The Hungarian - avagy az egyik magyar étterem Melbourne-ben

Ez egy rendhagyó bejegyzés lesz, mivel Zsolttal közösen írjuk, így előre is elnézést kérünk a szín- és stílusváltások miatt :)

A héten megérkezett első fizetésem, így pár eddig halogatott vásárlás mellett úgy döntöttem, hogy el kellene menni egy étterembe picit ünnepelni.

Munkába jövet-menet a villamos éttermek sora előtt megy el, s egyszer sikerült kiszúrnom, hogy az egyik felett "The Hungarian" tábla díszeleg. Neten rájuk kerestem, s kiderült, hogy tényleg magyar étteremről van szó, ami ráadásul elég jó véleményezéseket szokott kapni. Ennek örömére mára asztalt foglaltam ebédre.

Mennyibe kerül az élet Ausztráliában?

Ha az ember nekiáll keresgélni neten, vagy egyszerűen csak megkérdezi az ausztrál ismerőseit, elég nehezen tudja elképzelni, mennyibe is kerülnek itt a dolgok. Többször is említettünk már árakat Zitával ezen a blogon, de ahogy az ismerőseinkkel beszélgettünk, nem igazán sikerült értelmes összehasonlítást csinálni.

Ezt próbálom meg most kicsit szárazabban, számokkal ebben a bejegyzésben. Hosszú lesz, de remélhetőleg érdekes dolgokat is láttok majd.

Két fő témakört fogok körbejárni.

Az első témakör egy árösszehasonlító táblázat lesz. Ebben megpróbáltam összeszedni olyan termékeket, amik vagy nagyon alapok, vagy mindkét országban kaphatóak és így összevethetőek.

A másik témakör egy gondolatkísérlet lesz arra, hogy átszámoljam, mennyibe is kellene kerülnie dolgoknak Magyarországon ahhoz, hogy "ugyanannyiba kerüljön" az élet arányaiban, mint Ausztráliában.

Annak érdekében, hogy rendesen lehessen összehasonlítani a magyar árakkal, megkértem egy Magyarországon élő barátomat, hogy a megadott tételeket ugyanazon a napon, amin én is, nézze meg és írja össze.

Megjegyzés: informatikusokat hallottam már "táblázatb**i"-nak is megjelölni, erre most rászolgálok :)

Első munkahét

Az előző bejegyzés arról szólt, hogy kaptam munkát és hogyan is kaptam.

A mai bejegyzés röviden (merthogy itt már este 10 óra van, s holnap meg már munkába kell menni) összefoglalja, hogyan is érzem magam a munkahelyen.

Nagyon tömören összefoglalva: pánikolok. Kicsit bővebben: nagyon pánikolok. Még bővebben: pánikolok és kétségbe vagyok esve. Tudom, nincs rá okom...

Munkát kaptam :)

Végre eljött ennek a bejegyzésnek is az ideje, megtört a jég - azaz munkát kaptam, keddtől dolgozok!!! :)

Mindenkinek köszönöm a kitartó drukkolást és bíztatást! Aki eddig nekem szorított, azt kérem, hogy ezután Zsoltnak tegye :) Illetve picit nekem is, hogy meg is feleljek a munkahelyen... ;)

És akkor most a bejegyzés, hogy hogyan is lett munkám.

Könyvtár

Azt már írtuk, hogy beiratkozunk a könyvtárba, s páran kérdezték, hogy milyen. Úgy gondoltam, hogy mivel vannak érdeklődők, s nekem pedig nagyon tetszik, külön posztot szentelek rá.

Sajnos az épületen belül nem tudtam képeket készíteni, mivel nem engedélyezik, csak ha senki sem szerepel a képen. Olyan időpontban pedig nem sikerült érkeznem, hogy legalább 30 ember ne legyen a könyvtárban...

Ausztrál jogosítvány, Medicare kártya

Ugyan állásunk még nincs, de legalább azt sikerül elérni, hogy a tárcánk újra megtelhessen mindenféle pontgyűjtő kártyákkal és igazolványokkal.

Egy nokedliszaggató hosszú útja

Rég nem írtam már - a legutóbbi bejegyzésem ebbe a blogba eléggé depresszív volt és azóta se lett munkánk, szóval ezen a fronton nem változott sok minden. Annak érdekében, hogy kicsit jobban érezzük magunkat, Zitával elkezdtünk a főzéssel foglalkozni, legalább lekötjük a gondolatainkat.

A főzéshez minden rendes háztartás egyik alapkelléke ezen bejegyzés főszereplője - avagy hogyan szerzel nokedliszaggatót egy olyan országban, ahol nincs is olyan szó, hogy "nokedli".