Moomba Festival

Hogy mi is az a Moomba? sokan kérdezték otthonról, így most megkerestem, mi is az aboriginal szó fordítása: "let's get together and have fun", azaz jöjjünk össze és érezzük jól magunkat :)

Na pontosan ez történik minden év márciusában 4 napon keresztül.

A fesztivál rövid története:

1951-ben ünnepelte Ausztrália az önálló állammá válás 50. évfordulóját parádéval és színpadi produkcióval, amelynek címe: "An Aboriginal Moomba: Out of the Dark". 1954-ben II. Erzsébet királynő személyében először látogatta meg uralkodó a várost és a városfejlesztési szövetség javaslatára egy őszi fesztivált rendeztek, amelynek a Moomba nevet adták.  1954 júliusában alakult a bizottság, hogy megszervezze és finanszírozza az eseményt kezdetben 10.000 fontból. 

Ma már biztos nem ennyiből szervezik, sőt még jótékonysági gyűjtést is tartanak különféle szervezeteknek.

Négy nap arról szól, hogy örülünk az életnek, bízunk a jövőben, s együtt vagyunk :)

Az első közös munkahét

Ilyenünk is volt most már, túl vagyunk az első olyan héten, mikor mindketten dolgoztunk. Megint közös bejegyzés lesz, de most én írok és Zita kommentálgat bele.

Mióta tudtam, hogy dolgozni fogok újra, eléggé számoltam már a napokat és egyre jobban unatkoztam itthon - az ember már azt nézi, hogy mit csinálhat még, mire van ideje még, mielőtt majd munkába megy.

Aztán eljött a nap, és be kell állni az új/régi ritmusra; 6:30-kor kelés, utazás a városon keresztül, majd a melóhelyen úgy csinálni, mintha szükséges lennék, majd utazás vissza a városon keresztül haza.

Egy önéletrajz evolúciója Ausztráliában

Életrajzot írni szívás.

De tényleg. Sosem tudod, mit akar látni a másik, milyen formátumban, hogyan fogja legkönnyebben átlátni, és alig van pár sorod arra, hogy meggyőzd a teljes élettapasztalatodról.

Persze mindenki baromi bölcs, ha nem neki kell csinálnia. Adnak tippeket, ötleteket, átnézik neked meg bármi, amitől majd a megváltást reméled - csak épp az nem jön.

Ebben a bejegyzésben nem akarok tanácsokat adni, sem pedig tippeket. Volt egy megjegyzés az egyik blogposztban, hogy kiakadtam eléggé, mert már a tizenvalahanyadik CV verziónál jártam és még mindig semmi.

Ezt az utat fogom most áttekinteni és véleményezni, hátha hasznára válik azoknak, akik önéletrajzot akarnak készíteni ausztrál állásjelentkezéshez.

Hosszú lesz és nem kímélem benne a HR-t (Emberi Erőforrás """"""Szakértők""""""")

Új munka - Zita

Párszor említettem, hogy stresszes a munkahelyem, kolleganő felmondott, s nem érzem a magam a legjobban. Most jöjjön a történet, hogyan is alakult első munkahelyem és hogyan kaptam új állást.

Orvosi ellátás - vagy legalábbis amiben eddig részünk volt

Egyszer már írtam arról, hogy voltam háziorvosnál, hogyan is mentek a dolgok, s milyen szép is a rendelő. Azóta sajnos vissza kellett mennem, s még szakorvoshoz is eljutottam. Mivel tudom, hogy vannak ismerősök, akiket ez is érdekel, íme egy bejegyzés az orvosi ellátásról, amiben részem volt.

Január - Melbourne Aquarium, Melbourne Zoo, Phillip Island, Great Ocean Road Anyuval és Zolival

Először is elnézést szeretnénk kérni, hogy a blogbejegyzéseink megjelenése elhúzódott. Nagyon köszönjük a megkereséseket, üzeneteket, amikben érdeklődtetek, hogy mi történt velünk, miért nem írunk. Jó volt olvasni, hogy "idegen" emberek keresnek meg, mivel szeretik olvasni a bejegyzéseket, s kíváncsiak, hogy mi történik. Persze a barátainktól is jöttek hasonló megjegyzések, de egy hosszú, fárasztó nap végén erőt tudott adni, hogy nem csak az ismerőseink érdeklődnek utánunk.

Munkatalálás

"Szia, Karesz vagyok, 42 éves, tanár."

"Cső, Tomi vagyok, 31 éves, villanyszerelő."

"Helló, Joci vagyok, 32 éves, alkoholista." ;)

Identitásunk egyik legfontosabb része az, hogy mit csinálunk, mi a foglalkozásunk, hobbink. Nekem ez a sor az elmúlt időszakban így nézett ki: "Helló, Zsolt vagyok, 33 éves és próbálok munkát találni". Valahogy sután hangzik, hogy nincs foglalkozásom, vagy ha van is, nem megyek vele sokra (mondjuk 32 éves Joci se, de ez más téma).

Mióta kijöttünk ide Ausztráliába próbálok munkát találni, sikertelenül. Mióta otthagytam a magyar munkahelyemet májusban, azóta egyre kevésbé mertem magamat informatikusnak mondani, lévén egyre inkább tapasztaltam azt, hogy nem kell a szaktudásom itt, vagy legalábbis valami miatt nem sikerül elhelyezkednem. Itt nem vagyok informatikus - ez volt egy idő után az összegzés. Volt is belőle lelki gyötrelem és kikészülés bőven.