2016. március 27., vasárnap

Informatikus a kertben

Megint jó darabig nem írtam, de most azért, mert épp készítettem a következő bejegyzésem alapanyagát, aminek a jelmondata a következő lehetne:

"Mérd mikrométerben, jelöld krétával, vágd baltával!"

Nagyjából ez a mentalitás jellemezte eleinte, amit a ház hátsó kertjében elkövettem, aztán szép lassan ellazult a dolog és csináltam, ahogy jött. Fotós beszámoló következik a bénázásaimról :)

A kerítést felhúzatni külön tortúra volt, de végül mással csináltattam, mert rengeteg az agyag a talajban és a szaki simán beletört 3 ásót is, miközben bontogatta a száraz talajt. Előírt típusú és színű kerítés kellett, szóval azzal nem volt sok variációnk.

Viszont ahogy a szomszédokat kérdezgettem, mindenki betonozni akarta a hátsó kertet, ami egyrészt nem tetszett, másrészt drágának ítéltem meg akkor - ma már tudom, hogy az egyik legolcsóbb megoldás, de attól még ugyanúgy nem szép, és nyáron nagyon fel tud melegedni.
Nekem valahogy az volt a célom, hogy hátul zöld legyen a kert és lehessen variálni a felhasználási módokat (kitenni pingpongasztalt, vagy csak úgy sátorozgatni éjjel, ha ahhoz van kedv, esetleg csillagokat nézni, ha már kaptam Zitától egy teleszkópot :) ).
Mivel alacsony fenntartást igénylő kertet akartam, számomra az ideális megoldást a műfű jelentette volna, de azt meg Zita vétózta meg és utólag egyet is értek vele - ugyanúgy fel tud melegedni, mint a beton és ha valahol sérül, akkor elég drága móka javítani.

Szóval nekiálltam tervezgetni egy kicsit összetettebb kertet és arra jutottam, hogy ülőpadozatot tetetek a kerítés mentén, középen meg majd fű lesz. Kisebb variálás után viszont az ülőpadozat virágágyás+padozattá változott, hogy lehessen futónövényeket futtatni a kerítésre két okból: egyrészt nem feltétlenül rajongok a kerítés szürkés színéért, másrészt a növények tudnak némi hűtést adni így a kertnek.

Az előkertbe simán műfüvet akartam végig továbbra is - 0 karbantartást igényel és nagyjából kinéz valahogy.

Mint a mottó is jelzi, persze nem ez lett a végeredmény, de attól még én nagyon elszánt voltam annak kapcsán, hogy ez lesz.
Miközben tervezgettem, hogyan legyen, mennyibe fog kerülni, Zita talált valakit, aki megcsinálta az alfresco-nkon a padlózást. Nem tudom, hogy hívják magyarul az alfresco-t, valami hátsókerti verandaszerűségnek mondanám, itt egy kép róla, aki tudja, nevezze meg a helyiséget (a nappaliból nyílik):


Mint látható, a kerítés még nincs kész ezen a képen, merthogy az a szabályozás, hogy meg kell egyezni a szomszéddal mielőtt meg lehetne rendelni a szakit, aki megcsinálja.
Miközben az alfresco készült, volt lehetőségem beszélgetni Attilával (a szakember neve) az ötleteimről, és azt kell mondjam, hogy rengeteget segített a máshol látott megoldások megosztásával, ötletelésével, így kissé átalakult (megint) az elképzelésem arról, mit is lehetne csinálni.
Beszélgettünk nyilván arról is, mennyibe kerülnének bizonyos részei a kerti ötleteimnek, és arra jutottam valamikor, hogy nem fogok megelégedni azzal, hogy én csak a pénzt adom ebbe a projektbe, igenis csinálni is fogok valamit. Eleinte arra gondoltam, beállok inasnak délutánonként Attila mellé és fűrészelgetek, meg pakolok, meg kalapálok, de aztán a Youtube megmutatta, hogy azért nem atomfizika a kertépítés, csak át kell gondolni a dolgot.
Na innen jött az, hogy akkor én most megtervezek minden alapanyag igényt az utolsó szögig bezárólag és olyan hatékony leszek, hogy az IKEA tőlem fog tanácsot kérni legközelebb - hát, ez sem így lett (és nem csak azért, mert a svédeknek nincs meg a számom).

