Orvosi ellátás - vagy legalábbis amiben eddig részünk volt

Egyszer már írtam arról, hogy voltam háziorvosnál, hogyan is mentek a dolgok, s milyen szép is a rendelő. Azóta sajnos vissza kellett mennem, s még szakorvoshoz is eljutottam. Mivel tudom, hogy vannak ismerősök, akiket ez is érdekel, íme egy bejegyzés az orvosi ellátásról, amiben részem volt.

Ha bármi baja van az embernek, s orvos kellene, akkor az első feladat a háziorvoshoz eljutás. Vannak rendelők, ahol időpontot kell kérni, s olyanok is, ahova csak besétál az ember, s kivárja a sorát. Én az utóbbi verzióba járok, mivel kora reggeltől este tízig nyitva van az év bármely napján, s legalább 10 háziorvos van, így egy óránál többet soha nem kellett eddig várni. 

Fizetés szempontjából is eddig két csoportot találtam: az egyik helyen ki kell fizetni a vizitet, s utólag visszaigényelni a pénzt, a másik helyen ún. "bulk billing" van, ilyenkor a Medicare (itteni TB) kártyámon keresztül közvetlenül a hatóság felé számláz az orvos.

Ha lenne még magán egészségpénztári tagságom is (ami majd lesz, csak előbb mindkettőnknek legyen munkája), akkor nekik is lehetne számlázni.

Az utóbbi hónapban két problémával kerestem meg az orvost:

  

1) Januárban az óceán parton sikeresen leégtem, de nem is kicsit. 22 fok körüli hőmérséklet volt, felhős idő és szél, amikor is nem érzi az ember, hogy süti a nap. Éjszaka viszont teljesen bevörösödött a bőrőm a testem 80%-án, égett, s csak reszketni és sírni tudtam. Reggel elhatároztam, hogy bemegyek munkába, majd elájultam. Valahogy nem jutottam be a munkába, s a dokihoz is csak fél nap múlva, amikor már lábra tudtam állni. 

Az orvos megnézett, közölte, hogy "unfit to work", felejtsem el a munkát pár napra, soha többet ne csináljak ilyet, majd felírta az égési sérülésekre kapható receptköteles krémet, s adott egy plusz papírt is, amivel menjek a nővérhez a kezelőbe. 

Azt már tudtam, hogy vért vesznek a rendelőben, de a kezelővel még nem találkoztam addig. Kiváltottuk a rendelő patikájában a krémet, majd egy 3-4 ágyas kezelőben találtam magam, ahol a nővérke lekezelt a krémmel.

Ezt megismételtem még kb háromszor, s kb 1 hét alatt eljutottam arra a szintre, hogy már  mindenhol hámlottam. 2 hét után maradt abba a viszketés és múlt el teljesen a fájdalom.
Tanulság: napra még 10 percre sem megyünk ki naptej, sapka, egyebek nélkül, s érdemes orvoshoz menni, mert van gyógyszer, ami hat :)

Ebben a történetben az orvost és nővért fizette a Medicare, nekünk a krémet kellett csak megvenni. Az utóbbit fedezte volna (legalábbis részben) a magán egészségpénztár.

2) Pajzsmirigy alulműködésem kapcsán is állandóan dokihoz járok. 

Magyarországon anno csak annyit mondtak az orvosok, hogy autoimmun betegség miatt alulműködik a pajzsmirigyem, szedjem a gyógyszert. Csak TSH értéket mértek, szedtem az L-tiroxint, emelték az adagot, én pedig panaszkodtam a dokinak, hogy hízok, állandóan szorongok és ideges vagyok. Az állami doki mondta, hogy ez nem lehet a gyógyszer, majd hozzászokom. A magán doki már komolyabban vett, s átállított egy osztrák T4 gyógyszerre. Mivel ezt a hatóanyagot közvetlenül hasznosítja a szervezet, kevesebbet kellett szednem belőle, a hízás is abbamaradt, a szorongás, pánik rohamok elmúltak.

Ebből a gyógyszerből hoztam ki annyit, hogy legyen időm majd itt is dokit keresni, s ne első nap kelljen már rohangálnom. Itt a háziorvos közölte, hogy a T4 gyógyszert nem hosszútávra használják, mégis L-tiroxint kellene szednem, de először is legyen újra vérvétel. Itt nem csak a TSH-t mérik, hanem két másik értéket is (FT3 és FT4). A TSH értékem jó volt, a másik kettő nem. Ilyen elvileg nem lehetne,  újra mértük. Újra nem jó...

Átállítottak az itt kapható L-tiroxin gyógyszerre, elmászott a TSH értékem picit, de a másik kettő érték már jó. A biztonság kedvéért menjek el szakorvoshoz is. 

Mondták, ha kórházba megyek szakorvoshoz, akkor azt teljes mértékben fizeti a Medicare, de 5-6 hónap a várakozási idő, annyit meg nem várhatok. Adtak egy listát magándokikról, az egyikhez kaptam időpontot három héten belülre. Friss, újabb vérvétellel mentem a dokihoz, ez már kb a negyedik vagy ötödik mérés volt.
A szakorvosnál várnom kellett kb 40 percet, ezért már sűrű bocsánatkérésekkel jött értem a váróba. Behívott, megnézte a leleteim, majd kikérdezte, mi is történt velem a diagnózis óta, felvette a családi kórtörténetet, megvizsgált, s közölte a véleményét.

Őszintén: a magyar orvosokat nem dicsérte meg, mivel nem ismerték fel, pontosan mi bajom, illetve rossz gyógyszert szedettek velem.

Tényleg pajzsmirigy alulműködésem van, de annak egy speciális formája, amit Hashimoto szindrómának neveznek. Egy idő után a sima alulműködéssel megegyezik a betegség, de a kezdeti szakaszán hol alulműködik a pajzsmirigy, hol épp az ellenkező irányba, ezért sűrűn kell ellenőrizni, gyógyszert átállítani. Ezért lehetett, hogy híztam, hiába várta a doki a fogyást, illetve túlműködés jeleit produkáltam, hiszen épp nem kellett volna annyi gyógyszert szednem. A T4 gyógyszert pedig csak pajzsmirigy rákosoknak adják itt speciális vizsgálatok előtt, ha gyorsan le kell vinni a TSH értéket. Nem baj, túléltem, most már jó kezekben vagyok, s végülis csak egy 100 éve leírt szindrómáról van szó, aminek már nem csak a kezelésére, hanem a gyógyítására is végeznek kutatásokat. 

Én nem mondom, hogy rosszak voltak az otthoni orvosaim, de ezek szerint a nemzetközi szakirodalom ezen része nem jutott el hozzájuk.

Végül a szakorvoshoz húsvét tájékán megyek újra új vérvételi eredménnyel. Addig is figyelek, hogy érzek-e valami mellékhatást, jól vagyok-e, s ha baj van, akkor hívom rögtön a dokit. Remélem, ilyen nem lesz.
A háziorvoshoz nem kell visszamennem, mert a szakorvos saját maga tájékoztatja, a korábbi háziorvosi beutalóval pedig mehetek újra a szakorvoshoz.

Ebben a 4 hónapos történetben ingyen voltak a háziorvosi vizitek, a vérvételek. Amit fizetnem kellett: a gyógyszerem és a szakorvosi vizit.

A szakorvosi vizit 300 dollár volt (első alkalom, a többi olcsóbb), ebből is 225 dollárt a Medicare visszafizetett egy napon belül. A visszatérítést lehet a dokinál, neten, telefonon vagy személyesen igényelni. Mivel az ellátási kódom speciális volt, ezért jelen esetben csak személyesen lehetett intézkedni, de még aznap meg is érkezett a pénz a számlánkra. Zsolt intézte ezt, mivel én dolgoztam, de úgy mesélte, hogy bement, odaadta az ügyintézőnek a doki számláját és a Medicare kártyát, s mire végigmondta, hogy nem tudja, ezt hogy kell intézni, mert még nem csinált ilyet, már a kezébe is nyomták a visszaigazolást :)

Összességében dokihoz menni nem vészes dolog, nem kell félni tőle. Na jó, a fogászat más kérdés lesz, mivel a Medicare nem fizeti, s amúgy is félek a fogorvosoktól...