Költözés, hivatalos ügyintézés

Szombaton megtörtént a költözés. Ez úgy nézett ki, hogy reggel 8-fél kilencig összecsomagoltunk mindent, a fél nappali megtelt a csomagokkal, zacskókkal, bőröndökkel. Megjött lakótársunk, megnézett mindent, visszaadta a bond-ot, s beszélgettünk még pár órát, majd elmentünk ebédelni.

Egy körül indultunk neki az első környi holmival (mivel kettőtől lehetett elfoglalni a szállást), ez két nagy bőröndöt, egy kicsit, egy óriás bevásárlószatyrot, laptop hátizsákot és táskát és még plusz zacskókat jelentett. A Flinders kb 10 percnyi sétára volt tőlünk. Ennyi holmival fél óra alatt tettük meg az utat. Fel a vonatra, majd a vasútállomástól ismét fél órányi cipekedés. Miután kitöltöttünk minden papirt, s megkaptuk a belépőkártyákat, kidöntöttük a holmikat az ágyra, asztalra, s üres bőröndökkel visszamentünk a második körért. 2 fordulóval, kb 5 óra alatt átszállitottunk kb 100-120 kg-nyi holmit, majd ezt este 9-ig el is pakoltuk a helyére :) Sikerült pár sérülést is összeszednünk, de mára már kihevertük őket, max egy-két kék-zöld foltunk van :)

Az utcán érdekes volt, hogy többen felajánlották, hogy segitenek cipekedni, de minimum sok szerencsét kivántak :)

Royal Botanic Gardens Melbourne télen

Végre visszatért az internet, így megpróbálhatom feltölteni a múlt héten készült képeket.

Mint írtam, Zsolt mélypontos napján mentünk ki az első sétára és fotózásra, s aztán másnap, még szebb napsütésben visszatértünk. Talán a képeken is látszik,  hogy ilyen szép környezetben (habár elvileg tél van) nehéz igazán rosszkedvűnek lenni. Legalábbis engem kicsit megnyugtatott a séta, s békesség.

Itt nem csak turisták mennek ki a parkba, láttunk olyanokat is, akik zenélni, elmélkedni, olvasni, kutyát sétáltatni mentek ki vagy csak épp munka közben siettek át rajta - nincs is jobb, mint egy nehéz nap közepén kimenni a zöldbe lenyugodni.

A kert a CBD mellett van, kb 1 km-re tőle. Tehát elvileg a belváros zaja még hallatszódna. Ez csak a park szélén érezhető, ha az ember nagyon arra figyel. Egyébként a nyugalom szigete, tele gyönyörű sétálóutakkal, padokkal, kis tavakkal és patakokkal, csodás illatokkal. S nem csak az az érdekes, ahogy a világ minden tájáról összegyűjtött növények egységet alkotnak, hanem az is, hogy ezt környezettudatos módon tartják fenn - pl. fúrt kutakból nyert öntözővíz (az ilyen csapok direkt lilák, nehogy valaki igyon belőle), úszó növényszigetekkel és mesterségesen épített talajszerkezettel létrehozott víztisztítók. Lenne mit tanulni tőlük...

A méretéről talán annyit, hogy 2x 2-3 órás sétával nem jártuk be az összes utat, s nem is nagyon pihentünk közben.

A hely természetesen ingyenesen látogatható, táborokra, foglalkozásokra lehet befizetni. Maximálisan karbantartott, szemét és gaz sehol, a fű kb 3 cm-esre nyírva. Adakozni biztos lehet a fenntartására, de erre nem szólítanak fel, csak a kiírás szerint annyit kérnek, hogy fejenként csak egy ingyenes térképet vegyél el. Az adományokra vonatkozóan még annyi jelzés van, hogy minden helyen kiírják (nem plusz táblácskán, hanem az ismertető tábla szövegébe beágyazva), melyik pár, család segítette adott terület kiépítését, felújítását, illetve jó pár padon táblácskák vannak felfúrva szeretett családtagok emlékére.

További kommentárok nélkül következnek a képek és fürdőző kacsás kisvideó, mi pedig nekiállunk lassan csomagolni, hiszen szombaton költözünk :)

Lakáskeresés és egyebek

Lassan négy órája írom ezt a bejegyzést, s a vége az lett, hogy teljesen át kell variálnom.

Az eredeti cím "lakáskeresés és arborétum" lett volna, de a az arborétum majd máskor kerül sorra. Hála annak, hogy Zsolt még mindig nézi a sorozatokat, amiket otthon elkezdett, sikerült kiscsiga lassúságra korlátozni a netet, én meg tölteném fel ide a képeket... De meg kell várnom a költözést, s akkor teszem majd közzé a képeket.

Mélypont

Sokan rendszeresen kérdezik/jelzik, hogy írjuk a blogot, mert így nem tudják, mi van velünk. Úgy voltam vele eddig, hogy majd írok, ha lesz valami pozitív amiről írjak, de annyit rágták a fülem hogy adjak már jelt magamról, hogy úgy döntöttem írok.

Előre szólok, nem egy kedves iromány, és nincs benne az ausztrál no worries hangulat. Épp depressziós vagyok és kissé összekaptunk Zitával.

Első munka első és utolsó napja

Ismét régen írtunk, mert vártuk, hátha jobb hírekkel jelentkezhetünk. De sajnos nem, így újabb beszámoló egy újabb hétről.

Amikor utoljára írtam, átmeneti munka keresésben voltam.

A kozmetikai termékekkel foglalkozó céghez végül nem mentem, mert nem tudnám teljes bizalommal árusítani a drága termékeiket.

Az utazási irodával hétfőn volt egy röpke kb 5 perces telefonos interjúm, s tegnap visszajeleztek, hogy nem jutottam be a következő körbe. Én azon is csodálkoztam, hogy ebbe bejutottam, mivel az automata levelükben azt írták, hogy csak világot járt, sales tapasztalattal rendelkező emberek jutnak tovább.

Érdekesség: a fejvadász cégtől, ahol interjún voltam, kaptam egy képeslapot, amely szerint örülnek, hogy megismerhettek és remélik, hogy tudnak segíteni a sikeres keresésben. Én is remélem :)

És akkor beszámoló a teljes két napos munkámról...

Heti beszámoló + újabb érdekességek

Egy ideje már nem írtunk, mert nem igazán tudtuk, hogy mit lehetne írni. Egy kicsit most is így vagyok vele, ezért ez a bejegyzés egy heti egyveleg lesz.

Öböl esküvői fotózással, vásárlói reklamáció és egyebek

Az elmúlt napokban nem történt semmi, mert esett az eső és nem volt kedvünk elázni. Esernyőnk persze nincs. :)

Ma viszont kisütött a nap, így kimerészkedtünk. 

Voltunk boltban, megnéztük az öböl egy részét és most készül a vacsora. :) 

Ismét fényképes beszámoló következik :)