Még mindig a tavalyi év

Pár hónapra leálltam az írással, s még mindig a tavalyi témák vannak soron :)

A 2015 karácsonyi bejegyzésben olvasható volt, hogy kissé letörtünk, s utána, hogy én elmentem Tazmániába feltöltődni.

Ezen kívül Zsolttal együtt is voltunk pihenni, s vezettünk be változást.

Orvosokról és egészségügyi ellátásról általában

Korábban már írtunk háziorvosi vizitről, de most már lassan 4 év alatt sok orvosnál megfordultunk, s talán teljesebb képet tudunk festeni. Természetesen még mi sem tapasztaltunk meg mindent, így biztosan páran nem értenének egyet velünk.

Tasmania - a nem is annyira kicsi szigetállam

Tavaly kissé elegem lett mindenből, illetve már régóta nem kellett és nem volt lehetőségem egyedül lenni, így megszállt az ihlet, hogy eltűnjek minden és mindenki elől. Nem volt esélyem túl sok napot kivenni, de nem is akartam Melbourne-ben maradni, tehát vettem repjegyet Tazmániába.

Informatikus a kertben - egy év után

Te jó isten, majdnem pont egy éve nem írtunk...

Történtek velünk mindenfélék az elmúlt időben, főként jó dolgok, de most a kertről fogok csak írni. A többiről majd szerintem Zita mesél valamikor.

Na szóval, hogyan is vészelte át az itteni zord telet, majd az utána jövő száraz nyarat a kert? Voltak veszteségek, de általánosságban véve azt kell mondanom, hogy elégedett vagyok.

Informatikus a kertben

Megint jó darabig nem írtam, de most azért, mert épp készítettem a következő bejegyzésem alapanyagát, aminek a jelmondata a következő lehetne:

"Mérd mikrométerben, jelöld krétával, vágd baltával!"

Nagyjából ez a mentalitás jellemezte eleinte, amit a ház hátsó kertjében elkövettem, aztán szép lassan ellazult a dolog és csináltam, ahogy jött. Fotós beszámoló következik a bénázásaimról :)

Vállalati kultúra messziről

Balázs (aki egy ismeretlen :) ) vetette fel, hogy kéne írni kicsit arról milyen is itt az informatikus élet. Ennek kapcsán gondoltam arra, hogy írok a régi időkről is picit, milyen is volt számomra a munkahelyi kultúra Magyarországon és milyen itt.

Előre bocsátom, a bejegyzés teljesen szubjektív és semmiféle általánosítást nem vonnék le belőle, csak annyit max, hogy többé-kevésbé mázlista is vagyok.

Mentegetőzés, bocsánatkérés vagy csak az igazság - avagy blog ismét

Réges-régen nem írtunk, azaz Zsolt írt egyet, de ő is hosszas hallgatás után.

Be kell vallanom, hogy ennek oka én voltam, én zárkóztam be a nagyközönség elől, még ha az egyedi megkeresésekre válaszoltunk is.

Ezt a bejegyzést mentegetőzésnek és bocsánatkérésnek terveztem eredetileg szentelni, de mivel karácsony van (s az egyik szezonális kedvenc fimből tudjuk, hogy karácsonykor az igazat mondjuk), így jöjjön a valódi ok is. 

Jelzem, ez nem a legjobb hangulatú karácsonyi bejegyzés lesz.

Házépítés ausztrál módra

Jó régóta nem írtunk - mondhatni idén még nem is. Ennek nem az az oka hogy nem akartunk vagy hogy elegünk lenne abból hogy másokkal is megosztjuk az élményeinket. Sok minden történt amiről szívesen beszélünk, megismerkedtünk érdekes emberekkel, de voltak olyan dolgok is, amikről kicsit összeszedettebben szeretnénk beszélni majd ha már elérkezettnek látjuk az idejét.

Ezen témák közül az egyik a házvásárlás.

Melbourne - Adelaide autóval

Ez a bejegyzés nagyon sokáig váratott magára. Valamiért nagyon nehéz volt rávenni magam a fényképek összeszedésére, szöveg írására, néha akár csak arra is, hogy a gép elé leüljek. De nagyon  köszönjük a sok biztatást és megkeresést, amiben érdeklődtetek, hogy mi történt, s rendben vagyunk-e.

