Karácsony és az elmúlt év

Hosszú ideje mondogatom már magamnak, hogy blogot kellene írni. Néha kedv van, de téma épp nincs, néha pedig fordítva.
Igazából az életünk kezd beállni a munkanapok-hétvégi pihenés/rohanás ütemre, s úgy érezzük, hogy semmi különös nem történik, amiről írni lehetne. Aztán rájövök, hogy nekünk semmi különös, de rokonoknak, barátoknak is írjuk ezt a blogot, s őket biztos érdekli.

Tehát az év egyik utolsó bejegyzése: én hogyan is éltem meg az évet és milyen itt a karácsonyi hangulat.

Lakáshitel ügyintézés

(Ez a bejegyzés a lakásvásárlással párhuzamos időszakot öleli fel, a pénzügyi oldaláról körbejárva ugyanazt a témát. Hosszú.)

Amikor elkezdtünk azon gondolkodni, hogy házat illetve lakást vásárolnánk, az egyik alapvető kérdés, ami felmerült, hogy mennyire vagyunk hitelképesek, mennyi alaptőkére lenne szükségünk. A magyarországi helyzetet ismerve tudtuk, hogy ezt a témát nagyon jól körbe kell járni és nagyon alaposan meg kell ismerni a csapdákat, hogy ha nem akarunk valami orbitális hibát elkövetni és ezzel tönkretenni a jövőnket.

Meg akartuk tudni, mennyi alaptőkére lesz szükségünk, milyen hitelkamatokra lehet számítani, mennyi a maximum összeg, amit fel tudunk venni, milyen havi törlesztőrészletekre lehet számítani, milyen kockázatok vannak az árfolyamba beleépítve - egyszóval mindent, amit Magyarországon az ember megszívhat egy hitel kapcsán, mi előre tudni akartunk.

Azt kell mondjam, hogy az ausztrál rendszer nem kicsit különbözik a magyartól...

Házvásárlás Ausztrál módra

(Ez a bejegyzés egy hosszabb időszakot ölel fel a házvásárlás témát körüljárva. Hosszú lesz.)

Ahogy az életünk halad előre és sikerül eleget félretennünk, elkezdtünk gondolkodni, mikorra tudunk eljutni arra a szintre, hogy vegyünk/építtessünk egy házat.

Nyilván ennek egyik része az, hogy próbáltuk szemmel tartani a házpiacot és az árakat. Elbeszélgettünk, milyen házat szeretnénk, milyen környékek jöhetnek szóba, hogyan tudnánk megoldani közlekedést, meg ilyesmik - inkább álmodoztunk, mint terveztünk de legalább szem előtt tartottuk a céljainkat.

Egyik nap Zita mondta, hogy látott egy érdekes házat, menjünk el megnézni az egyik külső régióba. Nem azért, hogy megvegyük, csak azért, hogy meg tudjuk nézni, milyen is valójában, mennyire különbözik a netre feltett alaprajz a valóságtól.

Költségnapló II.

Nagyjából egy évvel ezelőtt elkezdtem írni a költségtételeinket egy táblázatba annak érdekében, hogy tudjuk előre kalkulálni, milyen összeg kell ahhoz, hogy megéljük, illetve hogy látható legyen, milyen kiadásokra mikor lehet számítani.

Ennek a táblázatnak az eredményeit először három hónap után osztottam meg, mikor már voltak valamiféle eredmények, de egy ideje úgy éreztem, hogy egy év után ismét érdemes lenne bemutatni.

Ha az ember át akarja számítani forintra, amit ebben a táblázatban lát, akkor az eléggé ijesztő képet fog adni - magyar mércével nézve kiugróan drága itt az élet. Azonban ha az ember úgy nézi, hogy ha van két kereset a családban, akkor két személy kényelmes megélhetése mennyibe kerül, akkor azért annyira nem durva a dolog.

Állatkerti képek (Healesville Sanctuary)

Ez a hét főként munkával telt, újdonság csak annyi volt, hogy mindketten elkezdtünk kocsival járni dolgozni, így sokkal hamarabb be- és hazaérünk.

Tegnap egy magyar párt, Andit és Balázst láttunk vendégül, mielőtt elindultak volna Adelaide felé. Mi nagyon élveztük a velük töltött időt, s reméljük, hogy sikeres évek várnak rájuk új otthonukban.

