Ügyintézés és óceán és ki az a Laci???

A mai bejegyzés két napról szól - a tegnapi nap "száraz ügyintézés", ami azért tartogatott bőven meglepetéseket, a mai nap pedig egy újabb pihenős-sétálós nap lett, s megnéztük az óceánt is.

Első vasárnapunk

A tegnapi érkezés után picit sétáltunk és alapvető tisztálkodási eszközöket vásároltunk, mint Zsolt írta. Kora délután ránk tört a fáradtság, így aludtunk kb 3 órát, amiből az keltett, hogy Anyu hívott Skype-on :)

Este még tettünk a szomszédos utcákban egy sétát, s megállapítottuk, hogy jó pár ház egy IKEA vagy valami hasonló katalógus címlapján is lehetne. Párba a kinézete alapján szívesen beköltöztünk volna.

Ma reggel fél 8-kor ébredtünk, s nekikezdtünk a... semmittevésnek. Na erről fog ez a bejegyzés szólni, sok képpel.

Az út - egy hosszúra nyúlt nap

Eljött ez a nap is. Mivel nem vagyok Facebook-hívő, ezért nem online közvetítjük az utat, hanem egy utólagos összefoglalóban – már csak azért is, mert így nem kellett azon aggódni, hogy melyik reptéren van net vagy nincs. Mondjuk a Skype lehet, hogy kényelmesebb lett volna, ha lett volna bármelyiken reptéren net. Így maradt az SMS arról, hogy megjöttünk, jól vagyunk, élünk.

Indulás előtt

A mai napra elméletileg már nem volt túl sok teendő; dobozolás befejezése, bankszámla ügyintézés, búcsúzkodások.

Műszaki áruházunk költözik :)

Összepakoltuk a műszaki cikkeket a kábeleikkel együtt. Ez megért egy-két képet.

Hihetetlen, de sok dolgot nem viszünk: egy számítógép, 2 TV, 2 monitor, billentyűzetek, egerek, hangfalak, légtisztítók maradnak :)

Eközben Kati még alszik, mivel sokáig dolgozott tegnap, hogy ma velünk lehessen. Jófej leszek, s a róla készült képet nem teszem fel :)

Viszlát Csini!

Ez a bejegyzés nem szerves része a blognak, de szükségem van rá, illetve páran kérdezték, miért nem viszem magammal kiskutyám. Kérem, ha lehet, senki ne írjon ehhez a bejegyzéshez hozzászólást. Köszönöm!

Hosszú napok

Úgy érzem, ez a hét az egyik leghosszabb az életemben: hivatalos teendők, pakolás, ügyintézések, utolsó találkozások (vagy legalábbis egy időre), autó eladás és kiskutyám...

Röviden összefoglalva: haladunk. Hosszabban kifejtve: haladunk, de fizikailag és lelkileg kivagyunk. sok dolog változik egyszerre, sok helyen kell helytállni, mosolyogni, türelmesnek lenni, s már csak itthonra nem jut mindebből. De majd jobb is lesz, ezt az időszakot kell túlélni.

Tegnap voltam bent utoljára elköszönni a volt munkahelyemen. Megnéztem, Vera megérkezett, épp vette át a számítógépemet. Remélem, ma már az anyagaimat is megkapta, s hamar belejön :)

Ezalatt megkaptam az utolsó mikulás csomagomat is... Magyarország, így szeretlek... Olyan helyen parkoltam, ahol semmi nem utal arra, hogy fizetni kellene, csak 2, a szokásosnál alacsonyabb, szürkébb, oszlopok mögé rejtett automata. Hát, nem vettük észre... Nem baj, ez még kellett a végére.