2013. január 23., szerda

Kapás utáni reggel

Zsolt tegnap posztolta, hogy vége a várakozásnak, szép levelet kaptunk! Tényleg szép hosszú és nem csak egyszerű vízum, de tele hasznos tudnivalókkal :)

Hogyan is éltem meg?
Beérek a munkahelyre, köszönök pakolászó szobatársamnak. Már éppen a táskámat süllyeszteném a szekrénybe, amikor megszólal a mobil. Kb ennél a résznél vettem fel: "Van az úgy, / nem hat már a szó. /S valahol messzebb volna jó, / gyógyít a távolság." Zsolt hívott a kérdéssel, hogy ülök-e. Sejtettem, hogy ez mit jelent, így próbáltam nem túl feltűnően egy szabad irodát keresni (persze ilyenkor van bent mindenki), végül lehuppantam egy székre, s megtudtam, hogy a tegnapi nappal megszületett a várt dokumentum.
Öröm és sok kérdés egyszerre merült fel, s mivel jó pár téma várt a munkában, szinte egész nap nem is tudtam gondolni rá, kénytelen voltam kizárni.
Hazafelé Anyunak elmeséltem telefonon, akkor kezdett nekem is leesni, hogy megyünk.
A lezárás utáni katarzis és mámor viszont hiányzik, mivel hazaérve kb 5-10 perc alatt egy laza 3 oldalas listát írtunk az elintézendő dolgokról, amik közt szerepel a repjegy vásárlástól a degukról szóló használati útmutatónak megírásán át banki ügyintézésig sok minden.
Így jelen pillanatban az az ötletünk, hogy nekiállunk intézni a listán lévő dolgokat (s amint kipipálunk egyet, hozzáírunk még ötöt), s ha látjuk a végét, repjegyet veszünk - azt persze megnéztem, hogy árban már mindegy, egy vagy 5 hónapra előre vesszük meg.

Az éjszakám vacak volt, alig aludtam. Nem köröztek gondolatok, s nem is tudtam átgondolni semmit, de álom sem jött a szememre. Ezt szerintem a mai edzésen fogom megérezni...

Sok dolog van mögöttünk, de most sok feladat jön, amit igyekszünk pozitív hozzáállással végigvinni.

Köszönöm CSE Ausztralia, s különösen Nektek, Edith és Csaba, hogy erőt és reményt adtatok a kezdeti elkeseredettség után!