2016. január 5., kedd

Vállalati kultúra messziről

Balázs (aki egy ismeretlen :) ) vetette fel, hogy kéne írni kicsit arról milyen is itt az informatikus élet. Ennek kapcsán gondoltam arra, hogy írok a régi időkről is picit, milyen is volt számomra a munkahelyi kultúra Magyarországon és milyen itt.
Előre bocsátom, a bejegyzés teljesen szubjektív és semmiféle általánosítást nem vonnék le belőle, csak annyit max, hogy többé-kevésbé mázlista is vagyok.
Kezdem a múltba visszatekintéssel, még Magyarországon. Egy kisebb cégnél kezdtem a pályafutásomat, már az informatika területén, de még nem abban a specializációban, amit most csinálok - csak úgy el kellett kezdeni valahol. Nem tudom, mennyire általános a kis- és középvállalati szektorban még az a hozzáállás, hogy "felét zsebbe, felét papíron", de azért nem ez teremtette meg számomra a létbiztonság és a stabilitás mintapéldáját.
Ha így dolgozik az ember, akkor már eleve van valamennyi stressz a munkahelyén (ha kijön az ellenőrzés, mindannyiunknak annyi, ki vagyunk szolgáltatva a munkáltatónak, stb.). Emellett eléggé sokat kellett hajtani mindenféle téren, túlórák, saját eszközök, stb.
Váltani egy olyan helyre sikerült, ahol már jóval inkább azzal foglalkoztam, amit jobban szeretek, csoportot is vezettem, de annyira feszített volt a tempó, hogy igen nehezen lehetett viselni. A hangulatot leginkább a volt főnököm ezen filozófiája foglalta össze:

"A projekt menedzser arra való, hogy a szart is kitapossa az alkalmazottakból"


Ja és szerinte az Outsourcing = rabszolgatartás.
Nem szeretettel váltunk el, de legalább elmondhattam, hogy sikerült dűlőre jutnom: nem akarok kis- és középvállalati szektorban dolgozni.
Egy német multinacionális céghez kerültem, ahol sikerült bepillantást nyernem más vállalati kultúrákba. Sokat kellett utazni szerte Európában és kénytelen voltam rájönni, hogy a magyar munkahelyi mentalitás valami elképesztően stresszes és elmaradt más országok munkakörnyezeteihez képest.
Egy normális vállalati kultúrában a csapat nem egymással verseng és nem egymást fúrják meg, hanem együttműködnek közös célok érdekében (ami nem a fizetés megkapása és a kirúgás elkerülése). Sikerült egy olyan céghez kerülnöm, ahol a szoftver minőségbiztosítási csapat eléggé összetartó, egymást támogató, jó kedélyű és így sikeres is volt.
A jó hangulat egyrészt azt eredményezte, hogy szívesen segítettünk egymásnak, sokat tanultunk egymástól (szakmailag és emberileg egyaránt) és jókat beszélgettünk még aközben is hogy feszített munkatempót diktáltunk.
Egy normális vállalati kultúrában előfordulhatott az mikor bejelentettem, hogy külföldön szeretnék dolgozni, másnap megkerestek ugyanattól a cégtől, hogy van egy hasonló pozíció Frankfurtban, lenne-e hozzá kedvem. Vagy esetleg adnak szívesen referenciákat majd az ausztrál munkakereséshez (máig megvan az írásos referenciám 12 nagyvállalati informatikai igazgatótól attól a cégtől).
Jó érzéssel jöttem el onnan, tudván, ha nem is jön össze Ausztrália, akkor is van hová visszamenni és folytatni a dolgokat.

No és akkor az ausztrál munkahelyi kultúra. Mint említettem, saját szubjektív véleményem egy darab nagyvállalati környezetből, ahová bekerültem - valamivel több, mint 100 főt számol csak az ausztrál IT részleg és ez ráadásul még a cégprofil közelében sincs (élelmiszergyártással foglalkozik a cég).
A legegyszerűbb megfogalmazás a különbségre, hogy ég és föld. Aki tanult valamennyi projekt menedzsmentet, annak ismerős lehet ez az idézet:

"A projekt menedzsment egyik legnagyobb kihívása az, hogy az emberek gondolkodásmódja még nem szokott hozzá a projekt szemlélethez."

