Igazából az életünk kezd beállni a munkanapok-hétvégi pihenés/rohanás ütemre, s úgy érezzük, hogy semmi különös nem történik, amiről írni lehetne. Aztán rájövök, hogy nekünk semmi különös, de rokonoknak, barátoknak is írjuk ezt a blogot, s őket biztos érdekli.
Tehát az év egyik utolsó bejegyzése: én hogyan is éltem meg az évet és milyen itt a karácsonyi hangulat.
Ez az év néha vánszorgott, de összességében elrepült.
Januárban itt volt Anyu és Zoli, én közben dolgoztam, Zsolt pedig munkát keresett.
Fura hónap volt, mert már felmondási időmet töltöttem az előző helyemen, sőt kissé problémás távozást éltem meg, drukkoltam Zsoltnak, hogy neki legyen már valami, s eközben aggódtam, hogy Anyu jól van-e, s mit is csináljunk munka után/hétvégén, amit élveznének látogatóink, de nem is kerül vagyonokba.
Hát, nem sokat pihentünk és még 30 éves is lettem :)
Aztán jött a február - megnyugtatok mindenkit, nem lesz minden hónapról egy halom kép :)
Zsolt elment interjúzni, s még aznap nagyjából ki is derült, hogy megkapta a munkát. Végre, keserves 10 hónap után munkába állhatott. Én a hír hallatán a levegőbe bokszoltam és felsírtam örömömben. Mivel a kollegák tudták, hogy párom interjún van, így örömmel ugrottak a nyakamba és gratuláltak.
Zsoltnak így munkára készüléssel telt a hónap, nekem pedig az előző cégnél a munka befejezésével (még utolsó nap utolsó óráiban is hatósági beadást adtam át a futárnak), közben már az új helyemre is készülve néztem át leendő főnököm által javasolt jogszabályokat, s végül megvolt a nagy búcsúzás is a kollegáktól.
Ha visszatekintek, s őszinte akarok lenni, akkor azt mondhatom, hogy a munka és a munkastílus nagyon nem hiányzik, ilyen szempontból sokkal jobban érzem magam a mostani helyemen. A csapat viszont sokkal jobb volt, több barátom, volt, s mind a mai napig keressük egymást. Ezt a jelenlegi helyemről már nem igazán mondhatom el...
Március
Mindketten munkába mentünk 2014. március 3-án reggel. Ezt igazából 2013 áprilisa óta először mondhattuk el.
És mindenketten új munkahelyre indultunk, új élet kezdődött.
Új élet, mert mindketten áttörtük a munkakeresés falait és ismét közösen gyűjtögetni kezdtünk közös jövőre, ami itt két fizetésből nagyon is hatékonyan működik.
Új kollegák, új kihívások, de mindketten kisebb-nagyobb nehézségek után hamar beleszoktunk a munkába. Mindketten az otthoni stílust hoztuk magunkkal, ami azt jelenti, hogy munkahelyre dolgozni járunk, s ott hatékonyak akarunk lenni és mindent minél előbb a legjobban megoldani. Ennek hatása az, hogy az ausztrál kollegák nem teljesen fogadnak be maguk közé, mivel túl sokat dolgozunk, nem szeretjük, amikor a másik félvállról veszi a munkát és hamarabb elismernek minket a főnökeink, mint jó szakembert. Röviden összefoglalva: szakmai jövőt építünk munkahelyi bulizás helyett. Azért próbálunk kapcsolatokat is építeni, mert itt sokat számítanak.
Eközben volt White Night és Moomba fesztivál is :)
Április
Még mindig munkába rázódás, Zsolt új csapattal kezdett el dolgozni, én pedig kiküldtem az első export dossziékat és ausztrál beadványokat új helyemen.
Mindkettőnknek névnapja volt, plusz házassági évfordulóm, így volt mit ünnepelni. Ja és nekiálltunk új albérletet keresni...
Elkezdtünk magyar társaságba is járni, sok kedves embert ismertünk meg, amiért hálásak vagyunk.
Május
Életem egyik legnagyobb döntésére szántam el magam (igen, nehezebb volt, mint hogy melyik egyetemre menjek vagy igent mondjak-e Zsoltnak :) ), s megszületett Csiniről a tetoválásom örök emlékként. Nem állítom, hogy nem sírom el magam egyszer sem azóta, de segít, hogy ránézhetek bármikor.
Új albérletet kerestünk és találtunk, új ismerősök segítségével át is költöztünk, s kezdődőtt a lakberendezés, bútor vásárlás és összeszerelés.
Egy éve érkeztünk Ausztráliába, Zsolt pénzügyi összefoglalót írt, én pedig reménykedtem, hogy most már tényleg beindul az élet.
Június
És még mindig rendezzük be a lakást :) 30nm berendezett hely után kb 100nm-re kellett bútort és felszerelést venni, szóval ez eltartott egy darabig.
Munkában is pörögtek az események, itt volt a teljes görög iroda egy hétig: meetingek, tréningek és munka ezerrel (nem mintha máskor nem, csak kissé nehezebb, amikor plusz 6-8 ember zsong körülöttem).
Megvettük az első autót is, ami az enyém lett, s még mindig szeretem :)
Voltunk belvárosi sétán magyar csapattal, csak hogy ne állandóan a bútorokkal szórakozzunk :)
Július-augusztus
Miután szépen lassan helyükre kerültek a dolgok a lakásban, pár körben lakásavatót rendeztünk. Mivel igyekeztünk jó magyar szokás szerint házigazdát játszani, mindenkit megtömni, s egyszerre lenni mindenhol, fotókat valahogy elfelejtettünk csinálni. De legalább mindenki jól érezte magát, legalábbis úgy látszott :)
Tél volt, így füvet is kellett nyírni, ami Zsoltnak kisebb napszúrást okozott :)
Továbbá végre színházba mentünk, én a kedvenc ausztrál foci csapatomnak hivatalos drukkere lettem, s még meccsre is kimentünk :)
Ezeken kívül börtönbe mentünk, s otthonról a csomagjaink elindutal hosszú hajóútjukra.
