Mióta vettünk egy autót kb. két hónappal ezelőtt, sokszor beszéltük Zitával, hogy én annyira nem rajongok a vezetésért, és ha vennénk még egy autót, amivel nekem kellene járni, akkor az valószínűleg olyan felszereltségű lenne, amit azért jóval kisebb ráfordítással is lehet vezetni.
Az egyik ilyen beszélgetésen Zita felvetette a Ford Kuga-t (relatíve új sorozat, alig másfél éve van ilyen a Fordnál), mint egy elég jól felszerelt modell, ami ráadásul nagy, kényelmes és még márkahűek is maradnánk. Elkezdtem kicsit jobban utánajárni az autónak, olvasgattam kritikákat meg elemzéseket róla, átolvasgattam, milyen specifikációkkal rendelkezik és egyre inkább úgy voltam vele, hogy jah, végülis, miért ne...
Az egyetlen nagyobb hátulütője ennek az autónak az ár. Tekintettel arra, hogy jóval több extra van benne, mint Zita kocsijában, valamint nagyobb is, az ára is jóval termetesebb. Ismét csak valami olyasmiben gondolkodtunk, hogy várunk, amíg kifutó sorozatelemek nem lesznek belőle, és akkor kezdünk el komolyabban nézelődni, hogy érdemes-e ilyet venni. A stratégia az volt, hogy január környékén elkezdik kiárusítani leárazva a tavalyi bemutató modelleket és akkor majd mi jól lecsapunk az egyikre.
Tegnap reggel, míg Zita még aludt elkezdtem számolgatni, hogy meg volna-e a lehetőségünk arra, hogy vásárolni egyet, és ha igen, akkor az mit is jelentene anyagilag nekünk; futamidőket számolgattam, törlesztőrészleteket, teljes hitelmutatókat és arra jutottam, hogy van egy egészen reális összeg, ami még bele tud férni a havi megtakarításokba - még így is tudunk eleget félretenni arra, hogy házat venni, gyerekeket tervezni, meg ilyesmik.
Felmentem arra a honlapra, ahol Zita autóját is vettük és megnéztem, mennyibe kerülnek a Kugák és szerencsémre találtam náluk egy demó autót a 2013-as szériából. Tulajdonképpen ugyanaz a logika, mint amit januárban akartunk csinálni a 2014-es modellel, csak épp már kiállításon van. Felszereltségében az egyik legjobban felszerelt darab, mindenféle kütyü van benne, amit csak akarnék - meg pár olyan is, amiről azt se tudom, mire jó, de majd elolvasom a gépkönyvet.
Amikor Zita kicsit kezdett magához térni a reggeli ébredezésből, akkor felvetettem neki, hogy menjünk el megnézni ezt az autót valamikor, s mivel nincs program aznapra, akár aznap - hátha olyan vacak vehetni, hogy egy életre megutálom. Ebből a beszélgetésből az lett, hogy Zita egy óra múlva felhívta a kereskedőt és leszervezett egy tesztvezetést még aznap délelőttre.
Mivel nem volt tervünk (a mosáson kívül) a hétvégére, ezért nem igazán sürgetett semmi. Elmentünk, megkerestük a kereskedőt, dumáltunk kicsit, kihozta az autót és elvitt minket ugyanarra az eldugott környékre, ahol anno a Fiestát próbáltuk ki. Mivel az autó automata váltós, mi meg még sosem vezettünk ilyet, volt egy rövid kis tájékoztató arról, hogy mire számítsunk, aztán átültem a sofőrülésbe és mentem az autóval egy kicsit, csak hogy érezzem, mennyiben más, mint a Fiesta - nagyon sok mindenben. Kellemes vezetni, jól mozog (annak ellenére, hogy bazi nagy), jól kilátni belőle, rengeteg a fény a belső térben, egyszóval jó érzés kezelni.
Aztán jött az egyik téma a kocsi kapcsán, ami eléggé fúrta az oldalam: van benne automata párhuzamos parkolási rendszer. Ez a cucc úgy működik, hogy ha mondjuk az utcán haladva az ember parkolni akar, akkor bekapcsolja ezt a kütyüt, és szép nyugodtan haladgat tovább. Az autó egyszer csak jelzi, hogy van mellette egy olyan hely, ahova be tud parkolni (ha esetleg nem vette volna észre az ember magától). Innentől kezdve jön az ijesztő rész. Az ember hátramenetbe kapcsolja az autót és elengedi a kormányt - de tényleg, kezeket el, ugyanis ahogy az autó elindul hátra (a hátrafelé sebességet azért az ember kezeli a pedállal) egyszer csak a kormány magától kezd el forogni és hajtja végre az autó a hátrafelé párhuzamos parkolást. Elsőre elég ijesztő látvány, főleg mivel amikor én próbáltam, nem párhuzamosan haladtam az utcán, hanem a rendszer beindításakor ferdén állt az autó (épp kerültem ki egy másik autót) - így a párhuzamos parkolás során az autó simán felment a padkára, elkezdett csipogni, hogy egy fa van mögöttünk, majd közölte, hogy kész is vagyunk.
Egy szó mint száz, a Kuga tele van egy rakás kényelmi funkcióval de azért igényli azt, hogy az ember felülbírálja, ha kell. Van még benne pár olyan dolog, ami nekem nagyon tetszik és jól is működik (hátsó tolatóradar és kamera, mivel nem igazán szoktam érezni a kocsi hátulját), de összességében egy kellemes élmény volt - a szalonba visszafelé már én vezettem végig.
Visszaérve tanakodtunk kicsit arról, hogy milyen pénzügyi megoldásokkal mikori időzítéssel lehetne megvenni az autót, aztán mivel az idei adóvisszatérítés (erről szerintem külön is fogok írni egyszer, ha egy teljes évet dolgoztam már) során egy rakás pénzt kaptunk vissza, úgy döntöttünk, hogy akár már most is bele lehetne vágni a dologba. Nyilván kellene még vennem pár vezetés órát a melbourne-i közlekedés megszokásához, de az nem egy nagy ügy.
Szóval lepapíroztuk, szerdán elhozom :)
Jah, és annak ellenére, hogy terepjáró, az egyik tuning, amit tettek bele, egy EcoBoost nevű rendszer, így kevesebbet fogyaszt, mint Zita Fiestája :)