Akkor most mindezek után jöjjenek a fázisképek némi magyarázattal és időbélyegzőkkel:

December vége:


Ez volt ugye a kiindulópont. A talaj tele van agyaggal és téglatörmelékekkel, a szintje nagyjából 20-25 centivel a ház talapzata alatt van és nem is egyenletes. Amellett tele van gazzal ami bezzeg megél, de elég reménytelennek tűnik a szép füves hátsó kert - na de majd én jól megoldom :)
Fellocsoltam némi növényirtóval, amitől kiszáradtak a gazok két hét alatt - pont elég idő volt ahhoz, hogy a kerítés is elkészüljön az egyik oldalon és a ház hátsó oldalánál.
Ez volt az a pont, amikor az ember vesz egy nagy levegőt és belevág a projektbe. Ekkor még én sem voltam teljesen biztos benne, hogy meg tudom csinálni, de úgy voltam vele, hogy ha kis lépésekben haladok, akkor maximum kisebb veszteségeket tudok okozni magamnak, mielőtt ténylegesen szakembert hívok.

Szóval belevágtam, felvettem a telefont és rendeltem "némi" földet annak érdekében, hogy megemeljem a talajszintet:

Jan. 11:


Ez az apró (7 köbméter) föld egy körülbelül velem egy magas kupac. Kicsit nagy volt, így a szomszéd telkére tette le a billenős kocsi (amolyan nagy, földszállító, 10 tonnás jószág) - a kép háttere a ház oldalsó része, ahol még nem volt kerítés.
A mennyiség egyébként Attila becslése volt, nekem lövésem nem volt, hogy számítja ki az ember, mennyi föld kell a talajszint 20 centivel megemeléséhez, ha van egy kis dombja és ilyen-olyan kiszögellései. Attila szerint egy ilyet egy nap alatt be lehet hordani a helyére - nekem nem volt benne rutinom, a harmadik nap reggelére sikerült megoldani a dolgot:

Jan. 13:


Mivel eléggé friss volt a talaj, ezért kellett rajta járkálni bőven, hogy látható legyen, hova kell még hordani és hol elég már.
Ez volt az a helyzet, mikor már tudtam, hogy eljött az ideje mérőszalaggal játszani, lemérni a tényleges kertet és megtervezni, hogy is fognak kinézni az egyes elemek.
Külön trükk volt, hogy betonozni nem lehet, mivel csatornarendszer megy a kert alatt és az önkormányzatnak joga van vészhelyzetben kérdés nélkül szétkapni a hátsó kertedet. Betonozást nem tesznek rendbe utólag - még egy érv amellett, hogy ne betonozd a hátsó kerted, de ezt elfelejtettem mondani a szomszédnak :)
Másik érdekesség, hogy valami rejtélyes oknál fogva a faanyagokat itt a következő méretekben lehet kapni:
1,2m, 2,4m, 2,7m, 3m, 5,4m. Hogy miért, nem tudom, ez van és kész, ezzel kell tervezni. Úgyhogy elő a számológépet meg a papírt oszt essünk neki:

Jan. 15:


A tervezés során két dolgot tanultam meg: egyrészt, ha magadban össze vagy zavarodva, hogy milyen nyelven fogsz matekozni, akkor abból bajok lesznek, másrészt pedig ha szoftver rendszeranalízis közben tervezel kerti bútorokat, akkor valamelyik nem lesz jó. Az én esetemben a bútor húzta a rövidebbet szerencsére.
Másnap összevásároltam a kiszámolt anyagokat, elkezdtem összerakni és akkor vettem észre, hogy azért ez nem lesz annyira egyszerű...

