Lakás kész... na jó, majdnem kész :)

Az elmúlt egy hónap elég mozgalmasra sikeredett, bár szinte minden szociális rendezvényből sikerült kihúzni magunkat.

Munkahely történései: kolleganőm felmondott, nekem lejárt a próbaidőm, s véglegesítettek. Zsolt még marad augusztusig a projectjén, utána meglátjuk.

Egészség: Zsolt térde lassan helyreállt az orvosi tanácsok hatására a pár hónapja történt salsa óra óta :) Én elestem, s bevágtam a fejem, aminek örömére kihívhattuk a mentőket (vérző fejhez talán mégis kell alapon), s mehettem tetanusz oltásra is. 

És persze új helyre költöztünk :)

Költözés ismét

Éppen költözünk, nem lesz internetünk, s most is rohanni kell, mert 20 perc múlva már jönnek értünk.

Mivel páran szerettek volna képeket látni az új lakásról, most feltöltök párat, s ha bekötik a netet, akkor majd írok rendes bejegyzést is arról, hogy mit jelent itt a lakásbérlés, hogyan is kell jelentkezni, milyen a folyamat.

Viszlát mindenkinek, remélem, hamarosan jelentkezünk!

Egy éve érkeztünk

Ma reggel volt egy éve, hogy fáradtan, álmosan, ágy és forró fürdő után vágyakozva megérkeztünk Sydney repterére. Azóta sok szép dolog történt, sok nehézséggel megküzdöttünk, s erről az évről biztos nem mondhatjuk, hogy elrepült, néha inkább vánszorgott.

Pénzügyek egy év után

Az elmúlt héten történt egy nem túl látványos, ámde számomra eléggé meghatározó érdekesség: megkaptam a fizetésemet :)
Önmagában ez még nem lenne nagy dolog: ha az ember dolgozik, fizetést kap.
Ami viszont érdekes ebben az az, hogy ezzel az összeggel átléptünk egy fontos határt a megtakarításaink kapcsán - túllépte a pénztartalékunk azt a szintet, ami akkor volt, amikor elindultunk Ausztráliába.

A tetoválás története

Páran már látták a facebook-on, hogy tetoválásom lett. Persze sokan csodálkoztak, hogy pont nekem, hiszen nagyon nem az én stílusom, s páran biztosan el is ítélnek.

Nem védekezésképpen születik ez a bejegyzés, inkább magyarázatként, illetve azért is, mert a tetoválás valahol az ausztrál kultúra része.

ANZAC Day, házassági évforduló és magyar vacsora

Az elmúlt hét kicsit zsúfoltra sikeredett a szokásoshoz képest: volt egy négy napos húsvéti hétvégénk, amikor próbáltunk pihenni, elintézni mindent, amit hétköznap nem sikerült, s még házassági évfordulót is ünnepeltünk. Ezután jött a három napos munkahét (ami egyikünknek sem tetszett, mert öt nap munkáját kellett megcsinálni jóval kevesebb idő alatt), majd ANZAC Day felvonulás (nekem újra leégéssel és kis napszúrással - igen, késő ősz van...), tegnap pedig magyar vacsora.

A mai nap ezek után a pihenésé lesz :)

Az elmúlt másfél hónap

Ismét nem sikerült írni egy ideig, de most azért, mert nem történtek különösebb dolgok, vagy  legalábbis nem nagyok :)

Mindketten dolgozunk, amivel el is telnek a hétköznapok. De legalább élvezzük azt, hogy van munkánk, javulnak az életkörülményeink, s szerencsére magát a munkát is szeretjük. Én csütörtökön állítottam egy fejvadásznak telefonon, hogy tényleg elégedett vagyok az állásommal, ne most ajánljon nekem újat... :)

Munkán kívül kb ezek történtek velünk: