Ebben
a bejegyzésben megpróbálom összeszedni, mi mindennel is irtottuk az őserdőket
annak érdekében, hogy vízumot kapjunk.
Általános
megjegyzés minden papírhoz: kell a digitalizált változata is. A posta lassabb,
mint az e-mail.
Szintén
általános dolog az, hogy ha valamit be tudsz szerezni angol nyelven, az jó, de
ha nem (pl. hatóság által kibocsátott iratok cask anyanyelven jönnek) NE
fordítsd le – van a CSE-nek szakfordítója, aki azt a nyelvezetet fordítja,
amire szükség van. Ha esetleg magánszakállra vagy OFFI-val próbálkozol, eléggé
megszívhatod. A hivatalos fordítónak is van egy plusz ára, de az összköltséghez
képest eléggé jelentéktelen, főleg ha megkímél jópár gondtól.
IELTS:
nyelvvizsga mindenek előtt
ugyebár. Nekem a 7.0 kellett mind a négy kategóriában, és bár átlag 7.5-öt
szinte mindig hoztam, mégis négyszer kellett letennem, mire meglett az a
nyavalyás Writing. Ez van, ha az emberre ráragad a nyelvtudás, nem pedig
tanulja.
Nem
olcsó muri, de abszolút korrektek. Vizsgázni csak a British Councilnál lehet
Magyarországon, felkészítőket is
csak ők csináltak akkoriban amikor mi
csináltuk. Ha jól tudom Editék készítenek fel egy nyelvtanárt, aki majd vállal
lelkes padavanokat IELTS felkészülésre, de vizsgázni akkor is az angoloknál
kell.
Ami
nem is baj, mert a Rigó utcához szokottakat érhetik meglepetések korrektség
kapcsán. Egy ilyen sztori:
Mesebeli
hősünk (legyen mondjuk a neve András)
elmegy vizsgázni, és bőszen
töltögeti a feladatsorból az első
feladatot. Kész is van vele, egész bizodalommal néz a vizsga elé, majd lapozna
a kettes feladatra, mikor erre jön az instrukció, hogy akkor a hármas feladat
következik. Ezt a komoly próbatételt hősünk
könnyedén veszi, majd a vizsga végén megkérdezi, hogy lehet-e fellebbezéssel
élni amiatt, hogy a feladatok nem sorrendben jöttek, és ez neki stresszt
okozott. Magyar vizsgáztató szerint nem, mert mégis mit gondol, mire az angol
vizsgáztató közbelép és közli, hogy ők britek,
persze hogy tartják magukat ahhoz, hogy ha azt mondják bármi eltérés esetén
lehet fellebbezni, akkor lehet.
Amikor
először hallottam ezt a sztorit,
szégyelltem, hogy magyar vagyok...
Amúgy
a vizsga akkor nem nehéz, ha nem stresszel rajta az ember - lesz, amilyen lesz,
max. jössz még egyszer.
Útlevél: jobb
minél előbb megcsináltatni, és ne spórolj vele,
válaszd a 10 évest - ha minden jól megy, sokáig lesz a személyid. Az
útlevélszám szinte mindenhez kelleni is fog, még IELTS-en is hasznát veheted.
Igazolványfénykép: amúgy sem
baj, ha van, de a vízumbeadáshoz kelleni fog mindenképp. Ha épp nincs, nem nagy
cucc csináltatni.
Szerződés a CSE-vel: ez ugyebár amolyan
létszükséglet ahhoz, hogy az embernek sikerüljön a dolog. Kerül x összegbe, de
bőven megéri. Nálunk két fő
része volt, az egyik, hogy a skill assessment-ben (szakmai elismertetés) segítkeznek
Editék, másrészt a vízumügyintézést csinálják.
EuroPass: ha van
ilyened, akkor boldog vagy, ha angolul is van, akkor meg pláne. Elméletileg az
EU csatlakozás óta minden közép- és felsőfokú
végzettségre kiadnak ilyet, és nem egy nagy összeg kérvényezni utólag. Csak az
az intézet adhatja ki, ahol a tanulmányodat végezted - ha azóta bezárták azt az
egyetemet/főiskolát, akkor a jogutód. Ha azt is,
akkor bajban vagy.