Jan. 16:


Azért a prototípus sok mindenre megtanított. Egyrészt rájöttem, hogy ha nem gondolkodom előre, és rossz sorrendben építem meg az elemeket, akkor nem fogom tudni megoldani könnyen, hogy megfelelő magasságba tegyem a bútor hátsó oldalát, másrészt ha én azt kérem a Bunnings-ban (az itteni Praktiker/Bauhaus szerűség) hogy vágjanak valamit másfél méteresre, az nem biztos, hogy másfél méteres lesz.
Harmadrészt kénytelen voltam szembesülni azzal is, hogy az eszközkészletem elég erőteljesen korlátozni fog abban, amit el tudok érni, szóval vagy bővíteni kell az eszközlistát, vagy pedig kutyául meg fogok szenvedni. Mivel már sejtettem a várható költségeket, az utóbbi mellett döntöttem.

Némi újraszámolás után úgy döntöttem, csinálok egy sablont a másik fajtából is, ami a padozat lesz a falak mentén.

Jan. 17:


A vízmérték szerintem utál. Kénytelen voltam felásni a kert oldalának egy részét, egészen az agyagos részig, különben nem lettek volna szintben a darabjaim. De azért ezzel a mintadarabbal már jobban haladtam.
Másik fontos információm ebből a darabból az volt, hogy ha 50 centi magas bútorokat tervez az ember és egy léc 20 centi széles, akkor bizony egy lécet hosszában is félbe kell majd vágni és az eléggé trükkös dolog - főleg fűrész nélkül. Karatemesterek előnyben.

Jan. 24:


Külön érdekesség a képen: az ott a sarokelemben Béla, a citromfa. Tervek szerint citrusféléket fogunk a kertben tartani, hogy az majd elriasztja a szúnyogokat. Béla még Oakleigh-ben szerződött el hozzánk fának, eddig egész jól túlél, még egy termést is hoz éppen (II. Béla).
Fel kellett tölteni a sarokelemet némi (20 zsák) földdel, de legalább már van növény a kertben.

Jan. 28:


Attila megcsinálta az egyik oldalon a kültéri padlózatot. Ez egy olyan meló, amit nem vállaltam, mert a vízszintezés szerintem eléggé trükkös, és a vízmértékkel azóta sem lettünk barátok.
Viszont van neki egy rakás trükkös fűrésze, amivel hosszában megvágott nekem pár darabot, szóval sikerült megcsinálni pár szerkezetet véglegesre.
A kültéri padlózás során kiderült, hogy lehet venni errefelé úgynevezett kompozit faanyagot, ami félig bambusz, félig újrahasznosított műanyag palackok. Egész jól néz ki, több színben is kapható, ugyanúgy kell vele bánni, mintha fa lenne, viszont utána semmiféle karbantartást nem igényel - valamint nem szálkásodik (kb. ahogy én sem, mivel a kertépítést csinálom edzés helyett), szóval még gyerekbarát is hosszútávon.
Úgy döntöttem, hogy ha kész vannak a vázak, akkor majd ezzel az anyaggal leburkolom a külső felületeket.
Befejezte a ház egyik oldalán a padlózatot, szerintem tök jó lett, valamint a maradék anyagokból sikerült közben előre megoldanom ezt a kocsibejáró egyik oldalára:


Nyilván nem a legszebb az alja, de mivel azt terveztem, hogy itt kavicsokkal fogom kitölteni ezt a rést, nem gond a foghíjas alj - el fogja takarni a betöltött anyag.

Jan. 30:


Kezdtek megismerni a Bunnings-ban. "Már megint jön a csávó vasalt nadrágban és gerendákat daraboltat". Egyikük konkrétan azt kérdezte tőlem, hogy halad a Taj Mahal építése. Mit tudom én, Ausztráliában élek :) Bár mondjuk a fotókat elnézve ők sem voltak jóban a vízszinttel :)
Sikerült kikalkulálnom egy olyan alapanyag méret és vágás módot, hogy egy ilyen ládát 0 hulladékanyag produkálásával tudtam előállítani.