Viszont annyira magyaráztuk, milyen szép helyen is vannak, hogy közben rájöttünk, mi milyen régen mozdultunk ki. Így a mai napot a Healesville-i állatkertben töltöttük koala, dingó, tazmán ördög kölykök között, de persze azért a többieket is megnéztük (pl a világ legerősebb mérgével rendelkező kígyóját) :)

Jó fénykép nézegetést mindenkinek, mi megyünk kiheverni a napszúrást...

Autóvásárlás megint

Mióta vettünk egy autót kb. két hónappal ezelőtt, sokszor beszéltük Zitával, hogy én annyira nem rajongok a vezetésért, és ha vennénk még egy autót, amivel nekem kellene járni, akkor az valószínűleg olyan felszereltségű lenne, amit azért jóval kisebb ráfordítással is lehet vezetni.

Az egyik ilyen beszélgetésen Zita felvetette a Ford Kuga-t (relatíve új sorozat, alig másfél éve van ilyen a Fordnál), mint egy elég jól felszerelt modell, ami ráadásul nagy, kényelmes és még márkahűek is maradnánk. Elkezdtem kicsit jobban utánajárni az autónak, olvasgattam kritikákat meg elemzéseket róla, átolvasgattam, milyen specifikációkkal rendelkezik és egyre inkább úgy voltam vele, hogy jah, végülis, miért ne...

Július-augusztus (börtön, színház, foci és lakásavatók)

Minden hétvégére beterveztem blogírást, aztán mindig elmaradt. Néha azért, mert túl sok program jött össze, s nem tudtam leülni a gép elé, sokszor azért, mert egyszerűen csak eluralkodott a fáradtság, s párszor azért sem, mert nem tudtam, hogy miről is írjak.

Autóvásárlás

Eljutottunk ide is, hogy újra van autó. Otthon imádtam vezetni, s rajongtam a kocsimért, megsirattam, amikor eladtam. Itt egy évig a tömegközlekedés volt csak, mert ugye nem elsődleges szempont az autó, amikor még nincs munka és ha lakást vált az ember. De most már egy hete a garázsnak is van lakója...

Lakás kész... na jó, majdnem kész :)

Az elmúlt egy hónap elég mozgalmasra sikeredett, bár szinte minden szociális rendezvényből sikerült kihúzni magunkat.

Munkahely történései: kolleganőm felmondott, nekem lejárt a próbaidőm, s véglegesítettek. Zsolt még marad augusztusig a projectjén, utána meglátjuk.

Egészség: Zsolt térde lassan helyreállt az orvosi tanácsok hatására a pár hónapja történt salsa óra óta :) Én elestem, s bevágtam a fejem, aminek örömére kihívhattuk a mentőket (vérző fejhez talán mégis kell alapon), s mehettem tetanusz oltásra is. 

És persze új helyre költöztünk :)

Költözés ismét

Éppen költözünk, nem lesz internetünk, s most is rohanni kell, mert 20 perc múlva már jönnek értünk.

Mivel páran szerettek volna képeket látni az új lakásról, most feltöltök párat, s ha bekötik a netet, akkor majd írok rendes bejegyzést is arról, hogy mit jelent itt a lakásbérlés, hogyan is kell jelentkezni, milyen a folyamat.

Viszlát mindenkinek, remélem, hamarosan jelentkezünk!

Egy éve érkeztünk

Ma reggel volt egy éve, hogy fáradtan, álmosan, ágy és forró fürdő után vágyakozva megérkeztünk Sydney repterére. Azóta sok szép dolog történt, sok nehézséggel megküzdöttünk, s erről az évről biztos nem mondhatjuk, hogy elrepült, néha inkább vánszorgott.

Pénzügyek egy év után

Az elmúlt héten történt egy nem túl látványos, ámde számomra eléggé meghatározó érdekesség: megkaptam a fizetésemet :)
Önmagában ez még nem lenne nagy dolog: ha az ember dolgozik, fizetést kap.
Ami viszont érdekes ebben az az, hogy ezzel az összeggel átléptünk egy fontos határt a megtakarításaink kapcsán - túllépte a pénztartalékunk azt a szintet, ami akkor volt, amikor elindultunk Ausztráliába.