A
trükk akkor kezdődik, ha EU
csatlakozás előtti szakmát akarsz EuroPass-al
megtámogatni. Ilyenkor össze kell hozni egy leírást a tanulmányokról, és valami
EuroPass-hoz hasonlót kell kihozni belőle - nem
egyszerű és jók az esélyek, hogy nem is fogják
elfogadni majd.
Két
végzettségem van, az egyikre tudtam szerezni EuroPass-t, a másikra sajna nem.
CV avagy életem egy
táblázatban: ez ugyebár alapvető
dolog manapság, de azért vannak itt is érdekességek. Van hozzá egy fedlap, amin
alapvető infók mellett rövid, 1-2 bekezdéses
szöveges bemutatkozás van, mint valami motivációs levél - csak ugyebár itt arra
vagy motivált, hogy Ausztráliában akarsz élni.
A
történeted kronológiailag a régebbi felé halad, vagyis a legfrissebb van elöl.
Tételesen kiírod, mikortól mit csináltál (hónapra pontosan minimum a
munkahelyeket, később úgyis
kelleni fog még csomószor, hasznos dolog előre
összeszedni), milyen feladataid voltak, és azokról a feladatokról egy-egy
mondatos kis összefoglalót, ha szükséges. Nem baj, ha ebben is vannak szakmai
szövegezések, könnyen előfordulhat,
hogy egy szakembernek fogják odaadni, hogy "Te figyelj Jimmy, mit jelent
az a pékeknél, hogy "network infrastructure handling"?".
Ne
legyen túl hosszú, ha évente-kétévente váltottál munkahelyet, akkor fel fogják
tenni a kérdést, hogy miért nem voltál képes nyugton maradni egy helyen.
Szakmai referenciák: ehhez
kellett egy szakmát választani, és aszerint én magam megírtam előre
a referenciák szövegét. Edit adott a szakmához egy leírást, hogy az ausztrálok
szerint mit csinál az olyan szakmájú ember, majd ahhoz kellett igazítani a
referencia tartalmát.
Ez
egy olyan folyamat, hogy megírom a referenciát, Edit átnézni és lektorálja,
hogy ez még nem elég hosszú, nem elég szakmai, nem eléggé fedi a dolgot,
nincsenek benne megfelelő elérhetőségek
a referenciaadótól, stb.
Ezzel
futottam öt kört, mire meglett a végleges szöveg. Nagyjábóli irányvonalnak Edit
azt mondta, hogy először meg kell
tudnia érteni a referenciából, hogy mit csinál az ember, majd utána annyira
megtűzdelni a szakmai dolgokkal, hogy már
ne értse, mint laikus, csak szakember.
Utána
ezzel a papírral az ember odajárul a megfelelő
csoport elé, és autogrammokat gyűjt rá, valamint
kikönyörgi, hogy ha az illetőt felhívják
az ausztrálok, akkor lehetőleg ne
tagadja le csóri jelentkezőt.
Project report: nekem ez
amolyan +1 volt, szakma elismertetéséhez kellett bizonyítanom, hogy értek
ahhoz, amit állítottam az önéletrajzomban. Az elmúlt öt évemből
két projectben való szerepemet kellett taglalnom, vagy ha 5 év alatt egyetlen
projectet csináltam, akkor abból két nagyobb részletet és azokban a szerepemet,
referenciákkal igazolva. Aki érti a szakmáját, annak nem nehéz, én is gond nélkül
írtam 31 oldalt, még vissza is fogtam magam. Aztán elszórakoztam, hogy
megszerezzek rá 11 aláírást...
Skill assessment,
avagy szakmai elismerés: CV+Szakmai referenciák+EuroPass = szakmai
elismerés. Legalábbis jó esetben. A szakmához tartozó hatóság (nálam Australian
Computer Society) határozza meg, mi mindenre van szükséged, és ők
is adják ki. Kb. két hónapig tartott, mire válaszoltak.
State support, avagy
állami szponzorálás: fogod a szakmai elismertetésedet, átírod a
CV-det olyanra, hogy a fedlap az adott államhoz szóljon, meg még mellékelsz pár
meglevő papírt, és várod az állami
szponzorálást. 12 hetük van válaszolni, nálam ki is használták (plusz még 2-3
nap), bár állítólag késtek nehézségek miatt.
Ez
egy többfordulós papírmunka, az első forduló tart
sokáig. Ebben van az, hogy megkérdezed, ilyen paraméterekkel szponzorálnának-e
téged? Ha megjön a válasz, akkor utána van egy gyors kör, hogy akkor kéred is,
hogy szponzoráljanak. Erre 1-2 nap alatt megjött a válasz, ami már maga az
állami felkérés, becenevén a szponzorálás.
Vízumkérelem: ez egy kb.
8 oldalas formanyomtatvány, amit lelkiismeretesen ki kell töltened (igen, ott
is, ahol azt kérdezik, tagja vagy-e valamilyen terrorszervezetnek - mivel
szerintem az OVB nem az (mások mást mondhatnának), ezért én a NO-t ikszeltem
be).
Vannak
benne trükkös kérdések, amire nem árt, ha előre
felkészülsz, pl. hónapra pontosan a munkahelyeid, a tanulmányaid, valamint
napra pontosan az elmúlt 10 évben a külföldi tartózkodásaid. Ez utóbbit jól
megszívtam, kb. 36 sort körmöltem bele. Kellenek továbbá a személyigazoló
okmányok adatai, útlevél, jogsi, személyi, lakcímkártya, minden. Az ÖSSZES,
amit össze tudsz szedni, függetlenül attól, hogy lejárt-e vagy sem.
Külön
történet volt Zitánál a családtagok adatai rész, de ezt majd ő
meséli el, ha akarja.
Orvosi: ha megvan
a vízumkérelem, jön egy kötelező orvosi
vizsgálat. Amire biztosan lehetett számítani az veszélyes fertőző
betegségek szűrése - nem téged akarnak védeni, hanem
az ausztrál élővilágot. TBC, AIDS, ilyesmik. Nem
szabad elmenni az embernek magánszakállra megcsináltatni, csak megfelelő
tanúsítvánnyal rendekező orvostól
fogadják el az elismervényeket, Editék megmondják ki az illetékes, ha kell. Dr.
Böröcz Zoltán már úgyis pikkel rám szerintem, hogy folyton azt mondtam nem jó a
telefonja, pedig csak én mentettem el rosszul és ezért nem vette fel.
Pár
extra vizsgálat, hogy rokkant vagyok-e, csődbe
fogom-e vinni az ausztrál egészségügyi támogatási rendszert, meg ilyesmik,
semmi vészes. Egy vérvétel, egy röntgen, 15 perc fizikai vizsgálat.
Ha
mindez megvan, akkor ezzel az egész paksamétával Editék lerohanják bevándorlási
hivatalt, és utána reméljük a legjobbakat. Állítólag max. 2 éve van a DIAC-nak
válaszolni (ausztrál bevándorlási hivatal), remélhetőleg
nem fogják kivárni, és hamar kiadják majd a vízumot.
Igazolás a
munkavégzésről: Szintén egy +1 csak nekem, az ügyintéző hölgy a
papírjaim átnézése közben bekért korábbi munkahelyekről fizetési lapokat, annak
érdekében, hogy igazoltnak lássa, hogy a szakmában dolgozásért én pénzt kaptam.
Szintén
szükségesnek ítélnek egy olyan papírt, ami egy állami szervtől igazolja
ugyanezt a tényt – TB, Nyugdíjbiztosító, NAV, ilyesmik közül valamelyik.
Ezen
jó adagot stresszeltem, mert elég váratlanul ért az a kérés, hogy 8-10 éves
fizetési papírokat kerítsek elő. Kellett bennem tartani a lelket miatta
rendesen – szeretlek, Zita.
Jelenleg
itt tartunk, ha kell még valami más papír, majd megírom.