Úgy érzem, ez a hét az egyik leghosszabb az életemben: hivatalos teendők, pakolás, ügyintézések, utolsó találkozások (vagy legalábbis egy időre), autó eladás és kiskutyám...
Röviden összefoglalva: haladunk. Hosszabban kifejtve: haladunk, de fizikailag és lelkileg kivagyunk. sok dolog változik egyszerre, sok helyen kell helytállni, mosolyogni, türelmesnek lenni, s már csak itthonra nem jut mindebből. De majd jobb is lesz, ezt az időszakot kell túlélni.
Tegnap voltam bent utoljára elköszönni a volt munkahelyemen. Megnéztem, Vera megérkezett, épp vette át a számítógépemet. Remélem, ma már az anyagaimat is megkapta, s hamar belejön :)
Ezalatt megkaptam az utolsó mikulás csomagomat is... Magyarország, így szeretlek... Olyan helyen parkoltam, ahol semmi nem utal arra, hogy fizetni kellene, csak 2, a szokásosnál alacsonyabb, szürkébb, oszlopok mögé rejtett automata. Hát, nem vettük észre... Nem baj, ez még kellett a végére.