2014. december 24., szerda

Házvásárlás Ausztrál módra

(Ez a bejegyzés egy hosszabb időszakot ölel fel a házvásárlás témát körüljárva. Hosszú lesz.)

Ahogy az életünk halad előre és sikerül eleget félretennünk, elkezdtünk gondolkodni, mikorra tudunk eljutni arra a szintre, hogy vegyünk/építtessünk egy házat.
Nyilván ennek egyik része az, hogy próbáltuk szemmel tartani a házpiacot és az árakat. Elbeszélgettünk, milyen házat szeretnénk, milyen környékek jöhetnek szóba, hogyan tudnánk megoldani közlekedést, meg ilyesmik - inkább álmodoztunk, mint terveztünk de legalább szem előtt tartottuk a céljainkat.
Egyik nap Zita mondta, hogy látott egy érdekes házat, menjünk el megnézni az egyik külső régióba. Nem azért, hogy megvegyük, csak azért, hogy meg tudjuk nézni, milyen is valójában, mennyire különbözik a netre feltett alaprajz a valóságtól.

Pakenham és Officer területek határán volt a ház, kiautóztunk egy hétvégén. Maga a környék szép, dimbes-dombos, tavacskákkal meg kis utcákkal, várhatóan eléggé nyugis lett volna, ami nálunk nagy pozitívum.
Megnéztük a házat és bár a képeken szép volt, valóságban a ház kívül-belül szürke volt; sötétszürke falak kívül, szürkére festett falak belül. Az egésznek így eléggé sötét, nehéz hangulata volt. Hiába próbáltuk elképzelni, milyen lenne más színnel, más burkolattal, egyfolytában azt láttuk, hogy hiába van kint ragyogó napsütés, a házon belül sötét volt, kerestük a villanykapcsolókat.
Mikor elindultunk kifelé és az ügynök megkérdezte, mi a véleményünk, nyíltan megmondtuk neki, hogy a szürke szín túl sötétté teszi az egészet és így tutira nem - erre felajánlották Zitának, hogy átfestik neki rózsaszínre és ez volt a kegyelemdöfés. Azért az árat elkértük, csak tájékozódásképpen.
A kocsiba beülve azt beszéltük, hogy annyiért, amennyibe ez a ház kerül akár mi is építtethetnénk magunknak, mivel tulajdonképpen nincsen nagy különbség aközött, hogy mi magunk építtetünk egy házat vagy készen megvesszük. Utóbbi esetben viszont mi választjuk meg, hogy nézzen ki, milyenek a színek, anyagok, stb, szóval hanyagolni kezdtük a kész házvásárlás gondolatát.

Zita ugyanarra a hétvégére tervezte be az építtetés koncepciójának körbejárását is. Miután eljöttünk a szürke házból,  elmentünk megnézni egy házat Berwick watersben (egy lakónegyed az egyik külső kerületben) az egyik építtetőnél (Burbank Homes), mert nézegetett alaprajzokat és kíváncsi lenne, hogy néz ki az a ház valójában.
Itt ugyanis a házakat az építtetők előre megépítik, berendezik, így aki szeretné megtudni, mit akar építtetni, el tud menni úgynevezett "bemutató falukba". Ez tulajdonképpen egy mozgó házexpo - több építtető felhúz egy egész lakóparkot valahol és az érdeklődők kimehetnek végigjárni ezeket a házakat, beszélgethetnek az építtetők cégek képviselőivel, rendelhetnek házakat a telkeikre, rendelhetnek telkeket és rá házakat, vagy akár az elkészült bemutató házakat is megvehetik.
Ha a bemutatófalu házai elkeltek, az egész brigád fogja magát és továbbáll egy másik lakónegyedbe, amit felhúztak és kezdődik az egész elölről.
Persze vannak hatósági korlátozások arra, hogy ez az egész rendszer hogy működik, meddig lehet árulni ezeket a házakat, mikor kell elkezdeni csökkenteni annyira az árát, hogy mindenképpen eladják, stb.

Szóval Zita kinézte a Burbank-et és egy kisebb házat (ezt), amit elmentünk megnézni. Inkább egy kunyhó, mint ház, csak egy 430 négyzetméteres kis semmiség 4 hálószobával, saját moziteremmel, három fürdőszobával, két beállásos garázzsal, szóval tényleg csak az alapok. Persze egyből beleszerettünk, úgyhogy már a többi házat, amit az adott bemutatófaluban megnéztünk ehhez hasonlítottuk.

Aztán eljött az a pillanat is, mikor megkérdeztük az ottani sales-est (de szép magyar szó ez arra, hogy az építtető helyi eladója) az árról. Számolgattunk kicsit, hogy mit is akarunk, merrefelé is akarunk, aztán kijött egy ár, aminek hatására kiszerettünk a házból.
Viszont az építtető koncepciója nagyon is tetszett, a manus maga szimpatikus volt, értett is az építéshez, volt is szakvéleménye sok mindenről, szóval rengeteget tanultunk a látogatásból.

Így amikor hazaérve elkezdtünk más házdizájnokat nézni (merthogy itt dizájnolják ám a házakat, nem tervezik), akkor már tudtuk, hogy a Burbank tervei tetszenek. Kaptunk tippeket arra nézve is, hogy ez az építtető milyen területeken épít, milyen telekre van szüksége milyen házterv megvalósításához.
Volt pár körünk még ugyanennél a sales-esnél (Daniel), míg végül kikötöttünk egy az eredeti koncepcióhoz eléggé hasonló tervnél, nevezetesen ennél. Néztük az árát is, számolgattuk a telekárakat is, amiket néztünk, elgondolkodtunk, mi fér bele a költségvetésünkbe, majd felkerestük ismét Danielt hogy akkor ezt szeretnénk.
Persze megint jött egy rakás kérdés arról, hogy szeretnénk-e átrendezni a szobákat, odébb tenni/kivenni falakat (természetesen ingyen áttervezik az alaprajzot), emelni az ajtómagasságokat, milyen ablakokat szeretnénk és még sorolhatnám elég sokáig - szombaton voltunk ott, este fél tízkor jöttünk el. Állítólag az építtetési üzletágban ez a munkaidő, nekünk azért fura volt.

A végére volt egy egész jó kis tervünk, a következő lépés az volt, hogy Daniel készít hozzá egy részletesebb ajánlatot, nekünk meg megvan, mekkora telket kell keresni. Az építtető persze ebben is segített, megvoltak a területfejlesztő cégek árlistái telekméretekkel, gépészeti rajzokkal, domborzati viszonyokkal, árakkal - csupa olyan segédanyag, amiért Magyarországon a Földhivatalnál könyörög az ember, itt ingyen a kezünkbe nyomták.

Hazaérve kinéztünk egy lakóparkot ahol még a tehenek legelésztek (node majd másfél év múlva!) és a következő hétvégén elmentünk megnézni. Mint kiderült már a lakópark fele meg volt építve, a GPS már ismert olyan utcákat is, ahol még a földmunkák se kezdődtek el, szóval ki tudtunk menni és megnézni, milyen is lenne a környék, merre vannak nagyobb csomópontok, tömegközlekedés, ilyesmik.

Ki is választottuk a megfelelő telket, de végül mégsem azt vettük meg, mert bár már foglalót is letettünk a telekre, a területfejlesztő kapcsolattartója volt olyan hanyag, hogy nem nagyon tudtuk elérni - visszakértük a foglalót (kérdés nélkül visszaadták az egészet), majd átmentünk a szomszédos lakópark területfejlesztőihez (Livingston Estate), ahol ismét csupa pozitív élménnyel gazdagodtunk.
Megmutatták nekünk magát a telket (jó távolról, mert még az utca sem volt meg, épp a talajt egyengették). Kb így nézett ki, valahol ott hátul van a telek.



Ezen kívül megmutatták a teljes terület építési terveit a következő két évre, iskolák, parkok, orvosi rendelők, bevásároló helyek tervei stb. Az út túloldalán már áll egy teljes aquapark (lehet úszni) meg egy egész jó kis könyvtár (így talán megúszhatom, hogy Zita kölcsönözzön is, ne csak megtöltse majd az üres szobákat könyvekkel) - szóval optimális mindkettőnknek. Tömegközlekedés szempontjából kicsit még kérdőjeles a dolog, mert ugyan a vasútvonalak tervei már megvannak, a föld már elő van készítve, a sínek le vannak fektetve, de még nincs meg az új állomás, szóval nem tudni mikorra lesz kész. Ráadásul nincs is túl közel/messze, az aquapark túloldalán van így még sétatávolság, de már a zajt szerintem nem fogjuk hallani.

Letettük a foglalót, megvolt az optimális telek, megvolt az optimális ház terv, jöhetett a pénzügyi része a dolognak. Ezt a sztorit már korábban megindítottuk, de annyi minden történt egyszerre, hogy nem igazán tudtam volna a két nagy témát párhuzamosan, érthetően leírni, szóval a hitelügyintézésnek egy másik bejegyzésben vágok neki.
A lényeg, hogy miután minden pénzügyi papírt elintéztünk, már tutira miénk lesz a dolog. A talajt még rendezgetik, az utcát még meg kell építeni, várhatóan márciusra lesz kész a terület annyira, hogy onnantól a nevünkre kerüljön a telek és az építtető neki tudjon állni a ház megépítésének.
Voltunk pár hete kint megint, hogy megnézzük, hogy haladnak, az utca már látszik a távolban (építési terület, szóval körbe van kerítve, nem mehettünk közelebb.)