Ez a poszt három különböző témakört fog nagyon röviden körbejárni, főként fotókkal.
Az egyik a béna próbálkozásom épületek és parkok szép fotózására (a HTC automata funkciói sokat javítottak a tehetségem teljes hiányán), a másik az valójában egy ornitológia házi lenne, ha értenék hozzá, a harmadik pedig igazából az értelmezhetetlen furcsaságok rovatába tartozik.
Épületek
Fontos kihangsúlyozni, hogy Melbourne központjában járkálunk mostanság főként (itt CBD-nek hívják). Errefelé ha a huszadikon laksz/dolgozol, akkor még bőven van hová feljebb jutnod - metaforikusan és valóságban is. Láttunk olyan lakáshirdetést, ahol a lakásokhoz tartozó közösen használható úszómedence és kert az 52.-en volt.
Annak ellenére, hogy a központ nagy része ennyire nagy épületekkel van megtűzdelve, nem mondhatnám, hogy árnyékos/sötét lenne. Egyrészt szinte minden nagyobb épület üvegfalú amin tükröződik a napfény, így bőven jut az utcaszintre is, másrészt pedig a belváros szerkezete négyzethálós és úgy van tájolva, hogy a nap simán keresztül tud sütni az utcán.
Emellett a rengeteg park és a nagy sétálóutcák adják meg a térérzetet. Mondjuk kellenek is a nagy sétálóutcák, mert elég komoly embertömegek mozognak itt egyszerre. Az ebédidő és a munkából hazamenetel különösen szokatlan a magyar szemnek.
No és akkor fotók ebben a témában:
Ezt szintén egy parkból fotóztam, de érdemes kinagyítani (ha rákattintasz a képre, megjelenik külön kezelőfelülettel). Középen a messzeségben pár olyan épület látható, ami a magyar panelháztömbökre emlékeztet (meg még 20 emelet). Az érdekesség az, hogy közel-távol nincs más magas épület, így hiába panelszerű, a hangulata már messze nem az.
Ez a kép különösen tetszik, nagyon jól mutatja a város kettős jellegét. Két épület látható rajta, az egyik a Melbourne Museum, a másik a Royal Excibition Centre Carlton Building (Melbourne Múzeum és a Királyi Kiállítási Központ Carlton-i épülete). Ezeket mindössze egyetlen tér választja el egymástól, alig 30-40 méter. Félreértés elkerülése végett az üvegfalú épület a múzeum, annak a tükröződésében van a kiállítási központ. Azért kíváncsi lennék (Sitkei) Adrienn véleményére, hogy neki mennyire tetszik ez a kép :)
Jah, hogy a sokszínűséget még említsem ezek mellett az IMAX mozi van.
Végül pedig ez a kép. Egyrészt a híd is szép, a háttérben az épületek is szépek, de ami miatt fotóztam az a híd lábánál levő kávézó. Ilyet se láttam máshol eddig.
Madarak
Sokféle madár van errefelé, némelyiket felismertük, némelyiket nem. Sydney-ben az ember nagyjából megszokta, hogy vannak papagájok, varjak, sirályok, meg elvétve galambok. Itt azért olyan madarakkal is találkoztam, amit abszolút nem ismerek. Aki jártas a madártanban, segíthet :)
Ezzel a verébbel akkor találkoztam, mikor Zita interjún volt pár napja. Beültem egy Subway-be reggelizni addig, ő meg berepült, leszállt a szemközti székre és nézte, hogy neki mit rendeltem - a csokis sütiből kapott egy keveset, ízlett neki.
Eddig csak ezt a két papagájt láttuk itt Melbourne-ben. A Batman parkban (igen, ez a park neve :) ) találkoztunk velük egy madárház mellett. A madárház itt olyasmi, amit direkt arra készítettek, hogy a város madarai ott lakjanak ne pedig a város épületeiben - szóval itt szabad etetni őket naphosszat.
Ezt a madarat nem ismerem. A lábából ítélve valami mocsári környezethez szokott madárfajta lehet és főként vízpartokon láttuk őket. Abszolút nem stresszesek, másfél méterre volt tőlem és engedte, hogy fotózzam.
A parkban találtunk még pár sirály helyet is :)
Ezeken kívül még varjakat, galambokat és pár olyan madarat találtunk, amit első ránézésre rigónak vagy valami hasonlónak néznék, de azok szégyenlősebbek voltak, nem sikerült fotózni őket.
Furcsaságok
Akkor jöjjön a vegyes témakör. Ehhez nem tudok általános leírást fűzni, meg úgy általában értelmezést sem, szóval csapjunk is bele:
Többen említették, hogy rossz az Internet kapcsolat Ausztráliában, íme az ellenpélda. A csávó Skype-városvezetést tart valakinek. Nem tudom, hogy ezt mi meg fogjuk-e tenni valaha is, de mindenesetre a tömegben nem sok ilyet láttunk.
Utcai zenész, max. 35 éves. Egész jól játszik, ami amúgy általánosságban elmondható itt az utcai előadókról/művészekről. Gyönyörű utcai festmények születnek elképesztő részletességgel, egész jó hangú zenészek és zenekarok vannak a város különböző pontjain és egyik sem a lepukkant kéregetőnek tűnik. Ők ebből élnek, ez a munkájuk és láthatóan jól megvannak ezzel a helyzettel.
A hangzásról viszonyításképpen. Párszor találkoztam Pesten nagyobb csomópontok környékén egy manussal, aki félig teli (vagy félig üres?) poharakat ütögetve zenélt mindenféle komolyzenéket egész jól. Talán aki gyakran tömegközlekedik Pesten az is látta már ezt a manust - az a színvonal itt nagyjából az átlag.
Erről nem tudom, hogy mi akar lenni. Ha modern művészet, akkor az értelmezést nem ártott volna kitenni, ha nem az, akkor meg miért az Állami Könyvtár előtti téren van. Talán azt jelenti, hogy a könyvtár a lábunk előtt hever, vagy azt, hogy az írott tudást így is lehet kőbe vésni, nem tudom.
Az sem kizárt, hogy egy földcsuszamlást követően a könyvtár helyreállítása nem volt teljes, de az utak is kellettek már, és ez lett az egyeztetés hiányában elvégzett munka eredménye - bár ezt nem tartom valószínűnek.
Lehet, hogy az elsüllyedt Alexandriai Könyvtárra utal valahogy.
Ezt a manust kétszer fotóztam, hátulról nem látszott annyira, úgyhogy Zita elé állt és úgy csináltunk, mintha őt fotóznám. A headset teljesen bizarr újraértelmezését láthatjuk, természetesen iPhone-hoz. Igen, tudom hogy pixeles, de az ott akkor is egy vezetékes telefon és a hozzá tartozó kagyló.
Ez a kép szintén kinagyításra érdemes (klikk rá). Elég pixeles lett, mert már eleve próbáltam ránagyítani, de nem volt sok időm. A folyó közepén evezőspáros látni - este hétkor. Mert ugyan mikor máskor menjen valaki evezni, ha nem sötétedés után, késő ősszel.
És akkor a zárókép. Értem én, hogy hintóval bejárni a várost mennyire ódivatú és elegáns... de ha az ódivatúság a cél, akkor mi a fenének van egy (váltakozó színű) neon fényszál a hintó oldalán? Megfejtéseket a kommentekben kérném :)
