Először is elnézést szeretnénk kérni, hogy a blogbejegyzéseink megjelenése elhúzódott. Nagyon köszönjük a megkereséseket, üzeneteket, amikben érdeklődtetek, hogy mi történt velünk, miért nem írunk. Jó volt olvasni, hogy "idegen" emberek keresnek meg, mivel szeretik olvasni a bejegyzéseket, s kíváncsiak, hogy mi történik. Persze a barátainktól is jöttek hasonló megjegyzések, de egy hosszú, fárasztó nap végén erőt tudott adni, hogy nem csak az ismerőseink érdeklődnek utánunk.
És akkor most jöjjön, mi is történt januárban azon kívül, amit a többi bejegyzésbe írunk a mai napon :) Előre szólok, hogy sok a kép, így mindenki türelmét kérem a betöltés során!!!
Január első napján fáradtan ébredtünk, mivel kimentünk az első melbourne-i szilveszterünkre a városba.
Nem buliztuk szét magunkat, de sétáltunk a városban, nézelődtünk, megnéztük az éjféli tüzijátékot (mármint az egyiket a négyből, mivel itt négy helyen is volt, nehogy valaki lemaradjon), illetve én nem akartam a 30. szülinapomon itthon ülni :)
Ja, persze munkában is felköszöntöttek, még december 31-én, pont aznap, amikor felmondtam (lásd másik bejegyzés)...
Szóval január elsején hajnalban értünk haza a városból, majd reggel hatkor keltünk is, mivel jelenésünk volt nyolckor a reptéren, vártuk Anyukámat és sógoromat, Zolit. És emiatt nem írtunk egész januárban blogot, nehogy valaki rájöjjön, hogy 24 órás őrzés nélkül maradtak otthon a lakások :)
Anyuék december 30-án indultak Budapestről, s Hong Kongon át érkeztek Melbourne-be az új év napján fáradtan, amit persze elsőre egyikük sem ismert be...
Mivel a mi lakásunkban csak két felnőtt lakhat, anyunak és Zolinak is egy-egy egyágyas szobát béreltünk januárra a Bell Cityben, a parkoló túlsó oldalán. Ez nem jelentette azt, hogy nem tudtunk találkozni, mivel kaptak hozzánk belépőt, s már a reggeli ébredésünkkor megjelent Anyukám, s általában munka után este 9-ig velünk is volt, néha Zolival együtt.
Zoli kíváncsi volt az itteni életre, így ő hamar a saját útját járta, s fedezte fel a várost, Anyu inkább velünk volt végig.
Próbáltuk megmutatni nekik a helyeket, amiket már mi is ismertünk, elvinni őket az óceánpartra, ahol még mi sem voltunk (s ahol jól le lehet égni, lásd orvosi bejegyzés), elmentünk a Melbourne Aquariumba, egész napos túrára a Phillip Islandra, s a Great Ocean Road-ra. Utóbbiakon készültek a képek is, amik felkerülnek ide.
Melbourne Aquarium:
Kicsit hasonlít a budapesti Tropicariumra, csak a mérete kb az ötszöröse az otthoninak, 3-4 szinten, s itt még pingvinek is vannak. Kb 3-4 órás programot biztosít a hely, ami után ráadásul mi még vásárolni is mentünk...
Great Ocean Road:
Ismét utazási iroda szervezésével mentünk, de egy kicsit más helyeket látogattunk meg, mint előző alkalommal. Persze a fő nevezetességek itt sem maradtak ki. :)
Melbourne Zoo-t is meglátogattuk, laza 6 óra alatt be is jártuk. Ez az egyik kisebb állatkert...
Nagyon szép, hatalmas, tele növényekkel és a budapesti állatkerthez képest az állatok jobban el vannak különítve az emberektől, így viszont nehezebb is fotózni őket.
Phillip Island túránkon is picit más megállóhelyeink voltak, mint korábban, de így legalább mi sem unatkoztunk Zsolttal :)
Az első megálló a Moonlit Sanctuary volt, ahol emut és kengurut etettünk, majd Anyuval koalát simogattunk.
Az első megálló a Moonlit Sanctuary volt, ahol emut és kengurut etettünk, majd Anyuval koalát simogattunk.
És itt találtam ki azt is, hogy egyszer majd dingót fogok tartani :)
Ez már a leégés után egy héttel... Szerencsére ekkor nem kentem be magam semmivel, mert különben nem nyúlhattam volna a koalához...
És megnéztük Churchill Island-et is, ami régen kísérleti sziget volt. Itt kutatták, hogy a világ minden részéről hozott növények hogyan viselkednek a helyi környezetben. Ma is sok növényfaj van itt, illetve bemutatják a birkatartást.
Megnéztük a Koala Conservation Centre-t is, ahol a fő feladat a fákon alvó koalák megtalálása volt.
És a végén persze a pingvinek sem maradhattak ki. Most nem csak az óceánból hazatartó pingvineket láttuk, hanem az őket hazaváró családokat is :)
Elmondhatjuk, hogy Anyu és Zoli sok élménnyel gazdagodott, s kissé fáradtan mentek haza január végén. Mi pedig teljesen elfáradtunk a hónap végére... Legközelebb, reméljük, már egy nagyobb lakásban/házban látjuk majd vendégül a családunk tagjait.
