Melbourne - éjszakai fények

Egyik este kimentünk a boltba, s elhatároztam, hogy sötétedés után fényképezőgéppel is ki kell jönni. Nagyon szép a város "kivilágítva". Van, ahol tényleg kivilágítanak valamit, de hála a belvárosban levő nagy épületeknek egyébként sincs ténylegesen sötét. 

Mondjuk az, hogy állandóan valamilyen szinten világos van, kissé kikészíti alvási szokásaimat...

Vegyes képek Melbourne-ből

Ez a poszt három különböző témakört fog nagyon röviden körbejárni, főként fotókkal.

Az egyik a béna próbálkozásom épületek és parkok szép fotózására (a HTC automata funkciói sokat javítottak a tehetségem teljes hiányán), a másik az valójában egy ornitológia házi lenne, ha értenék hozzá, a harmadik pedig igazából az értelmezhetetlen furcsaságok rovatába tartozik.

Melbourne - városnézés II./2

És akkor jöjjön a szerdai képek folytatása, hátha így könnyebben be lehet majd tölteni...

Időjárás - Winter is coming!

Rendszeresen megkapjuk azt a kérdést, hogy milyen az idő errefelé, mivel ugye itt fordítva vannak az évszakok, mint Magyarországon. Nos, ez a poszt most ezzel fog foglalkozni főként, nem pedig az elmúlt napok eseményeivel - arról Zita ír.

Melbourne - városnézés II/1.

Elnézést, hogy csak most keletkezik új bejegyzés, s köszönjük a sok figyelmeztetést, hogy írnunk kellene már :)

Az igazság az, hogy néha (néha gyakran) leeresztünk, s eluralkodik az elkeseredés a munka keresése miatt. S mivel munkát neten keresünk, így már örülünk, ha kikapcsoljuk a gépeket, összevakarjuk magunkat annyira, hogy kimenjünk a lakásból. Ha utóbbi sikerül, akkor se visszük magunkkal mindig a fényképezőgépet...

Szóval bocsánat, igyekszünk írni és jókedvűnek lenni.

A sok kérés hatására viszont ma több bejegyzés is születik. Zsolt is éppen ír, én is fel szeretném tenni a városnézős képeket, s mivel páran jelezték, hogy a sok kép egy bejegyzésben lassan töltődik le, ezért ráadásul két részletben töltöm fel a képeket.

Melbourne - városnézés I.

A mai napra beterveztük a városnézést. Természetesen rá kellett jönnünk, hogy ez egy folytatásos sztori lesz, mivel a belvárost sem sikerül egy nap alatt bejárni, főként ha fényképezünk is.

 Így tehát jöjjön az első felvonás :)

Első interjú

Ma reggel gyomorgörcs és idegesség ébresztett, mivel interjúra kell menni.

Felöltöttem kosztümöm, s már indultam is. A helyszín kb 5 percnyire volt, egy elegáns tárgyalóban. Jodie újra kedves volt, ismét kifaggatott, s megnyugtatott, hogy semmi baj az angolommal. Hát, én azért még bőven szeretnék fejlődni... Kollégája is beszélgetett velem. A végeredmény: majd értesítenek. Van náluk pár állás meg több cégnek állandóan küldik a szabadon lévő emberek adatait. Szóval, ahogy Jodie mondta, keep fingers crossed. De legalább kaptam csokit :) Hazaérve mindketten jelentkeztünk még pár helyre, hogy aztán egész nap azt érezhessük, hogy nem kellünk senkinek. Elmentünk még a VicRoads-hoz időpontot kérni, hogy becserélhessük a magyar jogsit ausztrálra. Hazafelé vettünk meg két pokrócot (jön a tél), meg egy sütit vacsira.  Most nekiállunk tv-t nézni és sajnálni magunkat...  Lesz majd ez jobb is, csak Zsoltit hívják be és kapjunk munkát.

Első napunk Melbourne-ben

Sydney-nek búcsút intettünk és felszálltunk a Melbourne-be tartó járatra. Másfél óra alatt meg is jöttünk, mi is és a csomagok is, mind a 70 kg.

Felszálltunk a Skybus-ra, majd elgyalogoltunk a szállásig. Ezekkel a csomagokkal csak áldani tudtuk a sorsot, hogy nem távolabb van a szállás...

Fél hat tájékán be is értünk a lakásba, majd gyorsan elkezdtünk kipakolni. Közben elrohantunk vásárolni is, merthogy sampon, balzsam, tusfürdő Sydney-ben maradt (nehezek és nincs hely), újabb kb 20 kg cuccal vissza a lakásba.

Kipakolás befejezése és ágyazás után már csak gyors vacsorára maradt erőnk, s bedőltünk az ágyba.

Ma (szerda reggel) ismét futottunk 2-3 kört a boltokba (amikkel itt tele van az összes utca, csak a megfelelő árakat kell megtalálni): vízforraló, edények, tányérok, pohár, bögre, cipőállvány, alap élelmiszerek, Zsoltinak egy öltöny (túl jól sikerült a fogyókúra), nekem egy farmer (én is fogytam valamennyit), tisztítószerek és még sok más került megvásárlásra (találtam 3 könyvet is, de megvárom a fizetésem a vásárlással). Zsolt szegény megszakadt a cipekedésben, s mindketten elfáradtunk.

Így hazaérve már csak a takarítás és az elpakolás maradt hátra :)

Zsolt ismét jelentkezett egy fejvadász céghez, várja a választ. Edit megnyugtatott minket, hogy 1-2 hónap és lesz munkája :)

Én írtam a fejvadásznak, aki Skype-on interjúztatott, s mire átértem a másik szobába, már csörgött is a mobilom, s behívott péntek reggelre. Most pánikolok...