A tetoválás története

Páran már látták a facebook-on, hogy tetoválásom lett. Persze sokan csodálkoztak, hogy pont nekem, hiszen nagyon nem az én stílusom, s páran biztosan el is ítélnek.

Nem védekezésképpen születik ez a bejegyzés, inkább magyarázatként, illetve azért is, mert a tetoválás valahol az ausztrál kultúra része.

ANZAC Day, házassági évforduló és magyar vacsora

Az elmúlt hét kicsit zsúfoltra sikeredett a szokásoshoz képest: volt egy négy napos húsvéti hétvégénk, amikor próbáltunk pihenni, elintézni mindent, amit hétköznap nem sikerült, s még házassági évfordulót is ünnepeltünk. Ezután jött a három napos munkahét (ami egyikünknek sem tetszett, mert öt nap munkáját kellett megcsinálni jóval kevesebb idő alatt), majd ANZAC Day felvonulás (nekem újra leégéssel és kis napszúrással - igen, késő ősz van...), tegnap pedig magyar vacsora.

A mai nap ezek után a pihenésé lesz :)

Az elmúlt másfél hónap

Ismét nem sikerült írni egy ideig, de most azért, mert nem történtek különösebb dolgok, vagy  legalábbis nem nagyok :)

Mindketten dolgozunk, amivel el is telnek a hétköznapok. De legalább élvezzük azt, hogy van munkánk, javulnak az életkörülményeink, s szerencsére magát a munkát is szeretjük. Én csütörtökön állítottam egy fejvadásznak telefonon, hogy tényleg elégedett vagyok az állásommal, ne most ajánljon nekem újat... :)

Munkán kívül kb ezek történtek velünk:

Moomba Festival

Hogy mi is az a Moomba? sokan kérdezték otthonról, így most megkerestem, mi is az aboriginal szó fordítása: "let's get together and have fun", azaz jöjjünk össze és érezzük jól magunkat :)

Na pontosan ez történik minden év márciusában 4 napon keresztül.

A fesztivál rövid története:

1951-ben ünnepelte Ausztrália az önálló állammá válás 50. évfordulóját parádéval és színpadi produkcióval, amelynek címe: "An Aboriginal Moomba: Out of the Dark". 1954-ben II. Erzsébet királynő személyében először látogatta meg uralkodó a várost és a városfejlesztési szövetség javaslatára egy őszi fesztivált rendeztek, amelynek a Moomba nevet adták.  1954 júliusában alakult a bizottság, hogy megszervezze és finanszírozza az eseményt kezdetben 10.000 fontból. 

Ma már biztos nem ennyiből szervezik, sőt még jótékonysági gyűjtést is tartanak különféle szervezeteknek.

Négy nap arról szól, hogy örülünk az életnek, bízunk a jövőben, s együtt vagyunk :)

Az első közös munkahét

Ilyenünk is volt most már, túl vagyunk az első olyan héten, mikor mindketten dolgoztunk. Megint közös bejegyzés lesz, de most én írok és Zita kommentálgat bele.

Mióta tudtam, hogy dolgozni fogok újra, eléggé számoltam már a napokat és egyre jobban unatkoztam itthon - az ember már azt nézi, hogy mit csinálhat még, mire van ideje még, mielőtt majd munkába megy.

Aztán eljött a nap, és be kell állni az új/régi ritmusra; 6:30-kor kelés, utazás a városon keresztül, majd a melóhelyen úgy csinálni, mintha szükséges lennék, majd utazás vissza a városon keresztül haza.

Egy önéletrajz evolúciója Ausztráliában

Életrajzot írni szívás.

De tényleg. Sosem tudod, mit akar látni a másik, milyen formátumban, hogyan fogja legkönnyebben átlátni, és alig van pár sorod arra, hogy meggyőzd a teljes élettapasztalatodról.

Persze mindenki baromi bölcs, ha nem neki kell csinálnia. Adnak tippeket, ötleteket, átnézik neked meg bármi, amitől majd a megváltást reméled - csak épp az nem jön.

Ebben a bejegyzésben nem akarok tanácsokat adni, sem pedig tippeket. Volt egy megjegyzés az egyik blogposztban, hogy kiakadtam eléggé, mert már a tizenvalahanyadik CV verziónál jártam és még mindig semmi.