Szeptember
Egy magyar pár érkezett hozzánk látogatóba, akik a blogon keresztül kerestek meg minket. Nagyon jó volt és egyszerre furcsa érzés is olyanokkal találkozni, akik végigolvastak mindent, amit írtunk, s néha jobban emlékeztek, mint mi :)
Andiék Adelaide-be vették az irányt, s drukkolunk, hogy minden jól alakuljon nekik. Nemsokára mi is meglátogatjuk őket :)
Ja és majdnem kifelejtettem, hogy Zsoltnak is lett autója :)
Október-november
Munka, munka és munka. Amikor nem munka, akkor ház alaprajzok és telek és hitel. De ezek Zsolt bejegyzéseiben találhatóak meg :)
Megérkeztek a dobozok otthonról, ismét bútor szerelés és pakolás :)
Belekóstoltam az önkéntességbe sport rendezvényeken. Hát, a korai kelés nem volt a kedvenc, de jó érzés volt.
Sziszi és Gyuszi (második pár a blogon keresztül) jöttek, ismét többet tudtak rólunk, mint mi magunkról, de feldobták napjaink :) Remélem, hogy maradnak, de ha mégsem, így is nagyon örülünk, hogy itt vannak, vagytok!
És december...
December, tehát nyár. ez még mindig fura, nem áll össze teljesen. Ahogy az sem, hogy itt a Mikulás kb szörfön jár :)
Judit babaváró buliján voltam, ismét gratulálok neki és sok boldogságot kívánok!
Persze munka volt ezerrel ismét mindkettőnknél, mert ugye még karácsony előtt meg kell csinálni a lehetetlent is, de ez már lassan megszokott.
Karácsonyi készülődés és hangulat kapcsán egy ma kapott levelet használok segítségül. Egy régi baráttól jöttek a kérdések, külön is válaszolok majd Zoli, de picit itt is :)
Igen, van fenyőfánk, s plüss kutyus énekel alatta :)
A fánk mindig a tavalyi, azonos díszekkel, de új sarokban :)
Nem állítom, hogy igazi karácsonyi hangulatom van tőle a 30 fokos melegben és napsütésben, de azért picit segít.
Karácsonyi vásárok biztos vannak, de tuti nem árulnak forralt bort a melegben :) Mi viszont vásárt nem láttunk, mivel a belvárosban nincs, s ahol lakunk, a déli félteke legnagyobb bevásárlóközpontja van legközelebb. Így a karácsonyi vásár inkább azt jelenti, hogy kb minden üzletben van egy karácsonyfa, s kiírják, hogy karácsonyi leárazás van.
Mivel a munkából szinte csak aludni jártunk haza, a múlt hétvégén elegem lett, s bejelentettem Zsoltnak, hogy karácsonyi fényeket megyünk nézni a belvárosba, hogy érezzem, jön a karácsony. Szegény sejtette, hogy ez egy több órás egy helyben totyorgós este lesz, mert mindenki másnak is ez lesz a program...
Karácsony előtti utolsó szombat este, Myer kirakatánál az 59. évi mese, s akkora tömeg, hogy kb másfél órát álltunk sorba picikkel és nagyokkal, hogy végignézhessük a mesét. Ezt úgy kell elképzelni, hogy az emberek tényleg szépen sorban állnak, beszélgetnek, nevetgélnek, zenészek szórakoztatják a közönséget, kivonul a tűzoltóság, hogy a gyerek megnézhessék a tűzoltóautót, s közben cukorkát osztanak :)
A mese nekem nagyon ismerős volt történetre: három maci leülne vacsorázni karácsonykor, de túl meleg az étel, így elmennek sétálni. Ezalatt megjön a télapó, végigkóstolgatja az ételeket, kipróbálja a székeket, befekszik az összes ágyba. Végül a macik rátalálnak, Mikulás bocsánatot kér és kapnak ajándékot. Képekben jobban néz ki, mint leírva, de őszintén, még mindig nem esett le nálam a tanulság...
Igazi ausztrál karácsonyfa, papucsokból felépítve :)
És miközben ezt a blogot írom (képek feltöltése miatt jó pár óra), meg is érkezett a jövő évi foci drukker tagsági csomagom :)
Most megyünk karácsonyi lakomára barátokhoz, holnap pedig megkezdődik a vakációnk: autóval Great Ocean Road és Adelaide, majd vissza, kb egy hét alatt. Jó lenne hosszabb időt tölteni ott, de sajnos a szabadságból csak ennyire telik, s idejében vissza kell érnünk, hogy Zolit is felvegyük a reptérről :)
Szép volt ez az év, kihívásokkal, nevetésekkel és sírásokkal teli, fent és lent. Új életünk elindult, sok új barátot, ismerőst szereztünk, akikért hálásak vagyunk.
Jó pár ismeretlen ismerős írt facebookon tanácsot kérve, mivel olvasták a blogot. Ez nagyon jólesik nekünk, köszönjük nekik, s bármikor várunk kérdéseket, reméljük, picit segíteni is tudunk.
Mindenkinek nagyon boldog karácsonyt és sikeres, szép új évet kívánunk! Viszlát 2015-ben!