A lakásról röviden, majd talán fotózunk is valamikor:

Bent van az amúgy nem túl nagy Melbourne CBD-ben, azaz az üzleti negyedben, egy szálloda 11. emeletén. Itt pár apartmant magánszemélyek megvettek, s kiadják. Van egy hálószobánk, egy fürdőszoba, egy konyha, s egy nappali. S egy lakótárs, aki 3 hetente egyszer megjelenik :)

Röviden ennyi, folytatás majd következik, talán pénteken...

Utolsó nap Sydney-ben - Operaház

Utolsó napunkat töltjük Sydney-ben (legalábbis egy időre), így eldöntöttük, hogy pár adminisztratív teendő mellett meg kell néznünk az Operaházat is és össze kellene hozni egy helyre a Zimlereket :)

(Mire sikerül közzétennem ezt a bejegyzést, már a nap is eltelt, mert a képek nem akarnak feltöltődni, hiába szórakozom velük 6 órája... Sőt, még egy teljes nap eltelt...)

Furcsaságok listája egy hét után

Ez most egy rendhagyóbb poszt lesz, nem arról fog szólni, hogy mikor mit csináltunk, hanem így egy hét után összegyűjtve a furcsaságokat.
Az ember elsőre azt gondolná, hogy maximum egy-két dolog fogja meglepetésként érni, legtöbben talán a jobbkormánytól és a balra tartstól tartanak, mint meglepetés. Hát nem.
Előre szólok, hosszú a poszt.

Szerdától vasárnapig - laza és mozgalmas napok

Hát, ez a bejegyzés sokáig váratott magára. Minden este akartunk írni, aztán vagy közbejött valami vagy a kedvünk ment el a gép bekapcsolása közben.

Vegyük sorra a napokat:

Ügyintézés és óceán és ki az a Laci???

A mai bejegyzés két napról szól - a tegnapi nap "száraz ügyintézés", ami azért tartogatott bőven meglepetéseket, a mai nap pedig egy újabb pihenős-sétálós nap lett, s megnéztük az óceánt is.

Első vasárnapunk

A tegnapi érkezés után picit sétáltunk és alapvető tisztálkodási eszközöket vásároltunk, mint Zsolt írta. Kora délután ránk tört a fáradtság, így aludtunk kb 3 órát, amiből az keltett, hogy Anyu hívott Skype-on :)

Este még tettünk a szomszédos utcákban egy sétát, s megállapítottuk, hogy jó pár ház egy IKEA vagy valami hasonló katalógus címlapján is lehetne. Párba a kinézete alapján szívesen beköltöztünk volna.

Ma reggel fél 8-kor ébredtünk, s nekikezdtünk a... semmittevésnek. Na erről fog ez a bejegyzés szólni, sok képpel.

Az út - egy hosszúra nyúlt nap

Eljött ez a nap is. Mivel nem vagyok Facebook-hívő, ezért nem online közvetítjük az utat, hanem egy utólagos összefoglalóban – már csak azért is, mert így nem kellett azon aggódni, hogy melyik reptéren van net vagy nincs. Mondjuk a Skype lehet, hogy kényelmesebb lett volna, ha lett volna bármelyiken reptéren net. Így maradt az SMS arról, hogy megjöttünk, jól vagyunk, élünk.

Indulás előtt

A mai napra elméletileg már nem volt túl sok teendő; dobozolás befejezése, bankszámla ügyintézés, búcsúzkodások.

Műszaki áruházunk költözik :)

Összepakoltuk a műszaki cikkeket a kábeleikkel együtt. Ez megért egy-két képet.

Hihetetlen, de sok dolgot nem viszünk: egy számítógép, 2 TV, 2 monitor, billentyűzetek, egerek, hangfalak, légtisztítók maradnak :)

Eközben Kati még alszik, mivel sokáig dolgozott tegnap, hogy ma velünk lehessen. Jófej leszek, s a róla készült képet nem teszem fel :)

Viszlát Csini!

Ez a bejegyzés nem szerves része a blognak, de szükségem van rá, illetve páran kérdezték, miért nem viszem magammal kiskutyám. Kérem, ha lehet, senki ne írjon ehhez a bejegyzéshez hozzászólást. Köszönöm!

Hosszú napok

Úgy érzem, ez a hét az egyik leghosszabb az életemben: hivatalos teendők, pakolás, ügyintézések, utolsó találkozások (vagy legalábbis egy időre), autó eladás és kiskutyám...

Röviden összefoglalva: haladunk. Hosszabban kifejtve: haladunk, de fizikailag és lelkileg kivagyunk. sok dolog változik egyszerre, sok helyen kell helytállni, mosolyogni, türelmesnek lenni, s már csak itthonra nem jut mindebből. De majd jobb is lesz, ezt az időszakot kell túlélni.

Tegnap voltam bent utoljára elköszönni a volt munkahelyemen. Megnéztem, Vera megérkezett, épp vette át a számítógépemet. Remélem, ma már az anyagaimat is megkapta, s hamar belejön :)

Ezalatt megkaptam az utolsó mikulás csomagomat is... Magyarország, így szeretlek... Olyan helyen parkoltam, ahol semmi nem utal arra, hogy fizetni kellene, csak 2, a szokásosnál alacsonyabb, szürkébb, oszlopok mögé rejtett automata. Hát, nem vettük észre... Nem baj, ez még kellett a végére.