Kis lakásunk képekben

Eddig mindegyik lakhelyünket befotóztuk, most sincs ez másként, főként mivel itt minimum jövő év július végéig fogunk lakni (12 hónapnál hosszabb távra még több kedvezmény jár).

A hely ténylegesen egy szálloda, aminek vannak hosszabb távra kiadó apartmanjai is, na ilyenben lakunk mi. Mellettünk van még egy szálloda, ami diákoknak, illetve rövidebb időre is kiad apartmanokat picit olcsóbban, mint ahol mi vagyunk, de jóval kisebb alapterülettel.

Akit érdekel a "marketing" rész, a hely webcíme: http://www.rydgesresidences.com.au

Kisebb séta Prestonban

Szinte egész héten borult volt az idő, most végre kisütött a nap, így kimentünk sétálni, picit körülnézni.

Egyelőre úgy érezzük, hogy itt a tél azt jelenti, hogy 14-16 fok van széllel és felhőkkel. Egyszer esett az eső kb 10 percig is. Szóval ezt még vígan el lehet viselni.

Álláskeresés - fent és lent - továbbá egy kérés

Álláskeresés kapcsán tegnap kicsit bizakodtunk, ma ismét a mélypontot éljük meg.

Tegnap interjún voltam egy fejvadásznál, akik, mint írtam, a Linkedin-en kérték el az önéletrajzom. Másfél hétig várattak a CV elküldése után, majd felhívtak, hogy menjek interjúra. A késedelem oka állítólag az volt, hogy előre kiküldték az önéletrajzom kettő cégnek is, s a visszajelzésüket várták. ezt erősíti meg az is, hogy az egyik cégtől valaki ránézett a Linkedin profilomra.

Szóval tegnap interjúra mentem. Sajnos nem az a hölgy fogadott, akivel kapcsolatban voltam, hanem egy kolleganője. Nagyon kedves volt, csak épp nem tájékoztatták semmiről, hogy mi történt eddig a CV-mel, tehát egy általános interjúhoz volt szerencsém. Félelmeim ellenére nem fagytam le, egy órán át beszéltem arról, hogy hol mit csináltam, s itt mit szeretnék. A hölgy körbejegyzetelte az önéletrajzomat, s állandóan csodálkozott, hogyan lehetséges, hogy nem csak egy feladattal foglalkoztam. Pozitív volt a hangulat és jól éreztem magam. Amint hazaértem, már hívott is, hogy beszélt a kolleganőjével, elmondta a tapasztalatait, s az a visszajelzés, hogy már nem csak kettő, hanem három céghez kiküldték az anyagom. Szerintük várhatóan a jövő héten jelentkeznek és keep fingers crossed.

A mai napra azt terveztük, hogy elmegyünk a munkaerő-közvetítőbe, ami nem messze van. Sajnos szép reményekkel mentünk, s puffantunk. Náluk épp nincs állás, cserébe kaptunk egy listát másik hasonló cégekről, próbálkozzunk náluk. Elkeseredve hazajöttünk, hogy neten ránézünk a lehetőségekre, s ekkor felhívták Zsoltot. Beküldte önéletrajza kilencedik verzióját hozzájuk, ami a netes tanácsok, ismerősök javaslatai és minden más info alapján készült - színesebb, figyelemfelkeltőbb, kiemelésekkel, rövidítve bizonyos részeket, mert ugye nem olvasnak mindent végig, a főbb dolgok legyenek részletezve inkább, stb. Na erre jött a hívás, hogy ez rövid, s sejtik, hogy sokkal több minden van mögötte, de nem merik továbbküldeni a cégeknek, mert nem elég részletes. Küldött segítségképpen egy újabb formát e-mailben, azzal ki kellene egészíteni. Szegény Zsolt ezután - érthető módon - ismét mélypontot élt át, mivel még hányszor írja át és hogyan feleljen meg mindenkinek, főként ha egymásnak ellentmondanak a kérések.

Most írja a tizedik verziót...

Én ennek ellenére ezt valahol jó hírnek élem meg, mert végre valaki észrevett valamit, s vette a fáradtságot, hogy felemelje a telefont. Ez szerintem jól is elsülhet, csak az újabb pofonból fel kell állni.

A kérésem a következő:

Most ne Zsoltnak érkezzenek a tippek, hanem nekem, méghozzá főzés ügyben.

Kérnék szépen recepteket, amik viszonylag könnyen elkészíthetőek, figyelembe véve az itteni árakat, ugyanis kezdek kifogyni az ötletekből. Lehet bármilyen recept, igyekszem majd megcsinálni őket, s posztolom, melyik hogy sikerült.

Olcsóbb élelmiszerek - megtakarításhoz képest, merthogy fizetésből majd sok minden lesz olcsó, csak addig tűnik soknak:
liszt, rizs, tej, hagyma, tésztafélék, fagyasztott, előkészített ételek, darált marhahús, kenyér, Vegemite (ez egy élesztő alapú, B vitaminokat tartalmazó, ízre sós és pecsenyekacsazsírra emlékeztető kenhető massza), félkész szószok (ázsiai szószok főleg), kukorica konzerv, bacon

Kevésbé olcsó, de még tűrhető:
burgonya, tojás, alma (akciósan 2, amúgy 3-4 dollár kilónként), csirkecombfilé, tonhal konzerv, tejföl, joghurt, olaj, sajtkrém, gomba.

