Valahol ott hagytuk abba, hogy Zsolt volt a lakás miatt az ügyvédnél.
Azóta velem is sok dolog történt, s persze Zsolttal is, hosszú másfél hét volt, de már csak három van hátra, s még mindig sok dolog maradt. Remélem, végzünk mindennel, mire indul a repülő, s még talán picit pihenhetünk is majd.
Megpróbálom összeszedni, mi minden is történt. Az elgépelésekért előre is elnézést, de kiskutyám kaparja a laptopot, merthogy miért is egy nyavalyás számítógéppel foglalkozom :)
Kerestem ügyvédet és közjegyzőt, merthogy kell meghatalmazás a bank és befektetés miatt. Pár telefon után lett is időpontom holnapra, így Anyukám mindenre fel lesz hatalmazva. Már csak azt remélem, hogy ezt azok is el fogják fogadni, akiknél a meghatalmazással próbál kezdeni valamit...
Ügyvéd és közjegyző felkérése után bementem kedven mobil szolgáltatómhoz, hogy mikor és hogyan is válthatnék át feltöltökártyára, s ennek kapcsán kiderült, hogy nekik meg csak a 2 tanús meghatalmazás a jó. Éljen, szeretem a bürokráciát. Nem baj, Anyukámnak lesz még egy papírja.
Megírtam a degu használati útmutatót. Rádiéknak adtam egy hivatalos könyvet is, de azon kívül összeírtam, hogy a mi deguinknak mik a speciális igényik, pontosan mit esznek és azt hol lehet beszerezni. Majd ezután, csak hogy a deguknak is legyen csomagjuk, rendeltem még az állateledel bolttól kb 3 hónapnyi eleséget, ez is holnap érkezik.
Másfél hete pénteken volt egy kis időm, s éppen jó kedvem ahhoz, hogy a már előkészített önéletrajzomat elővegyem és megnézzem a neten, van-e állás, amire jelentkezhetnék. Bár a CV-online-tól is kaptam egy kihagyhatatlan ajánlatot (TESCO-ba keresnek gyakornokokat), mégis inkább az ausztrál állások közt böngésztem. Végül jelentkeztem egy törzskönyvezési asszisztensi helyre és még egy fejvadászhoz, ahol nem konkrét állás volt kiírva, hanem törzskönyvezőket keresnek mindenféle szintre, pozícióba. A cég egyébként gyógyszeriparral és egészségügyi vonallal foglalkozik. Péntek délután küldtem el a jelentkezést, ami náluk már szombat, s hétfő reggel már válasz várt az e-mailek közt. Először Sydney-ben lett volna előinterjúm, de úgy döntöttek, hogy a Skype is jó, így pénteken reggel már gyomorgörccsel ültem a gépem elé, érteni fogok-e mindent és ki tudok-e nyögni értelmes mondatot. Egy nagyon kedves, mosolygós fiatal nő kikérdezett a korábbi állásaimról, hogy éreztem ott magam, mikor érkezem. Kb 40 percig beszélgettünk, s abban maradtunk, hogy megbeszéli 2 kollegájával a hallottakat, illetve átnézik együtt az önéletrajzom és a lehetőségeket. Én pedig hívhatom, amint Melbourne-be érünk, hogy személyesen is találkozzunk, s elmondhassa, mire jutottak velem kapcsolatban.
Ha nem is tudnak ajánlani semmit, akkor is egy jó élmény volt, jó, hogy van kit felhívni, honnan elindulni és pozitív, hogy nem adatbázisba kerültem be, hanem szinte rögtön megkerestek, s foglalkoztak velem. Ez reményt adott, hogy nem csak Zsoltnak lesz munkája, hanem nekem is.
Köszönöm Editnek, hogy az önéletrajz küldés kapcsán ismét türelmes volt, mivel kétségbeesett üzeneteket küldtem neki, hogy a jelentkezési lapon ez vagy az mit jelent és jelentkezhetek-e egyáltalán.
Másik nagy project még másfél hete az volt, hogy Zsolt megnézte a Qantas, én pedig a British Airways szabályzatát, mekkora bőröndöt is vihetünk majd. Este erről tartottunk egy jó kis meetinget (látszik, hogy a marketinghez tartoztam közel két évig), s ugyan prezentációt nem csináltunk, de felvázoltuk egymásnak az információkat. Végül arra jutottunk, hogy a British Airways súlyban engedékenyebb kabin bőröndnél, de a Qantas meg kisebb méretű csomagokat enged. Szóval vagy köveket pakolok vagy könnyebb lesz a bőröndöm...
Amit kiokoskodtunk: a kabin bőrönd a Qantas miatt max. 7 kg lehet + kis női táska vagy laptop táska megengedett. A kabin bőrönd mérete 115 cm (mélység+magasság+hossz).
A gépre feladott bőrönd a British Airways miatt 23 kg lehet (vagy túlsúlyt fizetünk, merthogy a Qantas engedne 30 kg-ot), a Qantas miatt pedig 158 cm-es.
