Előszó: ez a poszt két lépésben született, az első fele nagyjából december közepe felé íródott, amiben próbáltam összefoglalni, hogyan is érezzük magunkat a decemberi ünnepáradat közeledtével (mikulás, szülinapok, karácsony, szilveszter+szülinap... sűrű a december)
Ahogy olvasom, lassacskán megérkeznek a fagyok Magyarországra, esetenként előfordulhat havazás is - már letagadhatatlan, hogy megjött a tél, lassacskán az emberre rátelepszik a karácsonyi hangulat, a "kinek nem vettem még ajándékot és mit vegyek?" pánik, valamint a készülődés.
Itt is megérkezett az új évszak, nehéz lenne tagadni, de a karácsonyi érzés nem jött vele. Egyre gyakoribb a 30 fok feletti napi csúcs, a napsütés egyre erősebb, és egyre hosszabbak a nappalok - eltéveszthetetlen jele a nyárnak.
A karácsonyi hangulat viszont elég bizarr. Ez lesz az első meleg klímán töltött karácsonyunk, szóval minden új ezen a fronton. Gondoltam sorolok pár példát a rekkenő hőségen kívül, amivel összefutottunk:
- a boltok polcain egyszerre jelentek meg a karácsonyi édességek, karácsonyi díszek, valamint az ez évi grillszezon legújabb kütyüi
- ugyanabban az újságban (néha ugyanazon az oldalon) reklámozzák a csokimikulást és az idei fürdőruhatrendet
- ha a belvárosban sétálok, akkor a boltokban mindenhol kint van a karácsonyi díszítés, műhóval, rénszarvassal (az itt nagy divat, biztos mert egzotikus állat), mikulással. Mindezt 25-35 fokban.
- a plázákban karácsonyi zenéket játszanak - olyanokat, amiket nem ismerek, de legalább a napsütés ide is betör a tetőablakokon keresztül, és átszivárog a műfenyő-karácsonyi dísz íveken
- megjelent a pulykahús az áruházak polcain. Erre nem is nagyon gondoltam eddig, de a pulykahús itt ünnepi ételnek számít, csak ebben az időszakban kereskednek vele.
Eddig tartott az első rész, egy fotó arról, hogy milyen szörnyű is az időjárás (mi mindenre jut itt idő):
A második rész december végén íródik, mikor már a karácsonyon túl vagyunk (a karácsonyról külön poszt fog születni).
Arra a megállapításra jutottam, hogy Melbourne a gyorsan változó időjárás fővárosa. Tegnap pl. 37 fok volt délben, 21 fok este, ma reggel 9 fokot mutatott a hőmérő, napközben 23 fok várható. A hőérzetet a napsütés jó 4-5 fokkal dobja meg (35 fok felett ez már durva), szó szerint érzi az ember, hogy égeti a bőrét, a naptej alapnak számít.
Általánosságban véve sétafelszerelésnek számít a hátizsák, amiben dzseki, naptej, napszemüveg, sapka, esernyő - mert sosem tudod, melyikre lesz szükséged.
Az ember azt gondolná, hogy ha kinéz az ablakon és megnézni, mások hogy öltözködnek, akkor lesz némi tippje arról, mit is kéne felvenni - hát nem. Láttam már itt 28 fokos tűző napsütésben embereket bélelt téli csizmában, napszemüvegben és alig takaró pólóban - na ebből mondja meg valaki, milyen is az idő odakint. Hasonlóképpen nehéz feladat megtippelni az időt a papucsban, rövidnadrágban és dzsekiben csasszogók alapján.
A másik jellegzetes decemberi jelenség (Magyarországon is), hogy az emberek elárasztják a plázákat. Ez karácsony előtt ugye az ajándékvásárlási őrület, de itt az igazán durva a két ünnep közötti időszak, a csúcspont pedig karácsony másnapja, amit itt "Boxing day"-nek hívnak. Ilyenkor szinte az ÖSSZES üzlet megpróbál egy-két nap alatt megszabadulni a teljes karácsonyi raktárkészlettől, hogy legyen hely a szilveszteri/újévi cuccoknak. Ez általánosságban véve 30-50-70%-os leárazásokat jelent tulajdonképpen MINDENRE. El lehet képzelni a műszaki cikkeknél, bútoroknál és ruháknál milyen tömegek vannak? Nem igazán - azt próbálja elképzelni valaki magyar mentalitással, hogy mondjuk egy nagy Tesco műszaki osztálya kiürül, vagy hogy a vevőszolgálatnál az áruházból (!) kilóg a sor, mert a garanciát érvényesíteni akarják.
A "boxing day" elnevezés egyébként onnan ered, hogy ezen a napon adták oda állítólag az ajándékdobozokat a vállalatok az alkalmazottaknak, "Christmas Box".
Ha engem kérdeznek, szerintem inkább ott lehet tetten érni a nap jelentését, hogy ha bárki elmegy egy bevásárlóközpontba ezen a napon, akkor annyi ember van, hogy a boxtudásra komoly szükség van ahhoz, hogy az ember akár csak pár lépést is tudjon haladni - szó szerint sodor az emberáradat.
Megkértem Zitát, hogy olvassa át a posztot, mielőtt publikálom, és az volt a véleménye, hogy "nem igazán áll össze egy egésszé". Azt kell mondjam, hogy egyetértek vele és nem csak azért, mert két részletben született a bejegyzés, hanem mert az egész decemberünkre ez volt itt a jellemző. Nehezen egyeztethető össze a hideg karácsony érzése az itteni szituációkkal, az ajándékokkal készülődés és a napszúrás.
Pár nap múlva meglátogat minket anyósom és bátyám Magyarországról, de mivel mindig úgy beszélünk róla, hogy "majd január 1-én érkeznek", folyton emlékeztetnem kell magamat arra, hogy az mindjárt itt van, nem pedig hónapok múlva, amikor majd tél lesz.
Összességében azt kell mondanom, hogy kell még jó pár hasonló december, mire az ember megszokja, milyen is itt. Állunk elébe :)
