Eljutottunk ide is, hogy újra van autó. Otthon imádtam vezetni, s rajongtam a kocsimért, megsirattam, amikor eladtam. Itt egy évig a tömegközlekedés volt csak, mert ugye nem elsődleges szempont az autó, amikor még nincs munka és ha lakást vált az ember. De most már egy hete a garázsnak is van lakója...
Szépen berendezkedtünk a lakásban, megtörtént az első lakásavató is: pár kollega jött látogatóba, rajtuk teszteltem a vegeteriánus főzési tudományom. Jól sikerült, még ha nagyon rohanós is lett a nap, mivel pont aznap reggel autót vettünk a főzés helyett.
Két hete volt szabad pár óránk, s Zsolt mondta, hogy menjünk autót nézni. Még nem venni, csak ismerkedni a márkákkal. Így kivonatoztunk Dandenongba, elsétáltunk a Holden kereskedésbe (hiszem jelenleg még ez az ausztrál gyártású autó), ahol persze éppen nagy akciók voltak. 2-3 órányi autónézegetés után kétségbeestem, hogy nekem csak egy autó tetszik, az éppen rendkívül akciós, 54ezer dolláros turbódízel, mittudoménmilyenáttételesinjektoros csoda sportautó. Valójában ez volt az egyetlen Holden, amiből úgy éreztem, hogy normálisan látok ki. A többiben annyira sikerült előrehozni az ülést, s felemelni, hogy még mindig az az érzésem volt, mintha karosszékben dőlnék hátra, s nem látom az utat. Zárás előtt 2 perccel találtam egy Fordot, ami miatt felcsillant a remény, hogy mégis találok majd autót, csak rossz márkakereskedésben vagyok.
Egy hete szombaton elmentünk tesztvezetni egy Ford Fiestát (persze valahogy a sport verziót találtam meg már megint). Gondoltam, hogy vezetünk egyet, majd hazafele bevásárolunk, s 10-fél 11-től én már főzök. Nem így lett. Vezettünk egyet, én nagy mosollyal szálltam ki a kocsiból, így Zsolt kérdése csak annyi volt, hogy mennyi és hol írjuk alá.
1 óra papírmunka, s elindult a hitelkérelem a chilli narancs (hiába látszódik a képeken pirosnak) Ford Fiesta autóra, ami egy bemutató kocsi, tehát alig pár kilométerrel, de olcsóbban, mintha új lenne.
Hétfőn már hívtak, hogy a bankkal minden rendben, este mehetek a kocsiért, a regisztrációt is átkönyvelték már a nevemre. Pár órával később, persze már sötétben és esőben, vezettem félve haza új autómat...
A fentiekből látszódik, hogy nem volt nehéz a vásárlás. Ami kellett hozzá: útlevél, vízum, előleg, a hitelkérelemhez két hónapnyi fizetési lap, s pár személyes adat.
A kereskedés elintézte a biztosításkötést, s mivel demó kocsi, már van regisztrációja, amit átírtak a nevemre. A regisztrációs díj itt évente fizetendő, kb 800 dollár, mellé jön a biztosítás, nálam a hitel havi részlete, s kb ezek lesznek a fix kiadások.
A bank kapcsán nagyon tetszett, hogy meg kellett adnom a fix kiadásaimat (pl lakbér), ez alapján kiszámolták, hogy kb mennyi pénzre van szükségem havonta a megélhetéshez, s csak a fennmaradó összeg negyedéig adtak hitelt. Tehát nem hagyják, hogy többet vegyek fel, mint amennyit elvileg vissza tudok fizetni.
A hitel főként azért kell, mert Ausztráliában pozitív hiteltörténetet kell építeni ahhoz, hogy a bank bátrabban merjen később hitelt adni, pl házra. Tehát ha ki is tudtuk volna egyben fizetni a kocsit, mégis érdemes a hitelre áldozni, hogy egyszer majd ingatlanhitelt kérhessünk és kaphassunk.
Hirtelen ennyi a pénzügyekről.
Most bele kell jönnöm újra a vezetésbe, hiszen kimaradt kb 14 hónap, s itt a "rossz" oldalon kell vezetni. Tegnap volt egy tanórám nappal, holnap lesz egy második a sötétben, s jövő szombaton jön még egy a belvárosban, mivel létezik pár fordulás, tábla, ami csak ott fordul elő.
Elsőre nagyon rémült voltam, amikor hazahoztam a kocsit, mára már kezdem élvezni újra a vezetést. Ennek örömére ma ki is mentünk ebédelni az öbölhöz. Sokkal közelebb került a part, most, hogy már kocsi is van :)