Ennek tudatában elmentünk bőröndöt venni nekem. Kivételesen feltűnőt akartam, hamar megtaláljam majd, így vettünk egy kabinbőröndöt hozzáillő nagy bőrönddel rózsaszín színben. Az ára volt az igazi poén: a kettő együtt 11000 Ft-ba került. Ha csak egy utat bír ki, már akkor is megérte...
Zsolt eredetileg az én régi nagy bőröndömmel utazott volna, de amikor mellétettük az újat, kiderült, hogy akkora a méret különbség, hogy következő héten Zsoltnak is vettünk egy nagy bőröndöt zöld színben.
Egészségügyi vonalon is haladtunk. Mivel rossz volt a TSH értékem, mentem a dokihoz, kétszereztük az adagot, mivel elfelejtettem, de az előző mérések idején más gyógyszert is szedtem, s azzal együtt voltam beállítva. Egy hónap után új mérés, s most újra minden rendben :) Csak majd azt kell kint kitalálni, hogy milyen gyógyszerhez hogy jutok hozzá. Jelenleg osztrák készítményt szedek, onnan is hozatom be, mert itt nem kapható. Jó kis feladvány lesz, hogy Ausztráliában mit adnak majd helyette.
Ma volt a kiértékelésem is, szerencsére új dolgot már nem mondtak, de megkaptuk mindketten az angol nyelvű verziókat is, ezt is lehet csomagolni.
Tegnap tartottunk papír rendezési estét. Van, ami a szemétbe ment, más a megsemmisítőbe fog. Van, amit itt hagyok anyunál megőrzésre még, egy rész megy a bőröndbe, egy pedig a dobozokba. 2 órányi papírozgatás után már nagyon untam, s úgy éreztem, sosem lesz vége. 3 óra után végeztünk szerencsére :)
Lett két újabb dobozunk is, az előző három már anyósomnál, hogy tudjuk ezeket hova tenni. Jövő vasárnapra végeznünk kell, mert akkor beköltöznek mellénk Katiék.
Hétfőn kiszedték a bölcsességfogam. Csak egyet, de az is elég. Pontosítok is, mert inkább kibányászták. Nem volt gyulladt, de pont a többi fog felé kellett elfeküdnie, s ahogy nőtt, azokat nyomta. Három doki tanácsára volt időpontom a szájsebészhez. Két érzéstelenítő és 30-40 perc kemény fúrás, faragás, feszítgetés után több részletben kijött a fogam. Aznap este azért könyörögtem, hogy öljön meg valaki, mert nagyon fáj. A fájdalom most már nem vészes (na jó, naponta 4x-5x szedek fájdalomcsillapítót és 3x antibiotikumot), de cserébe a deguk már gyanúsan néznek rám, hogy a pofazacskómba rejtettem a kajájukat. Fel van dagadva az arcom bal oldalt, egészen a szememig, s szájzáram van. Enni nem tudok, csak pépeset. De a doki szerint ez normális, legyek türelemmel.
Lennék is, ha vasárnapra nem házassági évfordulós vacsi lett volna betervezve... Szeretlek, Zsolt, s ígérem, bepótoljuk, ha jobban leszek!
OEP/NAV-nál bejelentettem, hogy ezentúl én fizetem a TB járulékomat, merthogy megszűnt az állásom.
Ma volt az utolsó napom. Egy hete a kollegák elvittek búcsúvacsorára egy budai vendéglőbe. Jó volt, csak kár, hogy hosszú asztalnál ültünk, s nem nagyon lehetett mozogni. Kaptam egy szép nyakláncot emlékül, majd felveszem a kinti interjúkra.
Nehéz volt lezárni mindent a munkában. Egy hete még aggódtam, hogy mit hagyok magam után,s igyekeztem mindent lezárni, amit lehet. Múlt hét csütörtökön az utódom bejött egy napra, hogy át tudja nézni, mit is csinálok. Bocsi Vera a hosszú napért, de gratulálok is, hogy 9 órán át képes voltál kitartóan figyelni!
Szerintem minden rendben lesz, kedves és ügyes lány veszi át a munkám, de csak május elejétől jön. Remélem, addig nem lesz sok SOS feladat, amivel az elődömnek kell megküzdeni.
Mivel tényleg próbáltam mindent hamar lezárni, mára már csak egy nagyobb lélegzetű feladat maradt a leszerelésen kívül. Végeztem mindennel, leadtam a gépem és a telefonom, belépőkártyám. Mire visszaértem a szobába, szobatársamon keresztül hívtak Szlovéniából, hogy még mit küldjek el. Rohantam vissza az IT-re, s vadásztam össze a papírokat, hogy gyorsan elküldhessem, mielőtt elrohanok ellenőrzésre a szájsebészhez. Ennyit arról, hogy nyugodtan távozom...
Holnap biztos fura lesz úgy kelni, hogy nem munkába megyek, s ma is nehéz volt elbúcsúzni a kollegáktól. De még biztos találkozunk és tudunk levelezni is, talán majd ezt is olvassák.
Hiányozni fogtok és remélem, Veletek minden rendben lesz!
Talán ennyi... Holnap újabb nap újabb ügyintézésekkel.
Ja, ha valakinek kellene egy 2001-es Rover 25 típusú autó, szóljon, épp van egy eladó :)
