Munkát kaptam :)

Végre eljött ennek a bejegyzésnek is az ideje, megtört a jég - azaz munkát kaptam, keddtől dolgozok!!! :)

Mindenkinek köszönöm a kitartó drukkolást és bíztatást! Aki eddig nekem szorított, azt kérem, hogy ezután Zsoltnak tegye :) Illetve picit nekem is, hogy meg is feleljek a munkahelyen... ;)

És akkor most a bejegyzés, hogy hogyan is lett munkám.

 

Azt már korábban írtam, hogy még otthonról jelentkeztem, s egy fejvadász meg is keresett, Skype-on beszélgettünk, s amint megérkeztünk Melbourne-be, személyes interjúra is behívtak. Tőlük kaptam egy szép képeslapot, aztán hallgattak. Néha írtam nekik, hogy még mindig munkát keresek vagy elküldtem nekik az új címem, de semmi. Egyszer felhívtak, hogy orvostechnikai eszközökkel mennyi tapasztalatom is van, s visszaszólnak, na ezt azóta is várom, már kb másfél hónapja.

Volt egy másik fejvadász cég is, akikhez június végén mentem interjúra. Erről is írtam, hogy nagyon pozitív volt, s remélek, emlegettek cégneveket is, ahova már kiküldték az önéletrajzom, aztán ismét semmi. Augusztus elején, amikor már megint arra gondoltam, hogy jelentkezek adománygyűjtőnek, felhívtak, hogy az egyik cég behívna interjúra, egy éves gyakornoki munka lenne, érdekel-e. Persze igent mondtam, merthogy nem fizetne sokat, de több mint a semmi és legalább helyi tapasztalatot szereznék. A telefonos egyeztetés után kaptam egy levelet, hogy akkor augusztus 21 után várhatóan behívnak majd. Éljen, újabb várakozás. Eljött az augusztus 21, s semmi hír. Érdeklődtem, a cég törzskönyvezési vezetője szabadságon, majd keresnek. Múlt hét elején hívtak, hogy visszajött, a héten kapok időpontot. Azóta sem jelentkeztek... Nem tudom, a cég nem mozdul ennyire vagy a fejvadásznak nem a legjobbak a kapcsolatai, de arra jó volt, hogy hitegessen, de semmi ne legyen a dologból.

Eközben persze néztem mindenféle állást, ahova tudtam, jelentkeztem, volt olyan hely is, ahova két oldalas levelet kellett írni arról, hogy milyen sikereim voltak eddig és miért lennék éppen az adott cég felé elhivatott (megadták a pontos kérdéseket, amire válaszolni kellett). Egy napig levelet írtam, két hét múlva egy sorban elutasítottak. Amikor visszakérdeztem, hogy miért is (persze azzal a magyarázattal, hogy új vagyok errefelé, s örülnék a visszajelzésnek, ami alapján esetleg később sikeres jelölt lehetnék), annyit írtak, hogy sok a jelentkező, nem érnek rá személyes válaszokat adni. Valójában az volt az érzésem, hogy el sem olvasták, amit küldtem.

Linkedin-en is keresett meg pár fejvadász. A legaranyosabb az volt, amikor felhívtam, beszélgettünk, mondtam, hogy 3 hónapja vagyok itt, s első munkámat keresem. Elkérte az önéletrajzom, másnap felhívott, hogy akkor van-e helyi tapasztalatom. Ismét elmondtam, hogy új vagyok, erre közölte, hogy ő akkor is beadja egy céghez a papírom, mert ugyan ausztrál tapasztalattal rendelkezőt keresnek, de nem találnak, csak jó leszek én is. Mondtam, hogy tegye, s két nappal később megkeresett, hogy de nekem nincs ausztrál tapasztalatom, s ez nehézséget okoz... Felsóhajtottam, magamban gondoltam, hogy erről beszéltem eddig, végre ő is rájött, s elköszöntem.

Szóval nem könnyű a fejvadászokkal az élet, nehéz megtalálni a közös hangot, a cégek viszont kevés állást hirdetnek meg a saját nevükben.

De amivel végülis munkához jutottam:

Még a CBD-ben laktunk, amikor jelentkeztem egy törzskönyvezői munkára egy fejvadász cégen, a Hays-en keresztül - mivel ők szereztek nekem munkát, őket már nevesítem is.

Fel is hívott az illetékes, Martina, kikérdezett, s arra jutottunk, hogy egy kezdő vagy junior pozíció lenne nekem jó, EU terén nem csináltam mindenféle gyógyszertörzskönyvezési folyamatot, csak egy részét, ausztrál tapasztalatom meg minimális. De ilyen munkát éppen nem tud, tehát majd beszélünk, ha lesz valami. Gondoltam, hogy ennek is ennyi, soha többet nem hallok róla. Ennek ellenére azért jelentkezgettem nála továbbra is állásokra, de nem hívott többet. Egészen 3 héttel ezelőttig.

Augusztus 21-én (amikor ugye a másik cég még mindig nem hívott be interjúra) hívott Martina, hogy keresek-e még munkát, s ha igen, vegyük át újra az önéletrajzomat, mert kiadná egy cégnek. Másnap délután hívott újra, hogy jó híre van, a cég érdeklődik irántam, következő hét kedden mehetek interjúra. És itt még nem hagyta abba, hanem jött valami olyasmi, amit se otthon, se itt nem tapasztaltam még: kiadta feladatnak, hogy Zsolttal is csak angolul beszélhetek, hogy ne okozzon gondot a nyelv az interjún, továbbá küldött egy kb másfél oldalas levelet arról, hogy mire figyeljek az interjún, s mire készüljek fel. Mellékelt még általános kérdéseket válasz javaslatokkal és specifikus kérdéseket is, interjúztatási technikáról leírást, valamint közölte, hogy miután megcsinálom a házimat (azaz mindezt átnézem, átgondolom, betanulom, a cégnek utánanézek), hétfőn este még Skype-on próbainterjúztat is.

Hát... volt pár napom, amikor szidtam rendesen mindenkit a hülye sablon kérdések miatt, mert ugye amikor az ember az első munkahelyét keresi, s nincs bevétele a háztartásnak, akkor éppen arra tudok válaszolni, hogy miért specifikusan az adott cégnél tudnám elképzelni a jövőmet, s miért nem egy másiknál... és hirtelen persze azt sem tudtam felidézni, hogy volt-e olyan helyzet, amikor multi-dimenzionális kommunikációs módszereket alkalmaztam... Zsolt rendkívül türelmes próbált lenni, amikor kezébe nyomtam a kérdéseket, hogy gyakoroljunk, majd semmire nem tudtam válaszolni.

A kérdéseken kívül utána kellett néznem a cégnek, oda-vissza és átlóban megtanulni az önéletrajzom, hogy hogyan is illeszkedhet a céghez, átnézni hirtelen az EU szabályozást és az ausztrált. Szóval munkás napok voltak.

Hétfőn lezajlott Martinával a próbainterjú, s szerencsémre elégedett volt velem, így kedden mehettem a valódi interjúra a céghez.

Laza egy-másfél órás tömegközlekedés és 3 helyen eltévedés után el is jutottam az irodába, ahol a general manager, Tony interjúztatott. Nagyon kedves volt, de azért tartottam tőle, mert Linkedin-en megnéztem, s Martina is felkészített, hogy valódi szakember, kutatásból ment a hatósághoz dolgozni, onnan nagyobb cégekhez, s most itt van vezetőként. Ennek ellenére nem szedett darabokra, sőt, az interjú után azért pánikoltam, mert inkább éreztem egy baráti ismerkedős beszélgetésnek, mint egy nagyon komoly szakmai interjúnak. Martina sok felkészítő kérdéséből csak a mit-tudok-a-cégről jött be, de legalább készültem :) Azt éreztem, hogy jó lenne ott dolgozni. Kis gyógyszercég, de normálisnak tűnik, sok nemzetközi kapcsolattal, sok tanulási lehetőséggel és kihívással. Tony azzal köszönt el tőlem, hogy reméljük a legjobbakat, s előbb fogok ott dolgozni, mint gondolnám. Én még csak a reménykedjünkig mertem gondolkodni...

