Egy éve érkeztünk

Ma reggel volt egy éve, hogy fáradtan, álmosan, ágy és forró fürdő után vágyakozva megérkeztünk Sydney repterére. Azóta sok szép dolog történt, sok nehézséggel megküzdöttünk, s erről az évről biztos nem mondhatjuk, hogy elrepült, néha inkább vánszorgott.

Pénzügyek egy év után

Az elmúlt héten történt egy nem túl látványos, ámde számomra eléggé meghatározó érdekesség: megkaptam a fizetésemet :)
Önmagában ez még nem lenne nagy dolog: ha az ember dolgozik, fizetést kap.
Ami viszont érdekes ebben az az, hogy ezzel az összeggel átléptünk egy fontos határt a megtakarításaink kapcsán - túllépte a pénztartalékunk azt a szintet, ami akkor volt, amikor elindultunk Ausztráliába.

A tetoválás története

Páran már látták a facebook-on, hogy tetoválásom lett. Persze sokan csodálkoztak, hogy pont nekem, hiszen nagyon nem az én stílusom, s páran biztosan el is ítélnek.

Nem védekezésképpen születik ez a bejegyzés, inkább magyarázatként, illetve azért is, mert a tetoválás valahol az ausztrál kultúra része.

ANZAC Day, házassági évforduló és magyar vacsora

Az elmúlt hét kicsit zsúfoltra sikeredett a szokásoshoz képest: volt egy négy napos húsvéti hétvégénk, amikor próbáltunk pihenni, elintézni mindent, amit hétköznap nem sikerült, s még házassági évfordulót is ünnepeltünk. Ezután jött a három napos munkahét (ami egyikünknek sem tetszett, mert öt nap munkáját kellett megcsinálni jóval kevesebb idő alatt), majd ANZAC Day felvonulás (nekem újra leégéssel és kis napszúrással - igen, késő ősz van...), tegnap pedig magyar vacsora.

A mai nap ezek után a pihenésé lesz :)

Az elmúlt másfél hónap

Ismét nem sikerült írni egy ideig, de most azért, mert nem történtek különösebb dolgok, vagy  legalábbis nem nagyok :)

Mindketten dolgozunk, amivel el is telnek a hétköznapok. De legalább élvezzük azt, hogy van munkánk, javulnak az életkörülményeink, s szerencsére magát a munkát is szeretjük. Én csütörtökön állítottam egy fejvadásznak telefonon, hogy tényleg elégedett vagyok az állásommal, ne most ajánljon nekem újat... :)

Munkán kívül kb ezek történtek velünk:

Moomba Festival

Hogy mi is az a Moomba? sokan kérdezték otthonról, így most megkerestem, mi is az aboriginal szó fordítása: "let's get together and have fun", azaz jöjjünk össze és érezzük jól magunkat :)

Na pontosan ez történik minden év márciusában 4 napon keresztül.

A fesztivál rövid története:

1951-ben ünnepelte Ausztrália az önálló állammá válás 50. évfordulóját parádéval és színpadi produkcióval, amelynek címe: "An Aboriginal Moomba: Out of the Dark". 1954-ben II. Erzsébet királynő személyében először látogatta meg uralkodó a várost és a városfejlesztési szövetség javaslatára egy őszi fesztivált rendeztek, amelynek a Moomba nevet adták.  1954 júliusában alakult a bizottság, hogy megszervezze és finanszírozza az eseményt kezdetben 10.000 fontból. 

Ma már biztos nem ennyiből szervezik, sőt még jótékonysági gyűjtést is tartanak különféle szervezeteknek.

Négy nap arról szól, hogy örülünk az életnek, bízunk a jövőben, s együtt vagyunk :)

Az első közös munkahét

Ilyenünk is volt most már, túl vagyunk az első olyan héten, mikor mindketten dolgoztunk. Megint közös bejegyzés lesz, de most én írok és Zita kommentálgat bele.

Mióta tudtam, hogy dolgozni fogok újra, eléggé számoltam már a napokat és egyre jobban unatkoztam itthon - az ember már azt nézi, hogy mit csinálhat még, mire van ideje még, mielőtt majd munkába megy.

Aztán eljött a nap, és be kell állni az új/régi ritmusra; 6:30-kor kelés, utazás a városon keresztül, majd a melóhelyen úgy csinálni, mintha szükséges lennék, majd utazás vissza a városon keresztül haza.