"Szia, Karesz vagyok, 42 éves, tanár."
"Cső, Tomi vagyok, 31 éves, villanyszerelő."
"Helló, Joci vagyok, 32 éves, alkoholista." ;)
Identitásunk egyik legfontosabb része az, hogy mit csinálunk, mi a foglalkozásunk, hobbink. Nekem ez a sor az elmúlt időszakban így nézett ki: "Helló, Zsolt vagyok, 33 éves és próbálok munkát találni". Valahogy sután hangzik, hogy nincs foglalkozásom, vagy ha van is, nem megyek vele sokra (mondjuk 32 éves Joci se, de ez más téma).
Mióta kijöttünk ide Ausztráliába próbálok munkát találni, sikertelenül. Mióta otthagytam a magyar munkahelyemet májusban, azóta egyre kevésbé mertem magamat informatikusnak mondani, lévén egyre inkább tapasztaltam azt, hogy nem kell a szaktudásom itt, vagy legalábbis valami miatt nem sikerül elhelyezkednem. Itt nem vagyok informatikus - ez volt egy idő után az összegzés. Volt is belőle lelki gyötrelem és kikészülés bőven.
Na ez fog megváltozni márciustól. Végre valahára eljutottam oda, hogy kaptam egy 4 hónapos projekt munkát egy informatikai fejlesztési projektben.
A dolog úgy történt, hogy még valamikor augusztus magasságában találkoztunk egy magyar sráccal (Áron), aki informatikában tevékenykedik. Segített kicsit kipofozni az önéletrajzomat, valamint megígérte, hogy ha olyan helyzetbe kerül, akkor tovább is passzolja.
A dolog régebben volt, félig-meddig el is feledkeztem róla, hogy ott van elfekvőben egy önéletrajzom, majd január közepe tájékán felhívott valaki, hogy Árontól megkapta az önéletrajzomat. Két dolog miatt is hirtelen zavarba kerültem: egyrészt aki felhívott szintén magyar volt, másrészt pedig hirtelen nem tudtam, milyen önéletrajzomat kaphatta meg.
A dolog lényege, hogy Gábor (aki felhívott) aziránt érdeklődött, hogy elérhető vagyok-e még tesztelési feladatokra egy projekthez. Igent mondtam persze, beszéltünk egy keveset a feladatról, átküldtem neki egy frissebb önéletrajzomat, amit aztán be is adott a projekt menedzserének.
Pár hét várakozás után végül ehét csütörtökre (feb. 6) beszéltünk meg egy interjút. Eléggé izgultam, de azért sikerült úgy összekapnom magam, hogy jól menjen. Mondták, hogy kb. következő hét elejére fognak visszajelezni. Interjú után álldogáltam a buszmegállóban és meséltem Zitának, hogy mi volt, mikor ismét megcsördült a telefon, és visszahívtak, hogy ha lehetne, akkor próbáljak referenciákat begyűjteni.
Mivel a szakmaelismertetéshez ezeket már úgyis kellett, és ott is voltak nálam, mondtam, hogy akár itt helyben is tudok adni. Gábor lefénymásolta és másnapra fel is hívta az ott megadott embereket (tudom, mert megkaptam az ő visszajelzésüket is).
Errefelé ha már a referenciákat ellenőrzik, akkor az már azt jelenti, hogy tulajdonképpen megvan a pozíció, már csak a formalitások, vagy valami nagyon durva disznóság tehet keresztbe. Mivel nekem ilyesmim nincs, ezért eléggé pozitívan állok a dologhoz. Remélhetőleg a következő hetek valamelyikében a papírmunkát is megcsináljuk és onnantól hivatalos a dolog.
Hogy hogy érzem magam?
Még feldolgozás alatt van az új szitu. Az biztos, hogy jobban alszom és több energiám van. Az is biztos hogy még nem merem biztosra mondani, hogy megvan az állás. Túl sokszor estem pofára az elmúlt hónapokban ahhoz, hogy merjek valamit biztosra mondani szerződés nélkül.
Zita szeretné, ha megtanulnék újra életerős és mosolygós lenni, de szerintem ez egy folyamat - ahogy visszanyerem az önbecsülésemet megjön a többi is.
Emellett azért azt sem szabad elfelejteni, hogy ez egy projekt munka. Fix 4 hónapig tart és attól függően lesz folytatása, hogy én hogyan teljesítek, valamint hogy a cég, akinek a projekt készül, fog-e hasonló témakörben embereket keresni hosszabb-rövidebb távra.
Amit biztosra merek mondani: Ausztráliában a helyi tapasztalat és a helyi referencia mindent visz. Anélkül nem igazán ismerik el, hogy van 10 év tapasztalatod az adott témában. Bizalom nélkül pedig rettentő nehéz elhelyezkedni.
Viszont ha az első munkahely megvan, az "érvényesíti" a teljes szakmai múltadat. Még akkor is, ha csak rövidebb távon dolgozol, pl. 4 hónapig. Onnantól elmondható, hogy volt egy ausztrál vállalat, aki leellenőrizte a múltad és szakembernek ismert el. Onnantól kezdve az esélyeid ugrásszerűen megnőnek. Ha mást nem is, de ezt tutira sikerül elérnem egy ilyen állással.
A többit meg majd megírom, ha ott tartunk.
Üdv mindenkinek!
Zsolt, 33 éves informatikus