Feb. 3:


Ugye a terv az volt, hogy futónövényekkel fogom bevonni a kerítést, szóval a ládaépítést kicsit félretéve (amíg a kezem rendbe jött picit, mivel tiszta vízhólyag meg fura fájdalom volt) feltöltöttem az egyik ládát (13 zsák föld) és betettem pár kínai csillag jázmint, mint mintadarabot.
Ezek a horoszkóp szerint így fognak majd kinézni majd valamikor, ha kedvező a bolygók együtt állása:


Van még hova fejlődniük, na. Majd meglátjuk. Kikapcsolódásnak jó volt.
Közben sikerült megállapodni egy másik szomszéddal is a kerítésről, így meglett a kertem másik sarka is.

Feb. 10:


Nem a hátsó kertem görbe, ez egy béna panorámakép (igen, fotós sem vagyok). Azt mutatja, hogy kész vannak a szerkezetek, de mivel a 7 köbméter föld csak az egyik oldalra volt elég a hátsó részhez, ezért a másik sarok jóval lejjebb áll. Ez azt jelentette, hogy csak 44 zsák földet kellett behordanom a másik sarokelembe, hogy Jucus, a törpe narancsfa is be tudjon költözni.
Ekkor már abban gondolkodtam, hogy a középső elemekből nem virágágyás lesz, hanem teljes padozat, ládákkal - így is elég lesz a növény és legalább lesz némi kerti tárolóhelyem is labdáknak meg egyéb bigyóknak.
Ugyanezen a képen, Béla közelében látszanak a nagy keservvel beszerzett előkertbe való eukaliptusz fáim is - akiket még csak nagy jóindulattal lehet gallynak nevezni, olyan kicsik még. Állítólag 3 év alatt megnőnek majd, szóval még van hova fejlődniük nekik is.

Feb. 13:


Mivel a szerkezetek készen voltak én meg már belejöttem a föld rámolásába rendeltem még 5 köbméter földet, kiszinteztem a talajt a másik oldalon,  majd a változatosság kedvéért behordtam némi másfajta földet (kb. 70 zsákkal, darabja 15-25 kg) a ládákba zsákonként, majd kimentünk Zitával növényeket venni (Gardenworld Springvale, ha valakit érdekel, honnan vannak). 
Eredetileg ugye futónövények voltak betervezve végig, de Zita megvétózta a dolgot így lettek mindenfélék. Ez lett végül az arborétum:



















Persze Zita segített letenni őket, mert lehet, hogy nálam a rózsák vagy a paradicsomok nem élték volna túl az ültetést.
Nem látszik ezen a képen, de volt egy fontos változás közben: meguntam, hogy folyton másra vagyok utalva a fa darabolásban, így befektettem még pár eszközbe - könnyebb lett tőle az életem.

Feb. 14:


Burkolat prototípus. Kétféle színű kompozit anyag, keretbe foglalva, hozzácsavarozva a vázhoz. Szerintem jól néz ki, de azért méretre darabolni kézi fűrésszel nem annyira egyszerű.

Feb. 21:


Ezzel a képpel több baj is van. Egyrészt egyre inkább látható volt, hogy a kézi fűrészelés nem hoz jó eredmény illesztéseknél, másrészt hogy ha az ember sablon nélkül akar furatokat precízen elhelyezni sokszor, akkor abból baj lesz.
Az egyik oldalt teljesen vissza kellett bontanom annak érdekében, hogy függőlegesbe tudjam állítani a léceket.
A vízmérték továbbra is utál.

Feb. 28:


Újabb panorámakép. Elegem lett a kézi fűrészből, így vettem egy akciós kézi körfűrészt. Építettem a garázsban hulladék anyagokból (költözés közben tönkrementek az Oakleigh-ban használt iróasztalok) egy munkaasztalt lécek sorozatvágásához, majd ezen új eszközökkel felvértezve képes voltam napi egy-másfél dobozt leburkolni.