 A recepteket a receptekau@yahoo.com.au címre várom vagy ha linket akartok küldeni, azt ide is megírhatjátok. Köszönöm!!!

Költözés, hivatalos ügyintézés

Szombaton megtörtént a költözés. Ez úgy nézett ki, hogy reggel 8-fél kilencig összecsomagoltunk mindent, a fél nappali megtelt a csomagokkal, zacskókkal, bőröndökkel. Megjött lakótársunk, megnézett mindent, visszaadta a bond-ot, s beszélgettünk még pár órát, majd elmentünk ebédelni.

Egy körül indultunk neki az első környi holmival (mivel kettőtől lehetett elfoglalni a szállást), ez két nagy bőröndöt, egy kicsit, egy óriás bevásárlószatyrot, laptop hátizsákot és táskát és még plusz zacskókat jelentett. A Flinders kb 10 percnyi sétára volt tőlünk. Ennyi holmival fél óra alatt tettük meg az utat. Fel a vonatra, majd a vasútállomástól ismét fél órányi cipekedés. Miután kitöltöttünk minden papirt, s megkaptuk a belépőkártyákat, kidöntöttük a holmikat az ágyra, asztalra, s üres bőröndökkel visszamentünk a második körért. 2 fordulóval, kb 5 óra alatt átszállitottunk kb 100-120 kg-nyi holmit, majd ezt este 9-ig el is pakoltuk a helyére :) Sikerült pár sérülést is összeszednünk, de mára már kihevertük őket, max egy-két kék-zöld foltunk van :)

Az utcán érdekes volt, hogy többen felajánlották, hogy segitenek cipekedni, de minimum sok szerencsét kivántak :)

Royal Botanic Gardens Melbourne télen

Végre visszatért az internet, így megpróbálhatom feltölteni a múlt héten készült képeket.

Mint írtam, Zsolt mélypontos napján mentünk ki az első sétára és fotózásra, s aztán másnap, még szebb napsütésben visszatértünk. Talán a képeken is látszik,  hogy ilyen szép környezetben (habár elvileg tél van) nehéz igazán rosszkedvűnek lenni. Legalábbis engem kicsit megnyugtatott a séta, s békesség.

Itt nem csak turisták mennek ki a parkba, láttunk olyanokat is, akik zenélni, elmélkedni, olvasni, kutyát sétáltatni mentek ki vagy csak épp munka közben siettek át rajta - nincs is jobb, mint egy nehéz nap közepén kimenni a zöldbe lenyugodni.

A kert a CBD mellett van, kb 1 km-re tőle. Tehát elvileg a belváros zaja még hallatszódna. Ez csak a park szélén érezhető, ha az ember nagyon arra figyel. Egyébként a nyugalom szigete, tele gyönyörű sétálóutakkal, padokkal, kis tavakkal és patakokkal, csodás illatokkal. S nem csak az az érdekes, ahogy a világ minden tájáról összegyűjtött növények egységet alkotnak, hanem az is, hogy ezt környezettudatos módon tartják fenn - pl. fúrt kutakból nyert öntözővíz (az ilyen csapok direkt lilák, nehogy valaki igyon belőle), úszó növényszigetekkel és mesterségesen épített talajszerkezettel létrehozott víztisztítók. Lenne mit tanulni tőlük...

A méretéről talán annyit, hogy 2x 2-3 órás sétával nem jártuk be az összes utat, s nem is nagyon pihentünk közben.

A hely természetesen ingyenesen látogatható, táborokra, foglalkozásokra lehet befizetni. Maximálisan karbantartott, szemét és gaz sehol, a fű kb 3 cm-esre nyírva. Adakozni biztos lehet a fenntartására, de erre nem szólítanak fel, csak a kiírás szerint annyit kérnek, hogy fejenként csak egy ingyenes térképet vegyél el. Az adományokra vonatkozóan még annyi jelzés van, hogy minden helyen kiírják (nem plusz táblácskán, hanem az ismertető tábla szövegébe beágyazva), melyik pár, család segítette adott terület kiépítését, felújítását, illetve jó pár padon táblácskák vannak felfúrva szeretett családtagok emlékére.

További kommentárok nélkül következnek a képek és fürdőző kacsás kisvideó, mi pedig nekiállunk lassan csomagolni, hiszen szombaton költözünk :)

Lakáskeresés és egyebek

Lassan négy órája írom ezt a bejegyzést, s a vége az lett, hogy teljesen át kell variálnom.

Az eredeti cím "lakáskeresés és arborétum" lett volna, de a az arborétum majd máskor kerül sorra. Hála annak, hogy Zsolt még mindig nézi a sorozatokat, amiket otthon elkezdett, sikerült kiscsiga lassúságra korlátozni a netet, én meg tölteném fel ide a képeket... De meg kell várnom a költözést, s akkor teszem majd közzé a képeket.

Mélypont

Sokan rendszeresen kérdezik/jelzik, hogy írjuk a blogot, mert így nem tudják, mi van velünk. Úgy voltam vele eddig, hogy majd írok, ha lesz valami pozitív amiről írjak, de annyit rágták a fülem hogy adjak már jelt magamról, hogy úgy döntöttem írok.

Előre szólok, nem egy kedves iromány, és nincs benne az ausztrál no worries hangulat. Épp depressziós vagyok és kissé összekaptunk Zitával.