Bankszámla, dobozolás, orvosi vizsgálat

Többen jelezték, hogy régen írtunk már ide, úgyhogy most igyekszem pótolni, mi minden történt.

Zsolt írta, hogy átesett az orvosi vizsgálatokon. Még várja az angol nyelvű fordításokat, s közben én is végeztem a vizsgálatokkal.

Nálam az eredmény (azon kívül, hogy már mindenki tudja a rendelőben, hogy ki vagyok és miért vannak a vizsgálatok): 

Egészségi állapot

Ugyan nem kötelező, de azért nem árt, ha az ember egyszer-egyszer elmegy egy orvosi kivizsgálásra - főleg, ha hosszabb ideig külföldre akar menni, és ott esetleg el kell magyaráznia egy orvosnak, mi is a helyzet.

Ezen indíttatásból vettem rá magamat és Zitát is, hogy menjünk el egy eléggé alapos kivizsgálásra, amiről angol nyelvű eredményeket kaphatunk.

Még kb. február közepén kezdtem el járni különböző vizsgálatokra emiatt és ma jutottam el odáig, hogy kiértékelés. Alapvetően semmi meglepőt vagy újat nem mondtak, inkább csak megerősítettek abban, amit már amúgy is sejtettem (hogy fogynom kéne vagy 10 kilót), de ami igazán számított, hogy ezen vizsgálatok hatására erőt tudtam venni magamon annyira, hogy újra edzeni kezdjek.

Zita tegnap kezdte el ugyanezt a kivizsgálás sorozatot, remélhetőleg nála sem lesz semmi meglepő.

Igazából arra jöttem rá menet közben, hogy ezek a vizsgálatok és az eredmények akkor is hasznosnak bizonyulhatnak, ha mondjuk akarunk valami biztosítást kötni majd Ausztráliában amihez kelleni fognak orvosi papírok.

Végeredmény tekintetében egyébként csak egy rakás papír ismét, amit kivihetünk de attól még szerintem megérte.

Csak úgy...

Mivel egy hete nem írtunk már semmit, most már itt az ideje :)

Először is köszöntök minden olvasót! Nagyon örülök, hogy vagytok, mert ez azt is jelenti, hogy most már tényleg biztos, hogy megyünk és már be is jelentettük mindenkinek :)

Korábban nem írtam blogot, s most kisgyerek módjára örvendezek, hogy van követőnk meg megjegyzést kaptunk, sőt ma túlléptük az 1000 megnyitást is!!! :)

Az elmúlt héten igazából nem sokat haladtunk, de azért folyamatosan kis lépéseket teszünk: 

 - Zsolt nagymamájának is bejelentettük, hogy megvan a repülőjegy és mikor megyünk

 - Zsoltnál folyamatban a menedzser szűrés angol dokumentációval, hogy legyen majd mit egy kinti doki kezébe nyomni és ne az orvosi szótárt kelljen magunkkal vinni

 - én utánajártam a befektetésemnek, mit lenne érdemes csinálni, lehet-e külföldről fizetni tovább, hogyan működne tovább, stb

 - aminek nagyon örülök és köszönöm főnökeimnek:  kaptam referenciát a munkahelyemről (az előzőről  már akkor megjött, amikor majdnem nekiálltunk az én skill assessment-emnek), sőt még próbálnak segíteni, hogy esetleg kint legyen munkám, mire odaérünk. Ha nem is sikerül, akkor is nagy dolog, hogy nem küldtek el és még segítséget is ajánlanak!

 - ami még mutatja, hogy telik az idő: Zsolt idősebb bátyja ma indult el Sydney-be, mivel márciusban kezdi a sulit...

Nézegettem állásportálokon törzskönyvezői állásokat, vannak szép számmal, így van remény nekem is. Próbálok majd előre tanulni szabályozások alapján, s már találtam egy oldalt is, ahol törzskönyvező kurzusokat hirdetnek (mondjuk kellően borsos áron), remélem, hogy ha el kell végeznek, akkor lesz rá pénz vagy akár egy cég megelőlegezni a bizalmat, s elküld rá... 

Hirtelen ennyi talán... 

Repülőjegy és egyebek

Ezt a bejegyzést kereken egy hete tervezem, de mindig közbejött valami vagy vártam valamire.

Múlt hét szombat reggel megvettük a repülőjegyet a mortons.hu-n, csak oda.

Zsolt rámbízta a technikai részt, persze el is rontottam, s sírtam, hogy nekem még ez se megy. Most először vettem neten keresztül repülőjegyet, no meg ez egyébként is nagy döntés, így aztán beparáztam.

Május 9-én indulunk Londonon keresztül Sydneybe. Elrontottam a klikkelést, s véletlenül a reggeli járatot jelöltem ki, s persze ezt csak fizetés után tudtuk meg... De nagyon kedvesek voltak a mortonsnál, s telefonos kérésre rögtön javították. Így délután 2-kor szállunk fel London felé, aznap éjszaka átszállás Sydney-be, s ausztrál idő szerint szombaton hajnalban érkezünk (magyar idő szerint péntek este). 

Az a terv, hogy Sydney-ben maradunk kicsit átállni, hivatalos ügyeket intézni (előre is köszönjük a CSE Australia-nak a segítséget). Zsolti akár át tud majd "ugrani" Victoriába interjúkra, lakást keresni (amihez Sydney-ből már lesz referenciánk).

Ügyintézős nap

Tegnap eredményes napot zártunk; leültem dumálni a főnökeimmel, hogy hogyan is legyen a hátralevő időm a cégnél, mi legyen az együttműködés kerete, és azt kell mondjam, mindent sikerült megvalósítanom, amit akartam.
Ez egyrészt azt jelenti, hogy maradok, ameddig akarok, és felmondási idő nélkül jöhetek majd el, másrészt ha ügyintézéshez kell napközbeni szabadidő, akkor azt gond nélkül kiadják - mennyire is látszik az, hogy nem magyar a vezetőség...
A másik fontos lépés a beszélgetésben, hogy sikerült rávennem a főnökeimet, hogy üljenek le újra Rádival beszélni és interjúztassák a helyemre utánpótlásnak. Végül az lett, hogy az önéletrajza alapján jó alapanyagnak tűnt, a többi terén meg megbíztak bennem, hogy ha azt mondom, nem lesz gond, akkor nem is lesz gond. Azért Rádi fejét megnéztem volna, mikor felhívtam kb. 16:40-kor, hogy akkor most rögtön induljon el interjúra hozzánk az irodába, merthogy a főnökömnek 6-kor kell indulnia a reptérre.

Mindezek után még sikerült elintéznem némi pénzügyet is, hogy ne zaklasson tovább egy befektető havonta, és még Editékhez is eljutottunk egy csevejre, ahol megbeszéltünk pár dolgot, mint segítségkérés bankszámlák, meg telefonok, meg egyéb ügyintézés kapcsán.
Abban maradtunk, hogy az útitervünk valószínűleg úgy lesz, hogy először nem Melbourne-be megyünk, hanem egy kis akklimatizálódási időnk lesz Sydney-ben, ahol segítenek némi papír ügyintézésben (telefon, biztosítások, meg ilyesmik).

Összességében jó nap volt a tegnap :)

Kapás utáni reggel

Zsolt tegnap posztolta, hogy vége a várakozásnak, szép levelet kaptunk! Tényleg szép hosszú és nem csak egyszerű vízum, de tele hasznos tudnivalókkal :)

Hogyan is éltem meg?

Beérek a munkahelyre, köszönök pakolászó szobatársamnak. Már éppen a táskámat süllyeszteném a szekrénybe, amikor megszólal a mobil. Kb ennél a résznél vettem fel: "Van az úgy, / nem hat már a szó. /S valahol messzebb volna jó, / gyógyít a távolság." Zsolt hívott a kérdéssel, hogy ülök-e. Sejtettem, hogy ez mit jelent, így próbáltam nem túl feltűnően egy szabad irodát keresni (persze ilyenkor van bent mindenki), végül lehuppantam egy székre, s megtudtam, hogy a tegnapi nappal megszületett a várt dokumentum.

Öröm és sok kérdés egyszerre merült fel, s mivel jó pár téma várt a munkában, szinte egész nap nem is tudtam gondolni rá, kénytelen voltam kizárni.

Hazafelé Anyunak elmeséltem telefonon, akkor kezdett nekem is leesni, hogy megyünk.

A lezárás utáni katarzis és mámor viszont hiányzik, mivel hazaérve kb 5-10 perc alatt egy laza 3 oldalas listát írtunk az elintézendő dolgokról, amik közt szerepel a repjegy vásárlástól a degukról szóló használati útmutatónak megírásán át banki ügyintézésig sok minden.

Így jelen pillanatban az az ötletünk, hogy nekiállunk intézni a listán lévő dolgokat (s amint kipipálunk egyet, hozzáírunk még ötöt), s ha látjuk a végét, repjegyet veszünk - azt persze megnéztem, hogy árban már mindegy, egy vagy 5 hónapra előre vesszük meg.

Az éjszakám vacak volt, alig aludtam. Nem köröztek gondolatok, s nem is tudtam átgondolni semmit, de álom sem jött a szememre. Ezt szerintem a mai edzésen fogom megérezni...

Sok dolog van mögöttünk, de most sok feladat jön, amit igyekszünk pozitív hozzáállással végigvinni.

Köszönöm CSE Ausztralia, s különösen Nektek, Edith és Csaba, hogy erőt és reményt adtatok a kezdeti elkeseredettség után!

Kapás van!

Egy ideje már vártam, hogy reggel úgy fogok felébredni, hogy ott virít az e-mail fiókomban a vízum. Őszintén szólva már hetek óta reménykedtem ebben, de csak nem így alakult.

Ma megjött a vízum. Kb. fél órája beszéltem telefonon Editékkel, hogy ott van már náluk, és mint fellow countrymen-t üdvözöltek némi kötelező szívatás után persze.
Maga a vízum egy e-mail attachmentként jött, amit egyrészt őrizni kell, mint a Szent Grált (csak adott pillanatban meg is kell tudni találni), másrészt kinyomtatva is jó, ha az embernél van, arra az esetre, ha valamiért a számítógépes rendszerben valami nem stimmel.

Hiszem, hogy a nehezén már túl vagyunk, és innentől a pakolás, várakozás, és utazás van hátra addig, hogy beléphessünk az országba. Még este meg kell beszélnem persze Zitával, hogy mikorra próbáljuk időzíteni az utazást, de egyelőre most ennyi. Gondolom ő is fog posztolni erről a témáról hamarosan.

KÖSZÖNÖM, CSE!