Feb. 29:


Felszereltem a középső padozatok tetejét. Még nem teljesen stabilak, de mivel elég nehezek, ki kell találnom egy kitámasztó rendszert hozzájuk, meg rögzítéseket. De amúgy a hátsó kert szerkezetkész volt február végén.


Ez a kép kicsit korábbi, a ház másik oldaláról. A kezdeti állapotokat mutatja. Megállapodtam Attilával, hogy nekiáll az elő és oldalkertet felkészíteni arra, hogy randalírozzak majd ott is. Adott pár ötletet és tanácsot, hogyan lehetne megoldani hogy ne csak simán műfű meg fa legyen, de elsősorban talajmunkákat és kertkapu építést csinált, míg én a hátsó kert gyepét tervezgettem.

Márc. 5:


Attilának szüksége volt némi nehézgépre az előkert agyagos talajának rendezéséhez, és mivel napi díjban számolták a bérletet, jutott idő arra is, hogy a hátsó kertet kicsit szintre húzza előző nap. Aztán érkezett a gyep.


Van mögötte egy másik ugyanilyen raklap. 91 négyzetméter a hátsó kert füvezendő része, egy gyepdarab fél négyzetméter, szóval 180 darabot kellett hátracipelnem - kézzel. Darabja 25-30 kg. Akinek kedve van szorozgatni, hogy mennyi súlyt mozgattam meg két nap alatt ahelyett hogy úsztam volna, tegye meg nyugodtan. Ráadásul ez a fűfajta elég erőteljes, fás gyökérzettel rendelkezik, széjjelkaristolta a karomat, ahogy cipeltem. Jó volt.


Első nap fele.


Az azért egészen biztos, hogy határozottan jobban nézett ki tőle hátsó kert. Rengeteg locsolást igényel ez a fajta az elején, naponta kétszer egy órán át locsolni kell az első pár héten, utána viszont, ha gyökeret eresztett, akkor tök jól viseli a szárazabb időket is. Ez volt a fő szempontom - meg az, hogy sikerült kedvezményt kapnom rá a Bunningsban, ahol már egyeseket név szerint ismertem.

Márc. 12:



Attila befejezte a első kertet és az oldalsó kapukat, úgyhogy készen álltam arra, hogy nekikezdjek ennek a résznek. A koncepció szerint kavicságy került volna a két oldalra és középre műfű. Hátrafelé eredetileg járóköveket terveztem a kavicságyban, de Attilának volt egy ötlete, ami jobban tetszett.


Mégpedig az, hogy újrahasznosított vasúti talpfákat tegyek járókő helyett. Rusztikusabban néz ki, környezetbarátabb és olcsóbb is.
Meg lehet vele dzsengázni. Darabja 20-25 kiló, de eddigre ezt már könnyűnek éreztem.


Megvettem a kavicsokat is amit majd betöltök a ház oldalához, a hátravezető útra, meg az előkert egyes részeibe. Már úgyis hiányzott, hogy köbméter számra lapátoljak dolgokat, szóval ez az 5 köbméter kavics pont kapóra jött.

Márc. 19:




Kész az előkert kavicsos része. Kicsit túllőttem a kavics rendeléssel, de már annyira belejöttem a lapátolásba, hogy a maradékot eladtam a szomszédnak és be is lapátoltam a támfal másik oldalára neki.

Márc. 20:


Semmi extra, leraktam előre a műfüvet. Se lapátolás, se zsákok. Kellett rá szórni kb. 20 kiló homokot, amit aztán egy ipari seprűvel beledörzsölni, de ezt már alig éreztem meg.

Márc. 27:



Végül pedig megcsináltam a szintelválasztónál a virágágyást, behordtam rá 9 nagy zsák színezett forgácsot, leszúrtam pár napelemes lámpát és késznek nyilvánítottam az előkertet.

Hamarosan mehetek vissza úszni :)

Majd egyszer még teszek be egy eukaliptusz fát, ha megnőtt eléggé valamelyik jelölt.