Ezt az utat fogom most áttekinteni és véleményezni, hátha hasznára válik azoknak, akik önéletrajzot akarnak készíteni ausztrál állásjelentkezéshez.

Hosszú lesz és nem kímélem benne a HR-t (Emberi Erőforrás """"""Szakértők""""""")

Új munka - Zita

Párszor említettem, hogy stresszes a munkahelyem, kolleganő felmondott, s nem érzem a magam a legjobban. Most jöjjön a történet, hogyan is alakult első munkahelyem és hogyan kaptam új állást.

Orvosi ellátás - vagy legalábbis amiben eddig részünk volt

Egyszer már írtam arról, hogy voltam háziorvosnál, hogyan is mentek a dolgok, s milyen szép is a rendelő. Azóta sajnos vissza kellett mennem, s még szakorvoshoz is eljutottam. Mivel tudom, hogy vannak ismerősök, akiket ez is érdekel, íme egy bejegyzés az orvosi ellátásról, amiben részem volt.

Január - Melbourne Aquarium, Melbourne Zoo, Phillip Island, Great Ocean Road Anyuval és Zolival

Először is elnézést szeretnénk kérni, hogy a blogbejegyzéseink megjelenése elhúzódott. Nagyon köszönjük a megkereséseket, üzeneteket, amikben érdeklődtetek, hogy mi történt velünk, miért nem írunk. Jó volt olvasni, hogy "idegen" emberek keresnek meg, mivel szeretik olvasni a bejegyzéseket, s kíváncsiak, hogy mi történik. Persze a barátainktól is jöttek hasonló megjegyzések, de egy hosszú, fárasztó nap végén erőt tudott adni, hogy nem csak az ismerőseink érdeklődnek utánunk.

Munkatalálás

"Szia, Karesz vagyok, 42 éves, tanár."

"Cső, Tomi vagyok, 31 éves, villanyszerelő."

"Helló, Joci vagyok, 32 éves, alkoholista." ;)

Identitásunk egyik legfontosabb része az, hogy mit csinálunk, mi a foglalkozásunk, hobbink. Nekem ez a sor az elmúlt időszakban így nézett ki: "Helló, Zsolt vagyok, 33 éves és próbálok munkát találni". Valahogy sután hangzik, hogy nincs foglalkozásom, vagy ha van is, nem megyek vele sokra (mondjuk 32 éves Joci se, de ez más téma).

Mióta kijöttünk ide Ausztráliába próbálok munkát találni, sikertelenül. Mióta otthagytam a magyar munkahelyemet májusban, azóta egyre kevésbé mertem magamat informatikusnak mondani, lévén egyre inkább tapasztaltam azt, hogy nem kell a szaktudásom itt, vagy legalábbis valami miatt nem sikerül elhelyezkednem. Itt nem vagyok informatikus - ez volt egy idő után az összegzés. Volt is belőle lelki gyötrelem és kikészülés bőven.

Költségnapló I.

Még szeptemberben írtam egy bejegyzést arról, hogy mennyibe is kerül az élet itt. Akkor azt próbáltam meg bemutatni, hogy minek mennyibe is kéne kerülnie Magyarországon annak érdekében, hogy ott is az ausztrál életszínvonalat lehessen érezni.

Több érdekes válasz is érkezett arra a posztra (különös figyelmet váltott ki a 76 HUF-os benzinár :) ), páran viszont azt jeleztétek vissza, hogy arra is kíváncsiak lennétek, mi mennyit költünk egy normális hónapban.

Nem felejtettem el ezt a kérést és jó gondolatnak tartom, viszont a "normális" hónap megfogalmazásával volt némi gondom, így úgy döntöttem, hogy összekötöm a hasznost a jópofával és csinálok egy "költségnaplót".

Feltételezem, hogy minden háztartásban csinálnak valami hasonlót (vagy legalábbis hasznos lehet), de mivel új környezetben mi sem tudtuk pontosan, hol állunk, ezért nem tudtam egyértelműen megválaszolni a kérdést.

Október elsejétől kezdve minden egyes költési tételünket elkezdtük vezetni egy táblázatban annak érdekében, hogy választ kapjunk, mennyibe is kerül itt ténylegesen egy-egy hónap. Az azóta gyűlt adatokat fogom most bemutatni, illetve beszélni róla.