Ma reggel gyomorgörcs és idegesség ébresztett, mivel interjúra kell menni.
Felöltöttem kosztümöm, s már indultam is.
A helyszín kb 5 percnyire volt, egy elegáns tárgyalóban. Jodie újra kedves volt, ismét kifaggatott, s megnyugtatott, hogy semmi baj az angolommal. Hát, én azért még bőven szeretnék fejlődni...
Kollégája is beszélgetett velem.
A végeredmény: majd értesítenek. Van náluk pár állás meg több cégnek állandóan küldik a szabadon lévő emberek adatait. Szóval, ahogy Jodie mondta, keep fingers crossed. De legalább kaptam csokit :)
Hazaérve mindketten jelentkeztünk még pár helyre, hogy aztán egész nap azt érezhessük, hogy nem kellünk senkinek.
Elmentünk még a VicRoads-hoz időpontot kérni, hogy becserélhessük a magyar jogsit ausztrálra.
Hazafelé vettünk meg két pokrócot (jön a tél), meg egy sütit vacsira.
Most nekiállunk tv-t nézni és sajnálni magunkat...
Lesz majd ez jobb is, csak Zsoltit hívják be és kapjunk munkát.