Szóval most következzen a fényképes beszámoló a karácsonyi szüneti hosszú útról :)

Karácsony és az elmúlt év

Hosszú ideje mondogatom már magamnak, hogy blogot kellene írni. Néha kedv van, de téma épp nincs, néha pedig fordítva.
Igazából az életünk kezd beállni a munkanapok-hétvégi pihenés/rohanás ütemre, s úgy érezzük, hogy semmi különös nem történik, amiről írni lehetne. Aztán rájövök, hogy nekünk semmi különös, de rokonoknak, barátoknak is írjuk ezt a blogot, s őket biztos érdekli.

Tehát az év egyik utolsó bejegyzése: én hogyan is éltem meg az évet és milyen itt a karácsonyi hangulat.

Lakáshitel ügyintézés

(Ez a bejegyzés a lakásvásárlással párhuzamos időszakot öleli fel, a pénzügyi oldaláról körbejárva ugyanazt a témát. Hosszú.)

Amikor elkezdtünk azon gondolkodni, hogy házat illetve lakást vásárolnánk, az egyik alapvető kérdés, ami felmerült, hogy mennyire vagyunk hitelképesek, mennyi alaptőkére lenne szükségünk. A magyarországi helyzetet ismerve tudtuk, hogy ezt a témát nagyon jól körbe kell járni és nagyon alaposan meg kell ismerni a csapdákat, hogy ha nem akarunk valami orbitális hibát elkövetni és ezzel tönkretenni a jövőnket.

Meg akartuk tudni, mennyi alaptőkére lesz szükségünk, milyen hitelkamatokra lehet számítani, mennyi a maximum összeg, amit fel tudunk venni, milyen havi törlesztőrészletekre lehet számítani, milyen kockázatok vannak az árfolyamba beleépítve - egyszóval mindent, amit Magyarországon az ember megszívhat egy hitel kapcsán, mi előre tudni akartunk.

Azt kell mondjam, hogy az ausztrál rendszer nem kicsit különbözik a magyartól...

Házvásárlás Ausztrál módra

(Ez a bejegyzés egy hosszabb időszakot ölel fel a házvásárlás témát körüljárva. Hosszú lesz.)

Ahogy az életünk halad előre és sikerül eleget félretennünk, elkezdtünk gondolkodni, mikorra tudunk eljutni arra a szintre, hogy vegyünk/építtessünk egy házat.

Nyilván ennek egyik része az, hogy próbáltuk szemmel tartani a házpiacot és az árakat. Elbeszélgettünk, milyen házat szeretnénk, milyen környékek jöhetnek szóba, hogyan tudnánk megoldani közlekedést, meg ilyesmik - inkább álmodoztunk, mint terveztünk de legalább szem előtt tartottuk a céljainkat.

Egyik nap Zita mondta, hogy látott egy érdekes házat, menjünk el megnézni az egyik külső régióba. Nem azért, hogy megvegyük, csak azért, hogy meg tudjuk nézni, milyen is valójában, mennyire különbözik a netre feltett alaprajz a valóságtól.

Költségnapló II.

Nagyjából egy évvel ezelőtt elkezdtem írni a költségtételeinket egy táblázatba annak érdekében, hogy tudjuk előre kalkulálni, milyen összeg kell ahhoz, hogy megéljük, illetve hogy látható legyen, milyen kiadásokra mikor lehet számítani.

Ennek a táblázatnak az eredményeit először három hónap után osztottam meg, mikor már voltak valamiféle eredmények, de egy ideje úgy éreztem, hogy egy év után ismét érdemes lenne bemutatni.

Ha az ember át akarja számítani forintra, amit ebben a táblázatban lát, akkor az eléggé ijesztő képet fog adni - magyar mércével nézve kiugróan drága itt az élet. Azonban ha az ember úgy nézi, hogy ha van két kereset a családban, akkor két személy kényelmes megélhetése mennyibe kerül, akkor azért annyira nem durva a dolog.

