myer - ide mi alapból nem járunk az áraik miatt, de karácsonykor itt is hosszú sorok állnak. A Myer minden évben kidekorálja a kirakatokat, s a szokásos próbababák helyett karácsonyi képeket lehet látni, vagy idén egy mesét jelenítettek meg.
A mese maga nem nagy szám, de szépen csinálták meg a figurákat, bemondják a szöveget, de még alul megy is a felirat. Minden kirakatnál kb 2-3 percet lehetne tölteni, de a tömeg miatt általában minden részletet sikerült legalább kétszer-háromszor megnéznünk.

A mese: él a kis mézeskalács figura szép házikóban, de magányosan, mert a kisfiú, aki megsütötte, a barátaival van.




 

 Egy nap a mézeskalács figura eldönti, hogy elmegy, s barátokat szerez.


Beér a városba, s egy cukrászdába megy, de ez a hely igazából csak kiállítóterem, csak bábukat talál, akik nem szólnak hozzá.





A cukrászda padlóján található repedésen át lezuhan, s egy macskát talál, körülötte egerek. Innen menekülnie kell, mivel az egerek ennivalónak tekintik.



Menekül szegényke, kakasán vágtat hazafelé, mindenki üldözi, még a róka is, aki előtte sehol nem volt a történetben :)


Nehezen, de hazaér, s persze a legjobb otthon - a kisfiú készített további mézeskalács figurákat, akik a barátai lesznek.



Tényleg nem egy nagy mese, de szépen megcsinálták, s amikor mi "csúcsidőn" kívül mentünk, akkor is laza egy órát ácsorogtunk, hogy megnézhessük. Ja, azt persze nem kell mondanom, hogy ingyenes látványosság.

Mellékesen a biztonság kedvéért Jézuskát is meg lehet nézni. 

Itt áll a sor, ez már kb este 11-kor van.

És fotózzák a fotóst is.

 Bourke street újra, majd hazaindultunk.


 Flinders station karácsonyi díszítéssel.




Mi a Boxing Day-en csak moziba mentünk (kövezzetek meg nyugodtan, de nem tetszett a Hobbit második része), s itthon tévéztünk.
Erről a témáról (Hobbit 2.) kérésre kimerítő kritikát tudunk írni, de összességében kb. 3/10 a film. Ha érdekel a Hobbit és Tolkien világa, akkor nézd meg, de egyébként nem érdemes, mert a józan ész minden szinten nélkülözve van.  

Az ausztrálok ezzel szemben a december 25-ét a családjukkal töltik, pulykát készítenek, de barbeque-n, s másnap is barátokhoz mennek enni, vagy betömörülnek a boltokba a Boxing Day-re - lásd Zsolt bejegyzése.

Karácsony után én visszatértem az őrületbe, azaz a munkába, majd egy picit újra megpihentem, mivel Feriék meghívtak minket 27-én vacsorára. 
Otthon fura volt, hogy előre dolgoztunk szombatokon, most itt fura, hogy dolgoztam hétfőn és kedden, ünnep szerdán és csütörtökön (bár a céges mobilom csörgött, mivel nem mindenkinek ünnep), pénteken munka újra, majd hétvége. És mint Zsolt is írta, Anyukám érkezik nemsokára az új évvel együtt.