Ez az idézet nem valami vicc magazin, hanem a Projekt Menedzsment Ismeretek a magyarországi gazdasághoz című tananyag egy része. Sajnos valahol igaz is.
Ausztráliában kőkeményen beivódott a kultúrába a projekt szemlélet. Még a hátsó kert rendezését is projektnek hívják az emberek. Vagy a kirándulás megszervezését. Tulajdonképpen mindent, ami tervezés, szervezést és végrehajtást igényel az egy projekt. Eszerint is viszik véghez.
Ami változhat itt az hogy milyen metodikákat alkalmaznak a célok eléréséhez. Szakszavak: Prince2, PMBOK, V-Modell, Waterfall, Agile - akit érdekel, utánaolvasgat ezeknek, vagy külön rákérdez, tudok mesélni mindegyikről.
Mindemellett azonban a kulcs a csapat és a csapatszellem. Itt tudják, hogy ha nincs morál, akkor nincs haladás. Ha az emberek képességei nem egészítik ki egymást, akkor biztos nem lesz haladás. Ha egymással versengenek az alkalmazottak, akkor a cég nem tud versengeni a versenytársaival.

Nem minden cég ilyen persze - Zita kisebb cégnél van, nem engedhetik meg maguknak, hogy a HR (Emberi Erőforrás) azzal foglalkozzon, hogy a kultúrát ápolja.

No és akkor a szűk környezet, avagy a hangulat az IT-n belül. A munka rengeteg, de azért arra van idő, hogy egy-egy kávé (vagy üdítő, mert én nem kávézom) mellett el lehessen beszélgetni 20-30 percet ami nem az ebédidő, lehessen kísérletezgetni újfajta megoldásokkal, technológiákkal annak érdekében, hogy a kreativitást megőrizzük.
Volt nemrég egy egész céges nap arra, hogy mindenféle eszement dologgal foglalkozzunk, például okos órán keresztül vezérelhető öntözőrendszerek fejlesztése (egy nap alatt), vagy iBeacon (Bluetooth totem a szép magyar neve) rendszer arra, hogy ha elmész egy tárgyalóterem mellett, a telefonodon gombnyomásra megjelenik az adott tárgyalónak az időbeosztása, meg ilyesmik.

A lényeg az, hogy a kreativitást erőteljesen támogatják mert tudják, aki unatkozik, az előbb-utóbb megutálja a munkáját és az a teljesítményen is fog látszódni, majd idővel felmond.
Emellett másik fontos dolog, hogy a munka a fontos és nem az, hogy hajtsál 15 órát minden nap. Ha 9:30-ra érkezel és 3:30-kor lépsz le, de a munka kész van, akkor minden rendben. Ha épp túl nagy a forgalom és elakadtál, akkor küldesz egy emailt, hogy ma otthonról dolgozol és visszafordulsz.
Lazának hangzik és valamennyire az is, de állítom sokkal produktívabb, mint a "kitapossuk a sz*rt is az emberekből".
Rengeteget ugratjuk egymást, jókat nevetgélünk különböző témákon, pletyizgetünk ebédszünetben (ami néha egy-egy sétával is össze van kötve), de közben azért pörög az agyunk és haladunk a munkával. Néha céges költségre az egész IT részleg barbeque-zik egy kicsit a kerti grilleknél (említettem már, hogy 100+ fő az IT?).

Az egésznek a csapatszellem és a produktivitás a célja és az eredménye. Összességében ezt lehet elmondani a vállalati kultúráról. Tulajdonképpen bármi megengedhető értelmes keretek között, ha azzal azt lehet elérni, hogy újult erővel állsz neki a feladataidnak.

Remélem sikerült megválaszolnom azt a kérdést, hogy milyen vállalati környezetben dolgozom jelenleg :)
És igen, tudom, hogy ehhez mázli is kell. De legalább 4-5 másik nagy cég IT részlegéről tudom, hogy hasonlóan működik.