Állatkerti képek (Healesville Sanctuary)

Ez a hét főként munkával telt, újdonság csak annyi volt, hogy mindketten elkezdtünk kocsival járni dolgozni, így sokkal hamarabb be- és hazaérünk.

Tegnap egy magyar párt, Andit és Balázst láttunk vendégül, mielőtt elindultak volna Adelaide felé. Mi nagyon élveztük a velük töltött időt, s reméljük, hogy sikeres évek várnak rájuk új otthonukban.

Viszont annyira magyaráztuk, milyen szép helyen is vannak, hogy közben rájöttünk, mi milyen régen mozdultunk ki. Így a mai napot a Healesville-i állatkertben töltöttük koala, dingó, tazmán ördög kölykök között, de persze azért a többieket is megnéztük (pl a világ legerősebb mérgével rendelkező kígyóját) :)

Jó fénykép nézegetést mindenkinek, mi megyünk kiheverni a napszúrást...

Autóvásárlás megint

Mióta vettünk egy autót kb. két hónappal ezelőtt, sokszor beszéltük Zitával, hogy én annyira nem rajongok a vezetésért, és ha vennénk még egy autót, amivel nekem kellene járni, akkor az valószínűleg olyan felszereltségű lenne, amit azért jóval kisebb ráfordítással is lehet vezetni.

Az egyik ilyen beszélgetésen Zita felvetette a Ford Kuga-t (relatíve új sorozat, alig másfél éve van ilyen a Fordnál), mint egy elég jól felszerelt modell, ami ráadásul nagy, kényelmes és még márkahűek is maradnánk. Elkezdtem kicsit jobban utánajárni az autónak, olvasgattam kritikákat meg elemzéseket róla, átolvasgattam, milyen specifikációkkal rendelkezik és egyre inkább úgy voltam vele, hogy jah, végülis, miért ne...

Július-augusztus (börtön, színház, foci és lakásavatók)

Minden hétvégére beterveztem blogírást, aztán mindig elmaradt. Néha azért, mert túl sok program jött össze, s nem tudtam leülni a gép elé, sokszor azért, mert egyszerűen csak eluralkodott a fáradtság, s párszor azért sem, mert nem tudtam, hogy miről is írjak.

Autóvásárlás

Eljutottunk ide is, hogy újra van autó. Otthon imádtam vezetni, s rajongtam a kocsimért, megsirattam, amikor eladtam. Itt egy évig a tömegközlekedés volt csak, mert ugye nem elsődleges szempont az autó, amikor még nincs munka és ha lakást vált az ember. De most már egy hete a garázsnak is van lakója...

Lakás kész... na jó, majdnem kész :)

Az elmúlt egy hónap elég mozgalmasra sikeredett, bár szinte minden szociális rendezvényből sikerült kihúzni magunkat.

Munkahely történései: kolleganőm felmondott, nekem lejárt a próbaidőm, s véglegesítettek. Zsolt még marad augusztusig a projectjén, utána meglátjuk.

Egészség: Zsolt térde lassan helyreállt az orvosi tanácsok hatására a pár hónapja történt salsa óra óta :) Én elestem, s bevágtam a fejem, aminek örömére kihívhattuk a mentőket (vérző fejhez talán mégis kell alapon), s mehettem tetanusz oltásra is. 

És persze új helyre költöztünk :)

Költözés ismét

Éppen költözünk, nem lesz internetünk, s most is rohanni kell, mert 20 perc múlva már jönnek értünk.

Mivel páran szerettek volna képeket látni az új lakásról, most feltöltök párat, s ha bekötik a netet, akkor majd írok rendes bejegyzést is arról, hogy mit jelent itt a lakásbérlés, hogyan is kell jelentkezni, milyen a folyamat.

Viszlát mindenkinek, remélem, hamarosan jelentkezünk!

Egy éve érkeztünk

Ma reggel volt egy éve, hogy fáradtan, álmosan, ágy és forró fürdő után vágyakozva megérkeztünk Sydney repterére. Azóta sok szép dolog történt, sok nehézséggel megküzdöttünk, s erről az évről biztos nem mondhatjuk, hogy elrepült, néha inkább vánszorgott.