Martina persze hívott, hogy mi volt, hogy ment, s beszél Tony-val, addig türelem, most várni kell. Hát ebből már eddig sok volt, de rendben, várok...

Múlt hét hétfőn hívott ismét Martina, hogy jó hír, a pozitív listán vagyok, Tony-nak nagyon tetszettem, s már csak a referenciák kellenek. Nagyon jó, hogy hoztam még otthonról referencia leveleket, de az nem elég, a cég adott Martinának kérdéseket, azokra kell begyűjtenie a választ a korábbi főnökeimtől, s persze minél előbb, mert akinek előbb vannak meg a referenciái, azé az állás. Ekkor kb délután 5 óra volt, reggel Magyarországon, így fogtam a telefont, s a szívrohamot hoztam mindenkire, mivel egy fura külföldi számról kerestem őket. Ismét köszönöm Nektek, Bea, Piroska és Erika, hogy vállaltátok a feladatot! 

Szóval miután leegyeztettem, hogy kit mikor és milyen formában kereshet, Martina másnap telefonált és e-mailt írt, gyűjtötte az információkat, persze azóta sem tudom, mik voltak a kérdések vagy a válaszok. Aztán csütörtökön hívott újra, hogy Tony-nak tetszenek a referenciák is, megbeszéli az indiai főnökkel (merthogy a törzskönyvezés Melbourne-ben van, de a tulaj Indiában). Hétfőn jött az újabb hívás, ajánlatot fogok kapni postán vagy e-mailben!!! Újabb várakozás és Martina zaklatása után tegnap este meg is jött a levél, szeretettel várnak, Regulatory Affairs Associate pozíciót kapok, jövő szerdán kezdhetek. Azaz már kedden be kell mennem, de hivatalosan szerdán kezdek :)

A mai nap azzal telt, hogy ajánlat kinyomtat, aláír, szkennel, elküld. Kaptam válaszként a "welcome" leveleket (Tony, s az indiai CEO), majd újabb kitöltendő papírokat, mint információk rólam, a bankszámla adataimról, a nyugdíjpénztár adatokról, továbbá ki kellett töltenem egy "TFN Declaration"-t is, ami az adózással kapcsolatos, s hívhattam még könyvelőt is, hogy segítség, jogosult vagyok-e erre meg arra. De délutánra mindent kinyomtattam, aláírtam, visszaküldtem, s legfeljebb majd még elkérnek pluszba pár hiányzó adatot vagy kitöltöm újra, ha nem megfelelő, de dolgozni fogok!!!

Várom már és izgulok is. Új hely, új emberek, új feladatok, sok mindent kell megtanulni, s remélem, hogy jól fog menni, s elégedettek lesznek velem.

És remélem, hogy Zsoltot is megtalálják végre egy állásajánlattal, s nem telik el úgy hosszú idő, hogy én már dolgozom, s ő még nem...

Szóval most örülök, s aggódok felváltva, s jutnak eszembe a dolgok, mint pl. nincs irodai cipőm, fel kell tölteni a myki kártyámat vagy bérletet kell vennem rá :)

Majd írok az első napokról, s arról, hogy milyen fura dolgok vannak a szerződésben (persze nem a titkos részekről), ha már túléltem az elejét.

Még egyszer köszönöm mindenkinek!

Zsoltnak külön a kitartásért és hogy még mindig kitart mellettem, pedig nem egyszer az őrületbe kergettem...