Párszor említettem, hogy stresszes a munkahelyem, kolleganő felmondott, s nem érzem a magam a legjobban. Most jöjjön a történet, hogyan is alakult első munkahelyem és hogyan kaptam új állást.
Szeptemberben nagy reményekkel kezdtem, mert végre van állásom. Ez volt a fő szempont, nem az, hogy milyen és hogy hol.
Pár héten belül már láttam, hogy bajok lesznek.
Törzskönyvezésben figyelni kell a termék múltját, jelenét, s azt, hogy mit terveznek vele. Figyelembe kell venni a hatósági követelményeket, a partner igényeit, a gyártás korlátait, a termékfejlesztést. Határidőkkel kell dolgozni, amit adhat a főnökség vagy a hatóság. Ezek csak az alapok, sok dolog még közbejöhet.
A jelen munkahelyemen csak a hatósági határidők és követelmények voltak a tiszták, a többi napról napra, néha óráról órára változhat, a gyártásról kapott információk pedig néha jobb lenne, ha nem is jönnének, mert csak plusz félreértésekre adnak okot, illetve az ember veri a fejét a falba, hogy ezt komolyan gondolták-e.
Szóval fejetlenség a köbön, kevés ember, teljesíthetetlen határidők, "poor quality" dossziék.
A kevés ember azt jelenti, hogy pl a holnapi napi törzskönyvezési állapot: junior törzskönyvező egy hónapos szabadságon Indiában, fél éves szerződésen levő kolleganő adatbázist próbál építeni, a három hete kezdett ausztrál menedzser próbál határidőket tisztázni, a szeptember végén kezdett európai menedzser Angliába visszaérkezve elkezdi olvasni újra a leveleit, s próbál új munkákat kiadni, én pedig a felmondási időm alatt próbálom lezárni a feladataimat.
Mindenki stresszes, a munkaidő akár 10-11 óra is lehet az irodában, utána még otthon folytatja az ember, karácsonykor is hívják. Én konkrétan elértem az idegi kimerülést, úgy éreztem, hogy hiába teszek meg mindent, nem tudok jól teljesíteni, jó anyagot összerakni, Zsolt pedig közölte, hogy válságban a házasságunk, mert már ő is az én projectjeimmel álmodik.
Mivel viszont Zsoltnak nem volt állása, s úgy gondoltam, hogy nekem se elég ausztrál tapasztalatom, összeszorítottam a fogam, jártam munkába, s mondtam a főnöknek, hogy mi nem működik, mi nem jó.
Sajnos megoldást a problémákra nem tudtak mondani, ígérték, hogy felvesznek embert, de ez se igazán jött össze.
December volt a mély pont, ekkor már én is beláttam, hogy nem megy tovább, s jelentkeztem egy törzskönyvezői állásra. Ez vasárnap volt, hétfőn felhívtak, szerdán reggel már interjún ültem a fejvadásszal, aznap este a főnökkel. Csütörtökön már a referenciáimat kérték be (Piroskának újra köszönet érte), következő héten szóltak, hogy megkapom az ajánlatot. Na ennyit arról, hogy mennyi ausztrál tapasztalat is kell... Mellesleg az esti interjúra egy nagyon hosszú és vacak nap után mentem, kifáradva, már csak sírni akartam, s ahogy beszélgettünk, elszállt minden bajom, jól éreztem magam, s ahogy leírták a céget, pont azokra a bajokra náluk van megoldás, amikkel küzdök a jelenlegi helyemen.
Még nem volt végleges ajánlatom, de már láttam a reményt, ha nem is ez az állás, akkor lesz más, hát felmondtam egy keddi napon egy hetes felmondási idővel, mivel próbaidőn vagyok. Illetve még maradok plusz két hétig, hogy lezárjak egy nagyobb beadást, ha egyetértenek. Itt kezdődött egy 3 hetes vita és kikészülés. Az igazgatónk azt mondta, hogy nagyon sajnálja, s ha van valami, ami miatt maradnék, mondjam, elintézi. Mondtam, hogy maradok, ha vele dolgozhatok, s nem a törzskönyvezésen, de sajnos ezt meg nem lehet.
Az igazgató szólt a cégvezetőnek a helyzetről, aki kiakadt, s közölte, hogy nem vagyok próbaidő alatt, mert a karácsonyi vacsora alatt egyetértettem azzal, hogy lerövidítik a próbaidőm, így két hónap a felmondási idő.
3 héten át vitáztunk, hogy én erre nem emlékszem, mellékesen az igazgató sem tud róla, s én igenis elmennék januárban, a szerződésem szerint pedig csak két fél aláírásával változtatható a szerződés, ami nem történt meg. Már odáig jutottunk, hogy ügyvéd véleményét kértük ki, aki mondta, hogy nekünk van igazunk, ha perre megyünk, szívesen vállalja, mert ezt röhögve megnyeri. Én idáig nem akartam menni, mivel referenciák kellenek meg ki tudja, mikor kerülök újra kapcsolatba ezzel a céggel.
Felhívtam az új céget, hogy izé, mégse tudok kezdeni februárban, mert ez van. Mázlim volt, mert nagyon megszerettek, s várnak rám, sőt ők is azt javasolták, hogy maradjak, mert jobb a békesség. Persze jót mosolyognak a cégvezetőmön, hogy mit művel, de ez engem ne zavarjon, nem engem minősít.
Szóval jelenleg dolgozom, próbálnak még mindig kisajtolni belőlem mindent, amire képes vagyok, hullaként érek haza minden nap, s a maradék három hetemre több témát terveztek be, mint ami 2 hónap alatt teljesíthető. De nemsokára vége, s remélem, az új helyemen sokkal jobb lesz. Legalábbis a jelek erre utalnak, s ahányszor beszélek velük telefonon, mindig képes vagyok újra mosolyogni.
Ha Zsolt megkapja az állást, akkor március 3-án együtt indulunk munkába :)
